Állattenyésztés

Gazdálkodás

Paradicsomtörköly-szilázs vadtakarmányozási célú felhasználása

A vadtakarmányozásban a költségcsökkentés és a vad igényeit jobban kielégítő kiegészítő takarmányok alkalmazása egyre sürgetőbb feladat. A nagyvad téli, kiegészítő takarmányozása fontos mind a hímivarú (párzási időszakban elszenvedett kondícióromlás), mind a nőivarú (vehemépítés) egyedek számára, mivel átsegítheti a vadat a táplálékszűk időszakon. A vadtakarmányozás célja tehát a természetes táplálék minőségi kiegészítése.

A kiegészítő takarmányokra főként akkor van nagy szükségük az állatoknak, amikor az erdőben a cserjeszint részben vagy teljes egészében hiányzik, illetve ha a téli időszakra is lédús táplálékot biztosító növények hiányoznak a vadföldekről. A kiegészítő takarmányok egyik kiváló lehetőségét jelentheti a paradicsomtörköly, amely közepes nyersfehérje- és nyersrost-tartalommal rendelkezik, ezen felül azonban számos biológiailag értékes vegyületet, többek között magolajat, színezékeket (xantofil, flavonok és egyéb pigmentek), vitaminokat, aromákat, antioxidáns-, antibiotikus hatású komponenseket, és likopint tartalmaz. Számos országban foglalkoztak/foglalkoznak vele, mint értékes takarmányforrással. Kiegészítő vadtakarmányként elsősorban fehérjetartalma teszi alkalmassá.

A paradicsomtörköly a paradicsom konzervipari feldolgozása során visszamaradó melléktermék, amely főként a paradicsom mag- és héjrészeit tartalmazza. Ipari (veszélyes) hulladékként tartják számon, azonban számos állattartó telep viszi el a frissen keletkezett mellékterméket, és használja takarmányozási célra. Kiegészítő takarmányként frissen adják szarvasmarháknak, kis kérődzőknek, baromfiknak, illetve halaknak. A frissen keletkezett paradicsomtörköly felhasználhatóságát és tárolási idejét korlátozza annak magas nedvességtartalma (75% körüli nedvességtartalom), ami miatt vagy szárítva, vagy erjesztve tárolható hosszabb távon. Szárításos tartósítása annak igen magas költségvonzata miatt hazánkban nem elterjedt. Erjesztéses tartósítása egyes vizsgálatok szerint lehetséges önmagában is, azonban magas nedvességtartalma következtében nagy mennyiségű csurgaléklé keletkezhet, valamint a kémhatás nem csökken megfelelő ütemben a biztonságos szintre, ezért javasolt higroszkópos anyaggal keverni a nedves paradicsomtörkölyt, amely így biztonságosan tartósítható és hosszú távon tárolható.

Vizsgálatunkban a friss paradicsomtörköly alapanyagot 20% higroszkópos tulajdonságú, légszáraz kukoricadarával kevertük, hogy csökkentsük a csurgaléklé képződésének és a nemkívánatos erjedési folyamatoknak a kockázatát, valamint, hogy növeljük a melléktermék táplálóanyag-tartalmát. A tartósítás egy új technológiával történt, a friss alapanyag paradicsomtörköly aprítékbálaként került tárolásra, amely technológiával a hagyományos technológiákkal nem bálázható anyagok esetenként kis mennyiségben történő erjesztése és/vagy tárolása is megoldható, így lehetővé válik bizonyos takarmány alapanyagok kis- és középüzemi felhasználása.

A kukoricadara 40%-kal növelte a paradicsomtörköly energiatartalmát (paradicsomtörköly NEm: 4,88 MJ/kg sza; NEg: 2,53 MJ/kg sza; NEl: 4,46 MJ/kg sza., keverék: NEm: 6,84 MJ/kg sza; NEl: 6,33 MJ/kg sza; NEg: 4,26 MJ/kg sza). A keverék törköly bálaszilázsok közepes fehérjetartalommal (14,6-15,7% sza. nyersfehérje), jelentős keményítőtartalommal (27,0-31,4% sza. keményítő), és a kukoricaszilázshoz hasonló energiatartalommal rendelkeznek, amely így kiváló táplálóanyag-forrást jelenthet a vadon élő kérődzők számára.

Az új bálakészítési technológiával lehetővé válik alaktartó, stabil bálák készítése még olyan, nagy nedvességtartalmú alapanyagok esetében is, mint a paradicsomtörköly. A módszerrel szállítható bálák készíthetőek, amelyek közepes energia- és fehérje-tartalmuk révén, valamint mint karotin-források igen fontos szerepet játszhatnak a nagyvadfajok téli, kiegészítő takarmányozásában. Vadtakarmányozásban történő rendszeres használatához még hosszú út vezet, azonban a kezdeti vizsgálatok alapján kedvelt takarmányát jelentheti vadon élő kérődzőinknek.

Etetés

Az etetés során arra kerestük a választ, hogy a vadfajok fogyasztják-e a számukra addig ismeretlen, új típusú takarmányféleséget, mely fajok fogyasztják, milyen arányú a fogyasztás és ez hogyan változik az etetési időszak alatt. A táplálékvizsgálatot a hullaték mikroszövettani analízisével végeztük. A fogyasztott növények határozása és elkülönítése a növény epidermiszének (bőrszövet) fajra jellemző tulajdonságai alapján történt. A határozás alapját az epidermiszen lévő szőrök felépítése, a gázcsere-nyílások elhelyezkedése és a sejtek alakja adta. Az analízis során a következő táplálékcsoportokat különítettük el: paradicsom terméshéj, paradicsomtörköly maghéj, kukoricalevél, kukoricamag, egyszikűek, lágyszárú kétszikűek, fásszárúak, fenyőtű, magvak.

20% kukoricadarával kevert paradicsomtörköly a bálázásra "várva" (Fotó: Galló Judit)

A paradicsomtörköly bálaszilázs etetésére két vadaskertben, Bárnán és Bodonyban került sor. Mindkét kertben megtalálható vadfajok: gímszarvas, dámszarvas, muflon és vaddisznó, valamint Bárnán megtalálható még a Dávid-szarvas. A bodonyi vadaskertben 23 db (egyenként 1 t körüli) paradicsomtörköly bálaszilázs került kihelyezésre három különböző etetőhelyre 2009 novembere és 2010 márciusa között; a paradicsomtörköly szilázs mellett kukoricaszilázs is kihelyezésre került. A bárnai vadaskertben hat etetőtálcára összesen 44 paradicsomtörköly bálaszilázs került kihelyezésre 2010 decembere és 2011 májusa között.

A bodonyi vadaskertből származó 63 db hullatékminta mindegyikében megtalálható volt a paradicsomtörköly, 57%-ban ez volt a domináns táplálékalkotó. A gímszarvas fogyasztotta a legmagasabb, míg a muflon a legkisebb arányban. A törköly fogyasztásában az idő előrehaladtával nem volt érdemi változás.

A bárnai vadaskertből származó hullatékok esetében is azt találtuk, hogy bár nem mindegyik mintában fordult elő (csupán 2 mintában nem jelent meg a paradicsomtörköly), azonban 64%-ban ez volt a domináns táplálékalkotó. A Dávid-szarvas fogyasztotta a legnagyobb arányban, majd a gímszarvas, legkevésbé pedig – hasonlóan a bodonyi kerthez – a muflon. A törköly fogyasztása az idő előrehaladásával csökkent, részaránya jelentősen lecsökkent a májusi mintákban, míg a kétszikűek fogyasztásának aránya ezzel párhuzamosan növekedett.

Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy a vadaskerti körülmények között a kiegészítő vadtakarmányozás fontos lehet. Erre utal, hogy a paradicsomtörköly szilázs nemcsak megjelent a hullatékban, de a domináns táplálékalkotó volt mindkét kertben az etetés idejének nagy részében. A muflonnál mindkét kertben tapasztalt alacsony fogyasztás jelentheti azt, hogy ennek a fajnak van a legkevésbé szüksége kiegészítő takarmányozásra, hiszen emésztés-élettani sajátosságai lehetővé teszik olyan táplálékféleségek fogyasztását, amelyet más faj nem, vagy csak kevésbé képes hasznosítani (pl. fűféléket, tűlevél). Erre utal az is, hogy a bodonyi kertben magas volt az egyszikűek, Bárnán a fenyőfélék fogyasztási aránya a muflon esetében.

A paradicsomtörköly-szilázs fehérjetartalma és kukoricadarának köszönhetően magas energiatartalma megfelelő táplálékká teszik a vadfajok számára, amit az is bizonyít, hogy a mellé kihelyezett kukoricaszilázs fogyasztása igen alacsony maradt. Szabad-területen végzett vizsgálatok is megerősítik a kukoricaszilázs alacsony fogyasztási arányát (10% alatti fogyasztás).

Ez természetesen még nem jelenti azt, hogy a paradicsomtörköly-szilázs az egyetlen és optimális táplálék vadfajaink számára. Lehet, hogy csak könnyebben elérhető volt a téli időszakban, mint a többi, természetben előforduló táplálékféleség vagy kiegészítésként adott takarmány.

Ahhoz, hogy egy vadaskertet gazdaságosan tudjunk fenntartani, a növényevő nagyvadfajok táplálékának alapját a kertben található, természetes növényzetnek kellene biztosítani. Amennyiben ez nem biztosított, akkor minőségi kiegészítésről kell gondoskodni, hogy ezzel segítsük át a vadat a táplálékszűk időszakon. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy a paradicsomtörköly bálaszilázs alkalmas arra, hogy minőségi kiegészítése legyen vadfajaink természetes táplálékának, mivel az állatok szívesen fogyasztották, egészségi problémákat nem okozott. A kezdeti vizsgálatok biztatóak, azonban további vizsgálatok szükségesek.

Galló Judit1, Fernye Csaba2, Dr. Orosz Szilvia3, Katona Krisztián1, Dr. Szemethy László1

1Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Vadvilág Megőrzési Intézet

2Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Állattudományi Alapok Intézet, Takarmányozástani Tanszék

3Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft., NIR Takarmányanalitikai Laboratórium

Tovább olvasom

Fókuszban

Hirdetés [bsa_pro_ad_space id=13 crop=no ]
Hirdetés [bsa_pro_ad_space id=14 crop=no ]

Facebook