Hírek

Jakab István: Úgy kell segítenünk, hogy az valamennyi gazdálkodó számára elérhető legyen!

Minden egyes komoly agrárpolitikai kérdésben, ami a birtokpolitikát, a gazdaságpolitikát, a szakmapolitikát jelenti, nagyon régóta együtt dolgozunk a kormánnyal minden magyar gazda érdekében – mondta portálunknak Jakab István, az Országgyűlés alelnöke, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetségének (Magosz) elnöke.

Politikai szándékokat sejt a közelmúltbeli támadás mögött, amikor az egyik ellenzéki párt megkérdőjelezte a gazdák érdekében végzett munkájukat. A beszélgetésből az is kiderült, mit vár a kutatóktól és az is, miért vállalt fővédnökséget Magyarország legszebb birtokának kiválasztásakor.

– Sokáig nem hallottunk kritikát a Magoszról, március végén azonban támadások kereszttüzébe került. Mit gondol, mi volt ennek az oka?

– Valószínű, hogy politikai indíttatású volt a támadás. Nem emlékszem arra, hogy valaha is meg akartam volna határozni, hogy a Magyar Szocialista Pártnak milyen alapszabálya, belső szabályzata van. Úgy gondolom, egy civil szervezetnek ez a belső ügye, amit a saját testületeivel megvitat és utána meghozza a döntést.
Nagyon zavar bizonyos politikai köröket az, hogy mi az agrárpolitikát érdemben befolyásoljuk. Van egy erős civilszervezet, egy erős érdekképviselet, amelyik a legkisebb falutól Brüsszelig eljut. Ennek a szervezetnek a munkája révén létrejött a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK), amelyik ma Európában egyedülállóan erős tudásbázissal, információs bázissal rendelkezik. Országos központ által irányítottan, de erős megyei szervezetekkel, ahol az egyes szakmai referensek révén minden ágazat képviselve van, és ehhez kapcsolódik egy 650 fős falugazdász-hálózat. Politikai értelemben ennek a szervezetnek neki kellett menni, és bizony több ilyen támadás is érte az új struktúrát. Ezt megtapasztaltuk, de azt gondolom, hogy ez csak „füst” volt, ami elszállt.

– A Magosznak nagy szerepe volt abban, hogy a NAK jelenlegi formájában létrejöhetett. Van valamiféle munkamegosztás? Hiszen az egyik egy civil szervezet, a másik pedig egy köztestület.

– Nem munkamegosztás van, hanem a stratégiai kérdésekben, ami az agrárpolitikát, a birtokpolitikát, a piacpolitikát illeti, egy korrekt egyeztetés van. A másik nagyon fontos kapcsolódási pont, hogy a kamarai választások során azon érdekképviseleteknek van listaállítási lehetősége, akik legalább 10 megyében területi képviselettel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy a Magosz az egyik olyan szervezet, amelyik listát állíthat és a választásban részt vehet. Tehát azt, hogy a kamara irányítása kik által történik, abban a Magosznak meghatározó befolyásolási lehetősége van, mint ahogy más érdekképviseleteknek is.

– Vagyis zajlik egy háttérmunka, amiről esetleg nem tudtak azok, akik a Magoszt támadták?

– A Magosz a Fidesszel 2005-ben egy nagyon erős szövetséget kötött, ami parlamenti képviseletet is jelent, de már 20 éve korrekt, szoros, szakmai agrárpolitikai együttműködésben dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy van műhelymunka, amit nem a sajtó nyilvánossága előtt végzünk. Minden egyes komoly agrárpolitikai kérdésben, ami a birtokpolitikát, a gazdaságpolitikát, a szakmapolitikát jelenti, mint a különböző programok megvalósítása (pl. a fehérjeprogram), nagyon régóta együtt dolgozunk. Nyilván ez csak akkor kerül a sajtó, a közvélemény elé, amikor már a megvalósítási, az érdemi fázisban van. Ide tartozik pl. a vízgazdálkodás is, ami alapjaiban határozza meg a magyar agrártermelést. A Magosz az álláspontját kezdetektől fogva kifejtette, és rövidesen eljutunk oda, hogy egy átfogó, professzionális vízgazdálkodási stratégia jöjjön létre. Ez az alapja a hozamok növekedésének, ez az alapja a fehérjeprogram megvalósításának, ez az alapja annak, hogy legalább 800 milliárd forinttal tudjuk növelni az éves agrárkibocsátást.

– Felénél tart a Közös Agrárpolitika (KAP) jelenlegi ciklusa; mit gondol, mi lesz a legnagyobb kihívás a hazai gazdatársadalom számára a jövőben?

– Nem véletlen az, hogy a NAK-ot ilyen szinten szerveztük meg, így alakítottuk ki a tanácsadó hálózatot és a különböző pályázatok kezelésével kapcsolatos hátteret. Ha bármilyen változás következik be az Európai Unióban, mi maximálisan igénybe tudjuk venni azokat a lehetőségeket, amelyek adottak számunkra. Fontos hangsúlyozni, hogy az előző időszakban Magyarország az Európai Unióban egyedülálló módon képes volt az utolsó fillér támogatást is lehívni. Néhány ország még a felét sem tudta igénybe venni. Ez annak köszönhető, hogy volt egy NAK, egy csapat, amelyik közreműködött ebben.
Erre az időszakra vonatkozóan, tehát a 2014-20-as költségvetési időszakban már egy teljesen új filozófia mentén alakítottuk ki a pályázati rendszert; több mint 50 támogatási jogcímen változás következett be. Ez már az előző pénzügyi ciklusra is hatott, mert olyan pályázatok is kiírásra kerültek, amik még segítették a korábbi pénzügyi időszak forrásainak lehívását. És a mostanira is különösen hatnak azáltal, hogy van hiánypótlási lehetőség. El akarjuk kerülni azokat a problémákat is, hogy azért maradjon bent forrás, mert valamilyen jogvita keletkezett.
Ezért kellett átalakítani a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalt (MVH), és kellett egy teljesen új rendszert kialakítani, hogy a következő EU-s pénzügyi időszakra már úgy készüljünk fel, hogy van egy professzionális informatikai rendszerünk.
A Közös Agrárpolitika vélhetően megmarad, de még nem látunk tisztán. Egy biztos, a tudást alkalmazni képes innovatív gazda, aki képes lényegesen nagyobb hozamot magasabb minőségben elérni, aki képes a legkorszerűbb technológiát alkalmazni, az lesz versenyképes. Úgy kell segítenünk, hogy ez valamennyi gazdálkodó számára elérhető legyen.

– Hogy látja, mennyire volt zökkenőmentes az MVH átalakítása? A gazdák között járva gyakran hangzott el az elmúlt hónapokban kritika, hogy csúsznak a támogatások kifizetései.

A területalapú támogatások kifizetése 82 százalékon állt április elején. Persze, én is azt mondom, hogy nem a júliusi határidőre kell koncentrálni! De azt nyugodt szívvel ki lehet jelenteni, hogy azt a területalapú támogatást, amelyik esetében nem volt jogvita, vagy nem állt az illető vagy a gazdaság ellenőrzés alatt, azt már kifizették.
És természetes dolog, hogy panaszkodik az a gazda, aki nem kapja meg a támogatásokat, csak azt nem teszi hozzá, hogy azért nem kapta meg, mert adott esetben a szomszédjával van egy jogvitája. De az új struktúrának köszönhetően már eljutottunk oda is, hogy a vitás területeket lehatárolják. Tehát, ha valakinek van egy 150 hektáros területe, és ebből 10 hektár esetében a szomszéddal nézeteltérése van, akkor a 10 hektárt lehatárolják, amíg elrendezik a vitát. De a maradék 140 hektár után járó támogatást ugyanúgy megkapja.

– Sikerül-e megerősíteni annyira a családi gazdaságokat, hogyha adott esetben negatívan változik a KAP, akkor is tovább tudjanak működni? Itt elsősorban arra gondolok, hogy amíg azt látjuk pl. Németországban, hogy igazából nincsenek nagyobb birtokok, sőt kisbirtokokból áll a birtokszerkezet; ugyanakkor ők tudtak szövetkezni egymással, és nagyon erős együtt az érdekérvényesítő képességük.

– Németország sok tartományát jártam be, mint parlamenti alelnök, és minden egyes tartományban a tartományi parlamenti elnökkel, a parlamenti mezőgazdasági bizottsági elnökkel, a tartományi mezőgazdasági miniszterrel, esetleg a tartományi miniszterelnökkel személyes találkozásra volt lehetőségem, és minden egyes alkalommal a gazdálkodó érdekvédelmi képviselettel is. Tehát ismerem a német példát; Németország egy más utat járt be. Nekünk erre az útra kell visszatalálnunk, erre az európai útra, amelyik egyre nehezebb, és amelyre nagyon kevés az idő.
Magyarországon azt a változást, amit egy erőszakkal létrehozott TSZ-rendszer, állami gazdasági rendszer okozott, s a családok tönkretételével jött létre, eddig nem sikerült leküzdeni, mert az emberek lelkében ellenállást, bizalmatlanságot vált ki. Várhatóan az EU új költségvetésében, az új KAP keretében lesz lehetőség arra, hogy a termelői oldalon lévő gazdák – bármekkorák is – egyeztessenek arról, hogy milyen áron kívánják a termékeiket értékesíteni. Ez idáig kartell gyanúját vetette fel, és a beszerző, értékesítő szövetkezetek ezért nem kaphattak támogatást. Most lesznek ilyen áralkut alkalmazni képes összefogások, sőt még támogatáshoz is jutnak. Tehát van lehetőség összefogásra, és mi azon vagyunk, hogy a termelői oldal érdekei jelenjenek meg. De aláhúzom még egyszer, nem kerülhető meg az integrációs törvény megalkotása. Ebben a parlamenti ciklusban vélhetően nem, a következőben meggyőződésem, hogy ezzel kell kezdeni, felkészülve már a következő uniós költségvetési időszakra.

– Sokat van a gazdák között, hogy látja, van erre hajlandóság? Éppen az előbb említette, hogy van egy nagyon rossz emlék, amit nehéz kitörölni a fejekből.

– Nagyon komoly generációváltás előtt állunk. Ez nemcsak lehetőség, hanem egyre inkább az igény is megfogalmazódik. Tehát igen, a generációváltást segíteni kell; ezek a fiatalok már figyelnek egymásra, szóba állnak egymással, sokkal innovatívabbak, sokkal inkább képesek a régi beidegződéseken túllépni. Persze ez az egész átalakulás akkor lesz sikeres, ha a nagyszülők, szülők segítségével, az általuk létrehozott gazdaságra alapozva tud a fiatal továbblépni. Ehhez akarjuk az agrár-felsőoktatást is átalakítani. Azt szeretnénk elérni, hogy amikor az egyetemről kikerül a fiatal gazda, akkor korszerű, használható tudással tudjon belevágni a gazdálkodásba.

– Egyre nagyobb a mezőgazdaság kibocsátása, ugyanakkor elhangzik néha kritikaként, hogy erőteljesen az alapanyag-termelő mezőgazdaság felé haladunk, kevés a feldolgozott termék, ami hozzáadott értéket képviselne. Hogyan lehet ezen változtatni?

– Nagyon hosszú volt ez az út idáig. Még az is elképzelhető, hogy az egyes kormányok hibákat követtek el, amikor az egyes ágazatok fejlesztésére vonatkozóan a rangsort felállították. Csak halkan jegyzem meg, fontos volt, hogy a szántóföldi gépekre fordítsuk a fejlesztési források jelentős részét, senki nem vitatja, de nem hiszem, hogy arra szükség volt, hogy öt éven belül a nagybirtokok már a második gépsort is lecseréljék. Valószínű, hogy egyszerűbb, könnyebb és gyorsabb volt az uniós forrásokat a gépekre felhasználni…

– A feldolgozóipar, az élelmiszer-feldolgozó ipar viszont nem kapott kellő figyelmet. Most ez másképp van. És ráadásul úgy, hogy nem néhány külföldi hátterű multi viszi el a források nagy részét, hanem kifejezetten a gazdák vagy a hazai feldolgozóipar szereplői azok, akik akár esetenként a gazdákkal együttműködve valósítják meg ezeket a beruházásokat. Más módszer alapján dolgozunk, de szeretném egyértelművé tenni, hogy most az a feladatunk, hogy a már meglévő infrastruktúra kiegészítéseként rendszerekben gondolkozzunk. Úgy működjön a feldolgozóipar, hogy ahhoz háttérként egy erős nemzeti marketinget tudjunk hozzátenni. Ezt se a termelő, se egy-egy élelmiszeripari feldolgozó nem képes megtenni, ezt csak Magyarország képes együtt megteremteni – komoly büdzsével a háttérben. Nagyon fontos, hogy a Magyar Nemzeti Kereskedőház működik, fontos az, hogy a turizmus hihetetlenül erős, és annyi politikát ebbe a beszélgetésbe hadd vigyek bele, nagyon fontos az, hogy Magyarországon nyugalom és béke van. Régi mondás, hogy építkezni csak békében lehet. Figyelünk egymásra bármelyik ágazatról is van szó, és higgadtan, de kellő súllyal, az álláspontunkat képviselve építkezünk, megyünk előre.

– Jelentős túlsúlyban van hazánkban a szántóföldi növénytermesztés. Mennyire elégedett a mezőgazdaság szerkezetével?

– Nem vagyok elégedett a saját teljesítményemmel sem, meg az ágazat teljesítményével sem. Nem tartunk még az erőforrásaink kihasználásának maximumánál, és jóindulatú vagyok, ha azt mondom, hogy az 50 százalékot elértük. Ugyanakkor az erőforrásaink maximális kihasználása attól függ, hogy a különböző, már korábban említett stratégiai kérdésekben nemcsak döntést hozunk, hanem azokon a területeken komoly fejlesztések is lesznek. Még egyszer jelzem, ahhoz, hogy a magyar termékek, magyar állati termékek versenyképesebbek legyenek Európa és a világ piacain, ahhoz nem elegendő, hogy az Alaptörvényünkben deklaráljuk a GMO-mentességet, hanem ahhoz meg kell valósítani azt a fehérjeprogramot, amely kiváltja az import szóját, hogy rá tudjuk írni a magas feldolgozottságú állati termékeinkre is, hogy „GMO free”.
Ha ez megtörténik, ekkor tud az állattenyésztés is fejlődni, és magasabb árfekvésű élelmiszerrel jelenhetünk meg a piacon. Ezeket a fejlesztéseket nem tudjuk véghezvinni, amíg nincs öntözésfejlesztés, ameddig nem tudjuk a fehérjeprogramot megvalósítani. Egyik a másik függvénye. Ezek a folyamatok már zajlanak, de nem vagyok elégedett, mert az állattenyésztésben lényegesen nagyobb lehetőségek vannak.
Az, hogy a növénytermesztés gépesítésére nagyon jelentős uniós forrásokat fordítottak az előző kormányok, az abba az irányba hatott, hogy a szántóföldi termesztés professzionálisan gépesített. Néhány emberrel megoldható, csak ez éppen a vidéki népesség csökkenéséhez, a falu elnéptelenedéséhez vezetett. Ezt kellett megállítani, ehhez kellett az az intézkedéssorozat, ami most folyamatban van.
De nem vagyunk elégedettek, mert ha a számokat vizsgáljuk, az látszik, hogy az összes európai uniós támogatást lehívjuk a rendszerből, de az európai uniós támogatás nélkül az agrárgazdaság veszteséges lenne. Oda kell eljutni, hogy a támogatások a többletjövedelmet képezzék, és azok nélkül is pozitív legyen a szaldó.

– Hogy látja, mennyi idő ez?

– Az a meggyőződésem, hogy ha a mostani fejlesztések megvalósulnak, néhány éven belül, akár még ebben a pénzügyi ciklusban elérhető. De ehhez meg kell valósulnia egy korszerű nemzeti vízgazdálkodási programnak, amelynek része az öntözésfejlesztés is. Ezzel összefüggésben meg kell valósulnia a fehérjeprogramnak. Nagyon határozottan gondolom, hogy a Magyarországon meglévő genetikai alapokat az állattenyésztésben teljesen új felfogásban kell kezelni. A támogatásokat biztosítani kell ahhoz, hogy a saját, ezen a rögön stabilizálódott fajtákkal tudjunk magas minőségű állati termékeket előállítani. Nem lehet megkerülni, ma a magyar kutatóintézetek erős kritikát kell, hogy kapjanak ezen a területen, mert nagyrészt külföldi fajtákkal dolgoznak. Itt a kutatókon nagyon sok múlik. Az oktatástól felhasználható tudást, a kutatástól pedig azt várjuk, hogy a legkorszerűbb megoldásokat alkalmazzák, nemcsak a genetikában, hanem ugyanúgy a takarmányozásban, a különböző állatitermék-előállításban és -feldolgozásban lévő új innovációkat tekintve is, úgy, hogy az mindenkor a termelői oldal érdekeit szolgálja. Egy kutatóintézet ne öncélúan határozzon meg kutatási programokat, hanem kifejezetten az adott termelési cél elérése érdekében. Várjuk a komoly, lényegesen jobb eredményeket!

– Ha már a jobb eredményeket említi, talán nem túlzás azt állítani, hogy pozitívan változik a magyar mezőgazdaság megítélése. Több olyan kezdeményezés is van – mint például Az Év Agrárembere Díj –, amely próbálja a középpontba helyezni a hazai agrárium értékeit. Mit gondol, eljut az üzenet a városi emberekhez is?

– Nem véletlenül jeleztem, hogy erős nemzeti marketingre van szükség ahhoz, hogy az emberek becsüljék és értékeljék a magyar élelmiszerek minőségét, a magas minőséget. Úgy szoktam fogalmazni, a magyar minőség legyen a meghatározó, az egy értéket jelentsen. Valamennyiünk egészsége attól függ, hogy milyen minőségű élelmiszert fogyasztunk.

Ezt tudatosítanunk kell az emberekben, ehhez pedig különböző akciókra és a média közreműködésére van szükség. Ezek a díjak, különböző programok, fesztiválok jelzik, hogy Magyarországon nagyon komoly fejlődés ment végbe az utóbbi időben, és olyan minőségű élelmiszerekkel jelenünk meg a piacokon, ami sokak által irigyelt. Csak nekünk kellene jobban becsülnünk.

– A közelmúltban vállalta el a Magyarország Legszebb Birtoka Díj fővédnökségét. Ez a kezdeményezés is hozzájárulhat ahhoz, hogy megismerjük a mezőgazdaságban rejlő értékeket, azokat a kiváló minőségű termékeket, amelyeket ezeken a gazdaságokon állítanak elő?

– Meggyőződésem, hogy igazi minőséget csak a magasan felkészült, elkötelezett és rendszerető ember képes előállítani. Ha egy birtokra ránézünk, akkor azt is látjuk, hogy ott milyen minőségű tevékenység folyhat. Ha szép, rendezett és jól szervezett a gazdaság, az biztos, hogy megjelenik a termék minőségében is. Úgy gondolom, hogy itt kezdődik a versenyképesség alapja. Itt már érzékelhető a tudás, az igényesség, és ez a termelés minden egyes mozzanatában tetten érhető.

Ez garancia arra, hogy rendezett az állategészségügyi státus, rendezett a növény-egészségügyi státus, korszerű gépekkel dolgozunk, adott a precíziós gazdálkodás alapja.

Meg kell teremteni ezzel együtt a „határ” infrastruktúráját, amely már kormányzati feladat, de ehhez a programhoz csatlakozhat. Tarthatatlan az a helyzet, hogy 100 milliós értékű gépekkel közlekedünk járhatatlan dűlőutakon. Viszont, hogy ezt megtegyük, ehhez a gazdák gondolkodásában is komoly változásoknak kell bekövetkezniük, hogy ott is igényesek legyenek, ne csak a táblájukon belül.

Azért vállaltam el a fővédnökséget, mert a magam részéről megszállottan dolgozok azért, hogy itt, Európa szívében egy csodálatos, virágzó agrár- és élelmiszergazdaság legyen. Minden lehetőségünk adott hozzá, csak ehhez most már egy más viszonyulás kell, és ez a program, egy ilyen verseny is ezt a célt szolgálja. Ha már beszélünk róla, ha már bemutatjuk, ha már egy egészséges verseny van közöttünk, hogy ki tudja a legszebb birtokot kialakítani, akkor ez a többi gazdaságot is húzza magával. Én abban hiszek, hogy ez a jövő.

agrotrend.hu / Stefanits Csaba

Tovább olvasom

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés

Facebook