Hírek

„Az agrárpolitika nem a fejlődés irányába visz, hanem konzervál”

Az agrárium- és a mezőgazdasági termelés a vidéki térség számára reális gazdaságfejlődési alternatívát jelentsen hazánkban – többek között ezt célozzák azok az intézkedések, amelyeket a kormány struktúraátalakítás címén hajtott végre a közelmúltban. Új intézményhálózatot hoztak létre, melynek célja, hogy egységes, minden területet hatékonyan kezelő rendszerként működjön. Ennek része a falugazdász-hálózat kiépítése is.

Vajon ez vezet-e a remélt célhoz, lehet-e Magyarország a jelenlegi kondíciókkal és potenciállal versenyképes agrárország? Erről beszélgettünk Rezes Gábor agrármérnök, gazdálkodóval.

– A Kormány egyik kiemelt célja, hogy hazánkat a legversenyképesebb országgá fejlessze a szomszédos régiókhoz képest. A kommunikációban kiemelt szerepet kap a gazdatársadalom is, melynek kihívásaira többek között egy struktúraátalakítással reagál a politikai vezetés. Milyen kihívásokat lát Ön a gazdák előtt?

– Beszélnek európai és erősödő belföldi versenyről, szabadkereskedelmi megállapodásokról, migrációs válságról, világpiaci hatásokról, Brexitről. Ezek mind létező tényezők és szempontok, amiket figyelembe kell venni. De nem itt kezdődik a problémasorozat. Az biztos, hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara alá besorolt intézmények – köztük a falugazdász-hálózat is – most viszonylag jól működnek. Több hivatal alá, többféleképpen volt ez a rendszer besorolva, most szerintem megtalálta a helyét. ők azok, akik az őstermelőknek, a gazdáknak segítséget adnak helyben, valamint kapcsolattartók, információátadók és érdekvédelmi szerepet vállalnak. Segítenek a bejegyzési ügyintézésben, figyelik a pályázati, eszközbeszerzési, terményértékesítési lehetőségeket, szerveznek, felvilágosítanak, ügyintéznek. Ez a rendszer a gazdákért van, nem önmagáért. De nem ez vezet a fejlődés irányába, maximum a jelenlegi helyzet konzerválását lehet vele elérni.

– Mit ért ez alatt?

– A gazdák nagy része az idősödő korosztályhoz tartozik. ők nem tudnak lépést tartani azzal a fejlett informatikai fejlődéssel, amit a mai kor megkövetel. Nemhogy ügyfélkapujuk, számítógépük sincs, nem értenek hozzá, viszont az adatszolgáltatás nagy része elektronikusan működik. Ebben alapvető segítségre van szükségük. Emellett információt adnak a falugazdászok, segítenek a bürokratikus útvesztőben, amiben egy tipikus gazda képtelen önállóan eligazodni – egyszerűen nincs rálátása, eszköze, tudása hozzá. És a bürokrácia rémes. A falugazdászok nyilván nem tudnak a helyzeten javítani, gyakran ők is eltévednek az útvesztőben, annak ellenére, hogy többségük régi motoros, ismeri a szakmát, agrárvégzettségű ember, illetve van több fiatal is köztük, akik, bár gyakorlati tudással nem bírnak a mezőgazdaság területén, de az informatikai ismereteik jók.

– Tehát a bürokrácia a kihívás?

– Az az egyik. A másik a jogszabályi háttér, itt az adójogszabályokat is értem ez alatt. Előre adatot kell szolgáltatni minden megtermelni kívánt termékről, a 80 éves néninek minden piacra vitt virágot is regisztrálni kell az utolsó fillérig, miközben a nagy pénzügyi csalások simán elfedhetők. A másik, amit mondtam, az informatikai tudáshiány, a jogi ismerethiány, szaktudás hiánya, a technológiai lemaradás, és az elöregedés. Tehát ezeken a strukturális átalakítás nem fog változtatni. Egységesít, az igaz, informál, képviseli a gazdákat, támogat, de ez csak tűzoltás, és a jelenlegi helyzet konzerválása.

– Pedig a gazdatársadalom versenyképességének javítása a politikai cél.

– Ez a kommunikáció. Ezzel a földbirtokrendszerrel látható, hogy nem ez a cél. A gazdák versenyképességéhez föld is kellene, megfelelő méretben, amin megfelelő technológiával lehet termelni jó minőségű terméket. Ma nem ez a cél, ezt jól mutatja az elmúlt időszak földeladási tendenciája, ami nem a kis gazdaságok optimális birtokméretének kialakítását szolgálta. Bizonyos körökben 100 hektárt meghaladó birtoktesteket adtak el, ellentétben a kis gazdaságok 20-40 hektáros birtoknövekedése jelentett volna előrelépést.

– A mezőgazdaság egy tipikusan olyan szektor, ami nem tekinthető kimondottan csak üzletiként.

– A magyar gazdatársadalom rengeteg 60 és 80 éves gazdálkodóból áll. A legidősebbek számára ez életforma, és ezt akarták továbbadni. A középkorúak számára sok esetben már nyűglődés fenntartani, csinálják, amíg bírják, legszívesebben továbbadnák a gyerekeknek, akik gyakran már nagyvárosokban tanulnak. Papíron sok minden az ő nevükön van regisztrálva, tehát úgy tűnik, ők is a gazdatársadalom részei, de ez csak az adójogszabályok miatt alkalmazott kiskapus rendszer. Valójában ők nem akarnak és nem is tudnak részt venni már az agráriumban. Nekik sem nem életforma, sem üzlet. A mezőgazdaság nem potenciális pálya ma a magyar fiataloknak. A feltételek nem adottak. 

– Gyakran elhangzik, a jövő fenntartható mezőgazdaságának megteremtéséhez kell az utánpótlás, és a fiatalok életképes gazdálkodóvá válásának segítése. Kell az innovatív szemlélet és a gyakorlati hozzáállás.

– Ez kommunikáció megint. A gazdálkodáshoz föld, tudás, tőke és technológia kell, valamint olyan jogi rendszer, ami ezt támogatja. Az alapok azonban rendezetlenek, ha a jövőt nézem, nem látok tovább 2020-nál. Addig biztosan lesznek a támogatások, amik fenntartják a rendszert, de utána az összeomlás fenyeget. Egységes agrártámogatás kellene, anélkül baj lesz. Az is nagy kérdés, mi lesz itt 4-5 év múlva, nem hosszabb távon.

agrotrend.hu / GG.

Tovább olvasom

Fókuszban

Hirdetés [bsa_pro_ad_space id=13 crop=no ]
Hirdetés [bsa_pro_ad_space id=14 crop=no ]

Facebook