Egres, köszméte vagy piszke? Érdemes fogyasztani!

A köszmétét eredetileg magasabb hegyvidékeken, erdei sziklákon találhatjuk meg, de már a 16. században elindult a termesztett fajták nemesítése. Angliában már 1740-ben közel 100 köszméte fajtát tartottak számon. Talán éppen ezért kedvelik az angolok még manapság is olyan nagyon a köszmétét.

A köszméte méltatlanul elfeledett gyümölcsünk lett az elmúlt néhány évtizedben, ugyanis beltartalmi értékei éppen annak fogyasztására ösztönöznének minket. Még a népi gyógyászat is ismeri, májra, szívre, vesére és még a gyomor működésére is jó hatással van a köszméte termése.

A köszméte nagyon változatos faj, számos fajta és típus létezik belőle – fotó:Pixabay

Termesztés alatt vannak zöld és piros, szőrös és csupasz fajták is, az ízük viszont éretlen állapotban egyformán fanyar. Megfelelő érettségi állapotban azonban már édes, lédús, hűsítő élményt ad. A betakarítás félérett állapotban történik, de a gyümölcs utóérő, így néhány nap alatt a savanyú és kemény termésekből, puha és édes termések alakulnak.

Felhasználása is sokrétű, a legtöbb háziasszony talán mártást és levest készít a piszkéből, vagy éppen szörpöt, de a mélyhűtőben vagy befőttként is kiválóan tartósítható. Beltartalmi értékeit tekintve A, B1, C, D és E vitaminokban is gazdag, emellett magas a pektin-, kálium- és kalciumtartalma is, energia-tartalma viszont meglehetősen alacsony.

Könnyen termeszthető, kevésbé igényes növény, így házi kerti termesztésre is ideális. Legfőbb növényvédelmi ellensége ma már fajtaválasztással kiküszöbölhető, ugyanis már léteznek az amerikai lisztharmatnak ellenálló fajták is. A köszmétetermések betakarítása május végétől indul, egy-egy köszméte növénnyel a házi kertben igazán fel tudjuk dobni a tavaszi ételek receptjeit.

agrotrend.hu / Benedek Borbála