A jó grafika elad

Szerinted mitől jó egy grafika?

Ha tisztán üzleti szempontokat nézünk, akkor attól, hogy teljesíti a megbízó igényeit. A kereskedelmi grafika célja, hogy eladjon, hogy profitot termeljen. Ennek rendeljük alá a formát, a betűt és persze magát a grafikai tervezést is.

Mivel lehet elrontani egy plakátot vagy egy kiadványt?

Lehet egy fotó vagy grafika tökéletes, a tipográfia, a betűhasználat dönt el sokszor mindent. A betűtípusnak pontosan akkora jelentősége van, mint egy képnek.

Elsősorban nagyvállalatok és kkv-k az ügyfeleitek. Mitől mások az agrárszektorból érkező igények?

Egyelőre újak vagyunk az agrárszektorban, de amit már most látunk, hogy más nyelvezetet és látásmódot igényel, legfőképpen a jó értelemben vett egyszerűsítést és tisztaságot.

Ha nem tudok valamit a maga nyers szépségében ábrázolni, bonyolultan sem fogom tudni.

Letisztultsággal és minimalizmussal ritkán lehet bakot lőni. A másik, hogy fokozott a funkcionalitás. Látszik? Érthető? Minden logikus? Egy pillanat alatt átjön az üzenet? Ezeket is figyelembe kell venni.

Mi működik szerinted még az agrármarketing anyagokban?

A minél élethűbb, már-már nyers fotók. Ezek is nagyon szerethetővé teszik a reklámanyagokat.

Milyen módon tudtok segíteni ebben az ágazatban?

Leginkább az együtt gondolkodásban és az alkotásban.

A beszélgetések során sok ötletet látunk az agrárszektor szereplőitől, de azokat nem viszik véghez, vagy nem tudják olyan formában átadni a magazinoknak, újságoknak, online médiumoknak, ahogy azt előirányozzák feléjük.

Ha kell, leszünk mi az ötletgazda, de tudunk pusztán „kéz” is lenni, ha az ötlet adott. Elég egy skiccet kapnunk, és megvalósítjuk az elképzelést, ha minden információ világos. Abban segítünk, hogy az ügyfél hatékonyabban tudja átadni a vevői felé, amit szeretne.

Mondasz példát?

A megbízónak nagyon tetszik egy külföldi magazinban látott hirdetés: hasonlót, de jobbat szeretne. Vagy a fiókban halomban állnak a kockás papírra skiccelt folyamatábrák, rajzoljuk meg digitálisan. Esetleg kitalált egy új eljárást, szeretné eladni, de nincs hozzá marketing anyaga. Az is elképzelhető, hogy küzd azzal: nagyon szeret maga tervezni marketing anyagokat, pl. logót, bannert, de akkor már elfogy a türelme, amikor méretre is kell szabni. Kitalált egy standot, támfalat, szerkezetet, és azt szeretné elkészítteteni. Netán van egy kiadványa, de nincs meg a forrásfile, ilyenkor tisztán nyomtatott anyagot „újrahúzunk” a nulláról. A munkamorál klasszikusan odafigyelő, támogató.

Mit gondolsz, mi a legfontosabb az ügyfelekkel való kapcsolattartás során?

A másik fél idejét és energiáját tiszteletben tartó attitűd. Talán egy történettel tudnám illusztrálni, amely távol esik az agrártól, de rendkívül szemléletes. Gyerekkoromban évekig hegedültem, de egy idő után elvesztettem a lelkesedésemet, mert a tanáraim évről évre változtak, és nem éreztem úgy, hogy szeretnék, amit csinálnak – az állandó jellegű összehasonlítást pedig csak zárójelben említem. Érdekes módon ezek a körülmények kevésbé zavartak ahhoz képest, hogy a tanáraim az én megítélésem szerint egytől egyig „csúnyán” bántak a számomra szent tárggyal, a hegedűvel. Egyszer sajnos a hegedű leesett, mindketten tudtuk, hogy nem az én hibámból, de nekem kellett megjavíttatnom. Emlékszem, hogy nagyon drága volt a hegedűjavítás, aggódtam azon, hogy kárt okoztam, miből fogjuk ezt kifizetni? Nagy szerencsémre, ajánlásra találtam egy idős bácsit, akihez elvittem a hegedűmet javításra és tulajdonképpen alig kért pénzt. Egy apró lakásban csodálatos világ tárult elém, mindenhol hegedűk lógtak, a fotelben egy gordonka pihent, a nagybőgő már lefeküdt aludni aznap, este 7 óra lehetett. A bácsi olyan szeretettel fogta meg az általam is tökéletesnek tekintett, sérült eszközt, hogy megértettem – pedig csak 9-10 éves lehettem -, hogy nem a zeneiskolával van a gond, hanem az emberekkel, akik nem találják az utat a hangszerhez. A bácsi odaültetett maga mellé, és miközben javított, mesélt nekem. „Látod, ez itt a kápa.” Onnantól fogva tudtam, hogy a hegedülés nem az én pályám, de

arra is rájöttem, hogy kizárólag azzal érdemes és kell foglalkozni, amit szeretünk.

A bácsi, mint később megtudtam, pár napra rá elhunyt. A közelmúltban a kezembe akadt egy cikk Lakatos László úrral, aki hangszerkészítő mester, és a Hajós utcában található a műhelye. „Valaki nemrég megkérdezte, miért ilyen szép a vésőm. Hogyne lenne szép, mikor egész nap ezt nézem?” Az egész cikk számomra egy csoda, de a legfontosabb gondolat belőle a lentebbi, ami úgy gondolom, minden szakmára igaz lehet. „Beszélgetünk a rejtélyes tartományról, a titokról, ami benne van minden mesterműben. Beletenni nemigen lehet, csak úgy dolgozni, hogy beleköltözzön. A ma túlbecsült akarat ezt nem tudja elérni. Csakis az alázat. ”

További információt  VNDesign oldalán találhatnak. Ide kattintva, pedig megtekinthetik cég agrármarketinggel foglalkozó tematikus oldalát, illetve a következő e-mail címen felvehetik velük a kapcsolatot: hello@vndesign.hu 

Portréfotó: Fazekas T. Dániel

(x)