Kertészet

Felületi hatás – a növényvédő szereket több módon is csoportosíthatjuk

A növényvédelem egy komplex, sokrétű tevékenység. Alapvetően a szakirodalom több tevékenységet is a növényvédelem alá sorol, amelyekkel sikeresen óvhatjuk meg növényeink „egészségét”. Ilyen eljárás lehet az agrotechnika, fizikai védekezés, a biológiai védekezés vagy a kémiai védekezés.

A kémiai növényvédelem során használt növényvédő szereket több módon is csoportosíthatjuk. Az egyik ilyen csoportosítási mód lehet a hatásmechanizmusuk. A hatásmechanizmus alapján megkülönböztetünk kontakt, azaz a „felületen ható”, felszívódó, vagyis a növénybe felszívódó és szisztémikus, a „növényben áramló” készítményeket is. 

Ezúttal a kontakt hatásmódú készítményeket tekintjük át, majd a cikksorozat folytatásaként a többi hatásmechanizmust is jellemezzük.

A kontakt hatásmódú készítmények közös tulajdonsága, hogy a növény nedvkeringésébe, szöveteibe, sejtjeibe nem jut be, az a növények felületén megtapadva képes bizonyos károsítókat gátolni. Ilyen növényvédő szer lehet az elemi kén, a réz és más egyéb hatóanyagok is.

A kontakt hatású anyagokat, mivel azok a növény felületén fejtik ki hatásukat, mindig preventíven, azaz a várható fertőzés kialakulása előtt kell a növényre juttatni. Ekkor van meg a lehetőségünk arra, hogy a közelgő fertőzést, pl. a gombaspórák csírázását megakadályozzuk. Esetenként az „utólagos” kijuttatás is eredményes lehet, pl. a kénnek atkaölő, gyérítő hatása is van.

A kontakt hatásmódú készítmények alkalmazásakor szem előtt kell tartanunk, hogy azok hatása rövidebb lesz, mint akár a felszívódó készítményeké. Emellett fontos kiemelni, hogy a kontakt hatásmódú készítmények hatását csökkentheti pl. a csapadék, a növényen való jelenlét és „védelmi” hatás is esetenként rövidebb ideig tart, mint akár a szisztémikus készítmények esetében.

A növényvédő szerek kijuttatása is számos módszerrel megoldható. Egy régen használt eljárás volt a porozás, amellyel korábban a hazai kutatás is sokat foglalkozott. Ezt az eljárást manapság már nem használjuk, ám vannak olyan országok, ahol még igen, iyen ország Chile, ahol a szőlőt kénporozzák. Az eljárás alapja az, hogy a kén a levegőben szublimálni képes (szublimáció: szilárd halmazállapotból gőz halmazállapotra való változás, meleg, magasabb hőmérséklet hatására), így annak a légtérbe juttatása is sikeres növényvédelmi megoldás lehet. A fényképen is látható, a chilei szőlőültetvényekben működő porozó gép a tőkékkel egy vonalban, a lomb alatt szórja ki egy ventilátor segítségével a kénport, ezzel több soron át képes a kénporozást megvalósítani.

A porozás legnagyobb hátránya a por irányítása, „célba juttatása”. A por ugyanis könnyen elsodródik, és nehezen tapad rá a felületre. A felületre tapadás viszont az elemi kén esetében nem feltétlenül szükséges, amiért az szublimálni is képes, amely szintén gátolja a lisztharmatgomba-spórák csírázását. Ezzel együtt komoly hátránya még a porozásnak a túlzott szerhasználat, hiszen annak kiszórása alkalmával jelentős lehet az elsodródás, ezzel együtt a felesleges kijuttatás is. Éppen a fent említett okok folytán a porozás már nem része a modern kémiai növényvédelmi technológiáknak. 

agrotrend.hu / Benedek Borbála

Tovább olvasom

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés

Facebook