Ezeket érdemes tudni a közönséges takácsatkáról

Az atkák a száraz és meleg idõjárást kedvelik. Mivel ilyen körülmények között érzik igazán jól magukat, ekkor intenzíven tudnak szaporodni.

Közönséges takácsatka – fotó: Wikipedia

A közönséges takácsatka – más néven kétfoltos takácsatka – széles gazdanövény körrel rendelkezik, így megjelenhet gyümölcsösökben, zöldségtermõ növényeken, de akár egyszikû növényeken is.

Ezt a kártevõt a levelekfonákján találhatjuk meg, általában a fõerek mentén szívogatnak, amelyek nyoma jól látható a levéllemezen, hiszen az foltszerûen sárgulni kezd.

Súlyos kártétel esetén a teljes levéllemez sárgul, majd barnul, akár le is hullhat.

A sárguló foltokon kívül a levélfonákján fehér szövedéket is találhatunk.

A közönséges takácsatka megtermékenyített – sárga színû – nõstényei a fa kéregrepedéseiben telelnek a lehullott levelek között.

Tavasszal már viszonylag korán megjelennek, megtermékenyített egyedként a levelekfonákján, szövedékbe helyezik el tojásaikat.

A nyári nemzedék nõstényei már zöldessárga színûek, hátukon jól látható két fekete folttal. A faj 6-8 nemzedékes is lehet, gyümölcsfákon inkább a nyár második felében szaporodik el káros mértékben.

Az atkák apró károsítók, szabad szemmel nehezen láthatók, hiszen 0,3-0,5 mm nagyságúak. Ha atka kártételre gyanakszunk, érdemes mikroszkóppal is megvizsgálni a leveleket, az atka faj pontos meghatározása érdekében is, hiszen eltérõ fajok ellen eltérõen kell védekeznünk.

Mit tehetünk?

A védekezés során az elsõ lépés a károsító faj meghatározása. Ez lesz az alapja a védekezési technikának. A közönséges takácsatka esetén érdemes a nyár végén az áttelelésre készülõ egyedeket is gyéríteni.

Fontos azonban kiemelni, hogy a károsító atkák elleni védekezés során hamar kialakulhat a szerrezisztencia, így a rendelkezésre álló hatóanyagok rotációja fontos. Általánosságban elmondható, hogy a növényeinket károsító atkafajok érzékenyek a lisztharmat elleni védekezés során használt kénnel szemben.

agrotrend.hu / Benedek Borbála