A mezőgazdasági foglalkoztatás sajátosságai

A mezőgazdaság vidéki foglalkoztatásban betöltött szerepének visszaesése nem egyedi eset, sőt évtizedek óta tartó tendencia és hazánkban is általános jelenség. A modern technológiák alkalmazása és térnyerése, a termelési szerkezet egyszerűsödése, a specializáció, valamint a gazdaság más ágazataiban előforduló magasabb jövedelmek és a kedvezőbb munkakörülmények vezettek oda, hogy az elmúlt évtizedekben a mezőgazdaság munkaerő-felhasználása kvázi megfeleződött. Ugyanakkor még napjainkban is a vidéki élet és a megélhetés egyik alapvető pillére a mezőgazdaság és az általa létrehozott munkahelyek. Mindazonáltal az agrárfoglalkoztatás kapcsán először a hazai mezőgazdaság sajátosságairól kell néhány szót ejteni.

Hazánk mezőgazdaságáról nagyvonalakban elmondható, hogy nagyjából 9 ezer gazdasági szervezet, valamint bő 400 ezer egyéni gazdaság folytat mezőgazdasági tevékenységet. Míg a gazdasági társaságok száma tíz százalékot is meghaladóan nőtt az elmúlt néhány évben, addig az egyéni gazdaságok száma csaknem ugyanolyan arányban, mintegy 12 százalékkal csökkent. Az utóbbi évek támogatás- és birtokpolitikájában bekövetkezett változások ellenére a gazdasági társaságok által használt földterület 70 százalékát meghaladó területen továbbra is az 500 hektárnál nagyobb gazdaságok működnek. Ugyanakkor az egyéni gazdálkodók birtokainak a mérete is növekszik. A legjellemzőbb a 20–200 hektár közötti mezőgazdasági terület.

Szántóföldi növénytermesztéssel a termelők 65 százaléka foglalkozik, ugyanakkor a gabonanövények a vetésterület közel 60 százalékát foglalják el. Gyümölcstermesztéssel az egyéni gazdaságok egy ötöde és a gazdasági társaságok közel 15 százaléka foglalkozik, ami 2013-hoz viszonyítva az egyéni gazdaságok esetében egy jelentős, 5 százalékos növekedést mutat.

fotó:123rf

Állattartással körülbelül 2700 gazdasági társaság foglalkozik, az egyéni gazdálkodóknak pedig körülbelül a 60 százaléka. Az utóbbi 3 év alatt az állattartással foglalkozó gazdasági szervezetek száma jelentősen, közel negyedével nőtt, ezzel szemben az egyéni gazdaságoké ez idő alatt 17 százalékkal csökkent. Jellemzően tehát az állomány több mint 60 százalékát szervezetek tartják, nagyrészt baromfit és sertést, míg az egyéni gazdaságoknál a baromfi és a szarvasmarha a jellemző.

A gazdasági szervezetek többsége 2016-ban növénytermesztéssel foglalkozott, bár arányuk 2013-hoz képest az állattartók és a vegyes gazdálkodást folytatók javára mérséklődött. Az egyéni gazdaságok fele növénytermesztésre specializálódott, ami jelentős változás a három évvel korábbi megoszláshoz képest, amikor még mindkét fő gazdálkodási típus közel azonos arányt képviselt.

Mindezzel azért szükséges tisztában lenni, mert a mezőgazdaság termelési és üzemszerkezete nagyban meghatározzák az egyes ágazatok, illetve az egyes vállalkozások munkaerő-igényét, illetve felhasználását. A mezőgazdaságban egy-egy alapvető termelőegység általában egymástól teljesen eltérő jellegű termékek előállításával foglalkozik. Amiben nem is a termékek eltérő jellege a legfontosabb tényező, hanem leginkább az előállítás igen eltérő módjai. Az egyes termékek és termények – gabona, gyümölcs, hús – előállításához más és más termelési technológiára van szükség, az pedig meghatározza a szükséges ráfordításokat. A mezőgazdaságban a termelési szerkezet, a termelési program kialakítása a gazdálkodás egyik legdöntőbb kérdése. A mezőgazdasági vállalatok termelési tevékenysége igen összetett folyamat, mivel e cégek meghatározott természeti, közgazdasági és üzemi adottságok között működnek, az aktuális piaci viszonyokhoz pedig alkalmazkodnak.

fotó:123rf

Az egyes ágazatok tehát más és más mennyiségben igényelnek élő munkaerőt így a hazai termelési szerkezet igen nagymértékben befolyásolja a mezőgazdaság munkaerőigényét. Míg a szántóföldi növénytermesztés gépesíthetősége és automatizálhatósága alig-alig igényli már az élőmunkát, addig az állattenyésztés és a kertészet munkaerőigénye sokszorosa a szántóföldi növénytermesztésének.

A kertészet – mint munkaintenzív ágazat – az állattenyésztés mellett a benne rejlő magasabb árbevételi lehetőségek és az ehhez társuló kézimunka-igény miatt a legjelentősebb munkahely-teremtő és vidéki népesség-megtartó ágazat a mezőgazdaságban. A kertészet élőmunkaigénye, az előállított termékek feldolgozottsága a mezőgazdaság más területeihez képest átlagosan magasabb. E kézimunkaigény – hasonlóan az állattenyésztéshez – a termelés folyamán a növény (állat) biológiájához igazodva időben és mennyiségben eltérő módon jelentkezik. Ezért a kertészeti ágazatban – az állandó munkavállalók mellett – időnként számos alkalmi munkaerőt is szükséges alkalmazni. Fordított az arány az állattenyésztési ágazatban, mivel ott több az állandó munkavállaló és kevesebb az alkalmi.

Sajnálatos tendencia ugyanakkor, hogy az elmúlt években a fejlesztések egyik legnagyobb gátjává vált az alkalmazható munkavállalók számának a csökkenése, hiánya. Ez pedig sajnos egy erősödő tendencia, amely már napjainkban is kritikus méretet öltött, ezért cselekvésre kell, hogy ösztönözzön. Az összképhez tartozik az is, hogy az elmúlt években a munkavégzés szabályai sokat egyszerűsödtek, s ma már – gondoljunk akár egy alkalmi munkás bejelentésére – másodlagossá vált amögött, hogy van-e egyáltalán bevethető ember. 

forrás: KSH

A gazdasági szervezetek 94 ezer fő állandó, valamint 55 ezer fő időszaki alkalmazottat jelentettek 2016-ban. Előbbiek száma 9 ezerrel, utóbbiaké 13 ezerrel több a 2013. évinél, ami elsősorban a hosszabb lejáratú idénymunkát végzők körében jelentkezett. Az emelkedés mindkét gazdálkodási forma esetében folyamatos a 2010. évi összeírás óta.

Az egyéni gazdaságok munkaerő-ráfordítása kettős szerkezetű. A mezőgazdasági tevékenységet ugyanis elsősorban nem fizetett családtagok végzik, emellett viszont a családi gazdaságok is foglalkoztatnak állandó, illetve időszaki alkalmazottakat (fizetett munkaerő). Az egyéni gazdaságok 19 ezer állandó és 71 ezer fő időszaki alkalmazottat foglalkoztattak a 2016 júniusát megelőző egy év során. Ez összességében 8 ezerrel kevesebb, mint 2013-ban, azonban míg az időszaki alkalmazottak száma 15 ezer fővel csökkent, addig az állandóaké 7 ezerrel nőtt, tehát a munkavállalók egy része más szerződéses formában dolgozott tovább.

Az előzetes adatok szerint 2015. június 1. és 2016. május 31. között mintegy 701 ezer családtag végzett nem fizetett mezőgazdasági tevékenységet (2010-ben számuk még meghaladta az 1 millió főt). Ez az érték 2013-hoz viszonyítva 29 százalékkal csökkent, ami egyrészt a gazdaságok számának 12 százalékos csökkenésének is a következménye. Az elmúlt három évben legnagyobb mértékben, 34 százalékkal azok száma csökkent, akik kevesebb mezőgazdasági munkát végeztek, míg a 225 napot vagy annál is többet dolgozók száma 9,0 százalékkal emelkedett.

fotó:123rf

2013 óta minimális változás következett be a hazai termelők korösszetételében, amely azonban még így is kedvezőtlen. 2016-ban a gazdálkodóknak továbbra is 31 százaléka volt 65 év feletti. A 35 év alattiak aránya a 2013. évivel közel megegyező (6,0%), az 55 év felettieké viszont 1,5 százalékponttal csökkent (58,5%). A gazdaságok számának csökkenésével párhuzamosan az 55–64 éves korosztályba tartozók száma esett vissza a leginkább (20%-kal), míg a 35–44, illetve a 45–54 éveseké egyaránt 10 százalékkal mérséklődött.

Az elmúlt három évben kedvezőbb lett a gazdálkodók mezőgazdasági végzettség szerinti összetétele: 2016-ban 3,4 százalékuk felsőfokú (0,7 százalékponttal több, mint 2013-ban), 10 százalékuk középfokú (2,6 százalékponttal meghaladva a 3 évvel ezelőttit) mezőgazdasági végzettséggel rendelkezett, azonban a döntő többség (73%) továbbra is kizárólag a gyakorlati tapasztalatára támaszkodik.

(adatok: KSH – Agrárium 2016 – Mezőgazdaság számokban (GSZÖ))

Dózsa Gergely

agrárszakértő

Takarék Agrár Központ

(x)