Egy jó gép is segíthet a tejtermelés növelésében

Németh Attila, a Dunakiliti Agrár Zrt. ügyvezető igazgatója (b) és Suri Antal állattenyésztési vezető – fotó: agrotrend.hu

– Mezőgazdasági alapanyag-termelő vállalkozás vagyunk, a fő tevékenységünk a tejtermelés. 650 tehén van az állományunkban, 6 millió kilogramm tejet állítunk elő évente – az árbevétel 80%-át ez adja. Az ágazat már másfél éve válsághelyzetben van, rendkívül alacsonyak a felvásárlási árak. Ugyan az utóbbi időben némi pozitív irányú elmozdulás tapasztalható, de még mindig nem jelentkezik olyan markáns módon, mint ahogyan szeretnénk – mondja Németh Attila.

2014-ben – ami egyébként nagyon jó évnek számított a tejtermelésben –,106 forint volt az értékesítési ára egy kilogramm tejnek. Egy évvel később, 2015-ben ez pontosan 20 forinttal csökkent, azaz 86 forint volt, jelenleg pedig 71 forint az átlagára. Tehát a két évvel ezelőttihez képest 35 forintos a csökkenés, és ha ezt 6 millió kilogrammra vetítjük, akkor ki lehet számítani, hogy mintegy 200 millió forintos kiesést kell elkönyvelnünk. Az alacsony árakat megszenvedi az ágazat, viszont mi mindenképpen tejtermelésben gondolkodunk továbbra is – tette hozzá az ügyvezető igazgató.

A vállalkozásban eszerint alakultak az elmúlt évek fejlesztései is: új fejőházat építettek, valamint terménytárolót, szénatárolót és egyéb kiegészítő létesítményeket. A gépbeszerzések is erre irányultak; az Axiáltól vásároltak 53 millió forintért egy RMH VSL önjáró etetőkocsit, illetve egyéb gépbeszerzések is történtek a szarvasmarha-ágazatban. – Több száz milliós beruházás volt, ha az elmúlt 5-6 évet nézem, ami a mi cégünk méreteit tekintve meghatározó nagyságrend. Számunkra nincs más alternatíva, nekünk ezt a tevékenységet kell folytatni – folytatta a szakember.

– Meg tudják oldani a takarmányozást önerőből?

– A tömegtakarmányt saját növénytermesztési ágazatunk termeli meg az állattenyésztés számára, de rendkívül szűk keresztmetszetként jelentkezik, most már a fogy földterület. Mi társas vállalkozás vagyunk, így földet nem tulajdonolhatunk, tehát csak bérbe vehetünk magánszemély-tulajdonosoktól. Különböző okok miatt az a földterület, ami rendelkezésünkre áll, folyamatosan csökken. Volt olyan év, amikor 150 ha-ral csökkent a terület; 2014-ben még 936 ha-ra tudtunk beadni támogatásigénylést, egy évvel később már csak 786 ha-ra.
Ha azt nézzük, hogy 650 db tehenet, illetve annak szaporulatát, 1200 állatot kell kiszolgálni, ez már így határeset, ezért nagyon fontos feladat lenne a földterület csökkenésének megállítása. Versenyképes földbérleti díjakat fizetünk egyébként – olyannyira, hogy gyakorlatilag mi fizetjük a legtöbbet –, de vannak itt a térségben megerősödött, tőkeerős gazdák, akik felvásárolják a földeket, és ezeket tulajdonképpen mind előlünk viszik el. A jövőben valószínűleg velük kell majd valamilyen integráció formájában együttműködni, hogy az állatállomány számára meglegyen a szükséges takarmány.

– Előfordulhat tehát rövid időn belül, hogy vásárolni kell majd takarmányt és nem tudják előállítani a szükséges mennyiséget?

– Igyekszünk kihasználni a rendelkezésre álló területeinket és korszerű technika, megfelelő szakemberek állnak rendelkezésre. Az intenzivitást növeljük úgy, hogy másodvetést is egyre nagyobb területen eszközlünk. Tehát, amikor betakarítjuk a rövid tenyészidejű fűféléket, utána még másodvetésben kukoricát, silókukoricát vetünk. Sajnos azonban elképzelhető az is, hogy valamilyen formában akár tömegtakarmányt kell termeltetni a jövőben. Szeretnénk természetesen megőrizni ezt a területnagyságot, mert mégiscsak úgy biztonságosabb az állatállomány ellátása, hogy ha a rendelkezésre álló területen ezt mi meg tudjuk termelni.

– Miért látnak továbbra is fantáziát a tejágazatban? Elég jelentős beruházást eszközöltek, pedig már akkor lehetett látni, hogy gond lesz, amikor kiderült, hogy megszűnik a kvóta.

– Ezek a fejlesztések 2009-ben elkezdődtek. Akkor már tudtuk természetesen, hogy a kvótát az Európai Unió el fogja törölni 2015-ben, és azt is sejtettük, hogy a fejlettebb nyugat-európai országok jelentős többletkínálattal fognak megjelenni a piacon; ez meg lefelé viszi majd az árakat. Nekünk volt akkoriban sertéságazatunk is, ami rendkívül hektikusan szerepelt, de inkább azt mondhatom, hogy többnyire veszteséges volt. Annak ellenére egyébként, hogy nagyon jó tenyészanyagunk volt, és úgy érzem, hogy jól csináltuk azt is. De a sertésnél is az volt a legnagyobb probléma, mint most a tejágazatnál, hogy rendkívül nyomottak voltak az árak, és gyakorlatilag ott teljes korszerűsítést kellett volna végrehajtanunk. Mi akkor úgy láttuk, hogy anyagi erőinket teljes egészében inkább a szarvasmarha-ágazatra kell fordítanunk. 2009-ben felszámoltuk a sertéságazatot, és minden beruházást a szarvasmarha-ágazatban eszközöltünk. Megépítettük akkor az európai uniós elvárásoknak megfelelően a különféle trágyatárolókat, nagyon komoly állami támogatással. Aztán igyekeztünk továbbra is minden pályázatra nevezni, tehát amit az állattartó telepek korszerűsítésére kiírtak, azokra mind pályáztunk; a fejőházat is ennek segítségével építettük, az RMH-t is annak keretében szereztük be.
Elhatároztuk, hogy ezt az irányvonalat követjük; a fő tevékenység továbbra is a tejtermelés és a továbbiakban is ezen az úton kívánunk haladni. Az értékesítés terén annak ellenére, hogy rendkívül nyomottak az árak, soha nem voltak gondjaink, ugyanis Mosonmagyaróvárra az Óvár tej Zrt.-nek adjuk el a tejet hosszútávú szerződés alapján. Az évi mintegy 6 millió kilogrammot szerződés alapján átveszik tőlünk.

– Az nem is merült fel, hogy a fejlesztési irány esetleg a feldolgozás legyen? Vagy nem éri meg?

– Igazából nem. Természetesen gondolkodtunk értékesítés terén is, hogy esetleg tejautomatákat veszünk vagy valamilyen alternatívát keresünk, de aztán úgy gondoltuk, hogy ez nem megvalósítható, legalábbis itt, Dunakilitin nem. Tudjuk, hogy ha nagyobb értékű terméket állítanánk elő és megfelelő marketinget is hozzá tudnánk tenni, akkor esetleg nyereségesebbé tehetnénk a vállalkozást, de ez nagyon nagy invesztíciót is igényel, és a jelenlegi helyzetben nem tudjuk ezt megvalósítani.

– Mióta vannak kapcsolatban az AXIÁL Kft.-vel?

– Az AXIÁL Kft.-vel lényegében megalakulásuk óta együttműködünk. Korábban kisebb értékű gépbeszerzések történtek, aztán ahogy az AXIÁL fejlődött, úgy lett még szorosabb a kapcsolat. Gyakorlatilag a teljes gépsor, az erőgépek és munkagépek tekintetében is mindig az AXIÁL-hoz fordulunk. Jelenleg is éppen folyamatban van egy pályázat, ami elbírálás alatt áll; ott egy Manitou rakodógépet pályáztunk meg, amit az AXIÁL Kft.-től szeretnénk megvásárolni. Azt mondhatom, hogy nagyon jó szakembergárdával rendelkeznek, így mi általános szerződést is kötöttünk a gépeink szervizelésére, javítására. Ha bármilyen elképzelésünk van a gépesítés vonalán, akkor elsősorban az ő üzletkötőiket, szakembereiket keressük fel.

– Miért döntöttek úgy, hogy vesznek egy önjáró etetőkocsit? Volt esetleg korábban a gazdaságban ilyen?

– Volt két nem önjáró etetőkocsi. Mindkét gép jól funkcionált a termelőtevékenység során, de már korosak voltak és mindenképpen újra volt szükség. Úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk nem vontatott, hanem önjáró gépet beszerezni, ami ugyan jóval drágább, de nagyon jó referenciával rendelkezik. Az RMH egy izraeli típusú gép, amit megnéztünk több vállalkozásban, és alapvetően jó híreket hallottunk róla, amit igazolt is egyébként az eddigi működése alapján. 2014 augusztusában vásároltuk meg, tehát most már több mint 2 éve szolgálja itt a termelőtevékenységet.

– Melyek a legnagyobb előnyei a korábbi, vontatott munkagéppel összehasonlítva?

– Sok mindent ki lehetne emelni, de a vontatottnál szükség volt pl. egy traktorosra, aki a vontatmányt húzta, és még egy emberre, aki egy rakodógépet kezelt. Itt most egy ember tudja megoldani ezt a feladatot. Az RMH precíziós műszerekkel van ellátva, így azt a takarmányreceptúrát, amit mi a tervezés szintjén összeállítunk, azt tökéletes pontossággal meg tudja valósítani. Valóban az kerül az állat elé, amit a takarmányozási szakemberek meghatároznak.

– Mennyire elégedettek a szervizháttérrel?

– Kisebb hibák előfordultak, de ez egyáltalán nem meghatározó. Amikor ez a hiba felfedezésre került, akkor jeleztük az AXIÁL felé, és a megfelelő szakember jött, segített, megjavította a gépet.

– Azzal, hogy precíziósan tudják összeállítani a receptúrákat, tapasztaltak-e változást a laktációs tejtermelésben?

– Van előrelépés. Nagyon sok összetevő függvénye, hogy a tejtermelés hogyan alakul. A takarmányozás természetesen nagyon fontos, az egyik legfontosabb. Van javulás, úgyhogy én azt mondom, az RMH is szerepet játszott abban, hogy javultak az eredményeink.

– Gondolom, hosszas tanulmányozás, illetve kutatás előzte meg azt, hogy miért éppen ezt a gépet választották. Komoly beruházásról van szó, mik voltak a legfőbb érvek a gép mellett? – kérdeztük Suri Antaltól.

– Azzal kezdtük, hogy körüljártuk a környező helyeket. Faresin típusú etetőkocsink volt, és mindenképpen önjárót szerettünk volna, hiszen az önjáró pontosabb takarmányozást biztosít. Az önjáró kategóriában több típus volt az országban, és itt a megyében is. Miután alaposan megnéztünk mindent, amit csak lehetett, az RMH mellett tettük le a voksunkat. Az elmondások alapján a tartóssága győzött meg leginkább, illetve látszik is, hogy nagyon jó anyagból van. Az ugyanis csak egy dolog, hogy megvesszük az új gépet, de nálunk az intenzív munkamenetet kell bírnia, ugyanis minden nap etetünk vele, és minden nap körülbelül 14 keverést csinálunk.

– Gyakorlatilag ki sem hűl a motor …

– Így van. Azért választottuk az RMH-t, mert ez motorikusan egyszerűbb felépítésű, jobban hozzáférhető és stabilabbnak gondoltuk. Főleg a behordó részét, ami a takarmányt bemarja, tehát a bemarás és a keverés sebessége is kedvezőbb volt.

– Hány köbméteres változatot választottak?

– 14 köbméterest vásároltunk. A 650 tehénre lehetett volna kicsit nagyobbat is, de vannak olyan épületeink, ahova csak ez fér be. Ez a változat 175 lóerős. Választhattunk volna összkerékmeghajtást is, de nálunk mindenhol csak beton van.

– Mennyire váltotta be a számításaikat az RMH?

– Még rövid idő telt el a használatban, de rendben vagyunk. Problémánk csak abból fakad, hogy rágcsálók megrágták a vezetékeket és mosáskor zárlatos lett a gép. Ez visszatérő gond, de nyilván nem a gép hibája. Az RMH nagyon jó, szeretik a takarmányosok.

– Ez a gép nagyon precíz takarmánykeverék összeállítására alkalmas. Állattenyésztőként mit tapasztalt a laktációs tejtermelésben?

– Az elmúlt évben növekedett a tejtermelésünk, de a hozam mindig többtényezős. Pontosabban tudunk vele etetni.  Amikor rá kell tolatni a takarmányra, akkor sok mindent nem lát a takarmányos a vontatott kocsinál. Itt viszont minden a szem előtt történik, tehát minden sokkal pontosabb.

– Hogy ha össze kellene hasonlítani az előzővel, akkor mik azok az előnyök, amelyek miatt ezt a gépet ajánlaná más, hasonló tehenészeti telepeknek ?

– Ez önjáró, így sokkal praktikusabb használni. Nemcsak, hogy kényelmesebb, hanem sokkal gyorsabban meg tudnak vele etetni, időben is sokat spórolunk. A régi gép, aminek három fekvőcsigája volt, préselve keverte a takarmányt. Ennek egy állócsigája van, laza keveréket csinál, gyorsabban és kis energiával dolgozza össze. Ebbe nyugodtan belerakhatjuk a szalmabálát is, mert azt is szétrázza, összekeveri, tehát nem kell külön megmarni a bálát, hanem mindjárt mehet bele a mixbe.

– Mennyi időre terveznek ezzel a géppel, hiszen elég nagy beruházásról beszélünk?

– A korábbi gépek hét-nyolc év alatt tönkrementek, ez legalább tízet bírjon ki, akkor már elégedettek leszünk vele. Sok mindent vásároltunk mi már az AXIÁL-tól, de ez jött be a legjobban.