„Hihetetlen értéke van a magyar földnek” – interjú Az Év Agráremberével

– Édesapja már azelőtt kerékpárvázon vitte a szőlőbe, mielőtt iskolás lett volna. Akkor eldőlt, hogy Önből kertész lesz?

– Mindig is szívesen voltam a növények közelében, a gyönyörű kertünk bűvöletében nőttem fel, ahol már kisgyermekként besegítettem. A választásom egyértelmű volt. Kertészmérnöki oklevelet 1966-ban szereztem Budapesten, majd ezt követően egy évig Hollandiában a Naaldwijki Kutatóintézetben, illetve a Westlandon magánkertészeknél dolgoztam. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam szakmai területen, hiszen az egyik tanáromnak sikerült elérnie, hogy friss diplomásként másodmagammal egy évet tölthessek Hollandiában, üvegházi hajtatásban. Mi voltunk az elsők, akik a világ vezető kertészeti államában tanulhattuk az üveg alatti termesztést. Ipari tanuló gyakornokként, 5 dollárral a zsebünkben indultunk el, ott álltunk minden ismeret nélkül, és a sok-sok nehézség ellenére azt mondtuk, hogy tanulni akarunk. Ez óriási mérföldkő volt az életemben, hiszen nem csak a szakmát, hanem egy olyan világszemléletet és kultúrát is megismerhettem, ami teljesen másnak bizonyult, mint ami akkoriban itthon volt.  

– Mikor visszatért Magyarországra, addigra megépült az ország első egybefüggő üvegháza Mindszenten, ahol rögtön el is helyezkedett.

– Habár kecskeméti vagyok és Budapesten diplomáztam, ez a munkalehetőség elrepített a Tiszántúlra, ahol egy 30 km-es körön belül, a termálvizek táplálta körzetben élek azóta is. Ez alatt a 40-50 esztendő alatt tanultam meg azt, hogy milyen hihetetlen értéke van a magyar földnek. 

Hazánkban a szentesi régió a hévízmezők legsűrűbben feltárt része, ezt az értéket pedig megtanultuk az ott élő emberek és az egész ország érdekében hasznosítani. Az ország minden részébe és Európa sok-sok városába viszünk egészséges élelmiszert. Rendkívül meghatározó pontja volt az életemnek az is, amikor Mindszent és Szentes mellett az ország legnagyobb hajtatótelepét építhettük fel a holland tapasztalatok bevonásával. Ezt követően visszakerültem az egyetemre, és módom volt megismeri az ország valamennyi hajtatókertészetét. Később szaktanácsadóként segíthettem megmutatni, hogy hogyan kell palántát nevelni, zöldséghajtatást végezni. Sok-sok üzemben tehettem ezt, míg mai munkahelyemre a szövetkezet akkori elnöke 1983-ban vissza nem hívott. 

– A rendszerváltás évében választották először az Árpád-Agrár Zrt. elnökének, azóta pedig minden ciklusban megerősítették tisztségében. Mi az a szemlélet, ami megalapozta elhivatottságát?

– Az elődeink megbecsülésének jó példája és továbbvitele, a szakmai ismereteink folytonos bővítése, valamint az összefogás teszi lehetővé, hogy a közösség működni tudjon. Mindez nem önbizalmat, hanem felelősséget ad. Olyan kötelezettségem van, aminek tisztességgel meg kell felelni az ott dolgozó emberek érdekében. A mai napig azért dolgozok, hogy a következő generációnak is értékteremtő munkahelyet tudjunk biztosítani. Az adottságaink, hivatásunk és ismeretünk is megvan. Ez lehetne egy olyan példa, hogy mindenütt az adottságra építve kell gazdaságot fejleszteni. Mi ezt fogadtuk el tulajdonosi és közgyűlési szinten is, erre alapozva jelöltük ki a kertészetet, mint legfontosabb fejlesztendő ágazatot. 

– Az Ön általa vezetett Árpád-Agrár Zrt. jelentős társadalmi szerepvállalással összefüggő tevékenységet végez. Mi motiválta arra, hogy a szakmai elköteleződés mellett ilyen is szerepet vállaljanak?

– A városban minden olyan kezdeményezést igyekszünk támogatni, amelyek hozzájárulnak az siker első lépéseihez. A Sütőipari Dolgozókért Alapítványon keresztül évente 90-100 munkavállaló üdültetését segítjük. Támogatjuk a Mikulásgyárat, Szentes város Amatőr Színkör Egyesületét, a szentesi Vendégszeretet Egyesületet, a szintén szentesi Zenebarátok Egyesületét, a Zenével a Rákos Gyermekekért Alapítványt, az Orvosok a Rákbetegekért szervezetet, a Szilver TSI-t, a helyi óvodákat és középiskolákat, támogatjuk a kollegáink rendszeres véradását. Az Árpád-Agrár Zrt. több millió forintos nagyságrendben segíti a környezetében dolgozó szervezeteket. A daganatos betegeknek is segítünk, és nem csak cégszinten, hanem magánalapon is. Úgy gondolom, hogy akinek módja van rá, kötelessége tenni a társaiért. 

agrotrend.hu