Nincs más út, a gazdáknak szervezetten kell részt venniük a termelésben és feldolgozásban

Minderről Jakab Istvánnal, az Országgyűlés alelnökével, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) elnökével beszélgettünk, aki nem rejtette véka alá a GMO-val kapcsolatos véleményét sem.  

Jakab István: meg kell találni, melyek azok a pontok, ahol elfogadható ráfordítással jelentős javulást tudunk elérni – fotó: agrotrend.hu

A Magosz elnökeként milyen feladatokat lát a szervezet előtt?

Még ma is ad feladatokat az a cél, amelyet a rendszerváltáskor tűztünk ki, hogy legyenek erős, működőképes családi gazdaságok Magyarországon. A Magosz erős érdekképviselettel, tanácsadással, információátadással segíti a tagságot, generálja a piacon való szervezett megjelenésüket vagy éppen az együttműködésüket, hogy például tulajdonszerzésük a feldolgozóiparban megvalósuljon.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara négy évvel ezelőtti újjászervezésében, a kamarai törvény megalkotásában a Magosz szakértőinek –  jómagamnak is – meghatározó szerepük volt. Így ma már 650 falugazdász segíti a gazdák munkáját. Mindezt úgy sikerült elérni, hogy részt veszünk a parlamenti munkában és az agrár-élelmiszergazdaság programjának kialakításában.

Mit lát a magyar agrárium előtt álló legfontosabb megoldandó feladatnak?

Amikor tervezünk, abból indulunk ki, hol tartunk: 2009–10-től agrárkibocsátásunk több mint 30 százalékkal nőtt, agrárexportunk szaldója pedig több mint egymilliárd euróval javult. Úgy, hogy nem a termékvolumen nőtt, hanem a hozzáadott érték. Ezáltal a foglalkoztatási ráta is nőtt. Mindez jó alap.

Ugyanakkor ha a lehetőségeinket száznak tekintjük, akkor ki kell mondanom, még az ötven százalékot sem érjük el. Azt kell megtalálni, melyek azok a pontok, ahol elfogadható ráfordítással jelentős javulást tudunk elérni.

"A gyümölcsültetvények több mint 60 százalékát fel kell újítani" – fotó: agrotrend.hu

Melyek ezek a pontok?

Azt látni kell, hogy a gazdák tudásával nincs gond. Technológiai fejlettségünk európai színvonalon van ma már, kivéve néhány ágazatot. De a fejlesztések ott is folyamatosan mennek.

Csak közbevetőleg: melyek ezek az ágazatok?

Gondolok itt például a gyümölcsültetvényekre, amelyek több mint 60 százalékát fel kell újítani. Magyarán: újakat kell telepíteni. Korszerű fajták, új termelési-termesztési technológiák vannak, és mind a „friss piac”, mind az ipar számára olyan minőséget kell produkálni, amilyent elvárnak. Ha ennek nem tudunk eleget tenni, akkor majd más országok azonnal lecsapnak a lehetőségre.

Folytatva az eredeti kérdést: tehát termelni tudunk, a tudás megvan, a technológia rendelkezésre áll. De meg kell felelni a klímaváltozás kihívásainak is, hiszen már itt van, súlyos hatásait nap mint nap tapasztaljuk. Ebből fakad

az egyik legfontosabb, legnagyobb horderejű feladat: az öntözés lehetőségének megteremtése

Jelenleg az ötmillió hektárnyi szántóföldből csupán százezret öntözünk. Ez így tovább már nem tartható, komoly fejlesztéseket kell megvalósítani. Az erre jutó 50 milliárdos uniós támogatási keret nem elegendő, be kell vonni nemzeti forrásokat is. Ennek során meg kell oldani, hogy a felszíni vizeket tároljuk, és öntözési célú felhasználását biztosítsuk. Mert el kell kerülni, hogy a felszín alatti vizeket hosszú távon öntözési célra hasznosítsuk! Tudomásul kell venni a tényt, hogy a legnagyobb víztározó Magyarországon a talaj, és olyan talajművelési módszereket, megoldásokat kell kialakítani, amelyek lehetővé teszik, hogy a felszín alatti vizek is gyarapodjanak.

Hogyan áll ennek a kivitelezése?

A stratégia elkészült, a megvalósítás folyamatban van, nyilván az elkövetkező kormányzati programban ér célba.

"A tudomány eredményeit mindenképp hasznosítani kell, azonban figyelni kell arra, hogy a kutatások a felhasználók érdekében történjenek" – fotó: agrotrend.hu

Van-e még mezőgazdaság előtt ilyen horderejű megoldandó probléma, mint az öntözés?

Bizony van még valami, amiben nagyon gyengék vagyunk.

Erős nemzeti marketing szükséges ahhoz, hogy a kiváló minőségű élelmiszerekkel a nemzetközi piacokon versenyképesen jelenjünk meg.

Erre az egyes termelők, sőt az összes termelő összefogása sem elegendő, ehhez kormányzati közreműködésre van szükség. Ehhez még hozzáteszem azt is, el kell jutnunk odáig, hogy az itt előállított alapanyagokat itt dolgozzuk fel, méghozzá a kész termékig.

Jelenleg az a gyakorlat, hogy mondjuk a kiváló minőségű magyar gabonából idehaza elsődleges alapanyagot állítanak elő, minimális profittal. Utána kiviszik az országból további feldolgozásra, és a többszörös profit ott realizálódik. Az a cél, hogy ne elsődleges alapanyagot állítsunk elő Magyarországon, hanem olyan magas feldolgozottsági fokú és magas minőségű készterméket, amelyeket már közvetlenül fel tudnak használni az egyes területeken, legyen az gyógyszer- vagy kozmetikai ipar, vagy bármi más.

A precíziós gazdálkodásban hol állunk?

Az nem kérdés, hogy a digitális agrárstratégia keretében kialakított megoldásokat az agrártermelés szolgálatába kell állítani. Amikor olyan megoldásokat alkalmazunk, amellyel a legkisebb ráfordítással, a legkisebb kockázattal a lehető legmagasabb hozamokat érjük el, miközben a környezetvédelem szempontjai is érvényesülnek. Amikor megfelelő fajtákkal dolgozunk, a talaj állapotát ismerve pedig pontosan tudjuk, mennyi és milyen tápanyag-utánpótlásra van szükség, vagy a talajnedvességhez igazítjuk az öntözést. A műholdas felvételeken keresztül pontos információnk van a növényekről, kell-e újabb tápanyagot kijuttatni, vagy épp valamilyen növényvédelmi munkát elvégezni. 

Nagyon bonyolult, összetett rendszer ez, korszerű tudást igényel. Erre adott a megfelelő szaktanácsadói háttér, az egyetemek felkészültek, a kutatóintézetek ezen a területen jól dolgoznak, tehát a precíziós gazdálkodás technológiájának alapelemei rendelkezésre állnak.

Hogyan látja a termelők, a gazdák együttműködési hajlandóságát?

Meggyőződésem, hogy nincs más út, mint hogy a gazdák szervezetten vegyenek részt a termelésben és feldolgozásban. Hogy a gazdálkodáshoz szükséges anyagok, eszközök beszerzése, bizonyos tevékenységek, szolgáltatások igénybevétele, a termelés, a feldolgozás és az értékesítés közös megszervezése a következő öt évben megvalósul. Aki ebből kimarad, az nem tud versenyképessé válni.

Beszéljünk még a tudományról: mennyire segíti a mezőgazdaság munkáját, illetve az agrárium mennyire hallgat a tudományra?

Nem aratott osztatlan sikert, amikor az agrár-felsőoktatási intézmények reformja szóba került. Meggyőződésem, hogy hosszú távon nem lehet megkerülni. A tudomány eredményeit mindenképp hasznosítani kell, azonban figyelni kell arra, hogy a kutatások a felhasználók érdekében történjenek.

Arra gondol, hogy a tudomány ne elefántcsonttoronyból nézze a mezőgazdaságot?

Vannak országok, ahol már a doktori dolgozatok témáját is kifejezetten a gazdaság szereplői által megfogalmazott igények szerint választják ki. A kutatóintézetekben sem elvont, kizárólag csak a kutatók elképzelései alapján határozzák meg a kutatási célokat, hanem kifejezetten a gyakorlat számára alkalmazható megoldásokat keresnek.

És ha a tudomány áll elő javaslattal? Például ha a precíziós növénynemesítéssel kapcsolatban azt veti fel, hogy ezzel kihátrálási lehetőséget kínálnak a politika számára a GMO-zsákutcából?

A helyzet az, hogy a GMO alkalmazását elutasítottuk, és az élet igazolta, hogy igazunk volt. Azonban

annak, hogy az adott fajon belül, mondjuk egy szárazságtűrő kukorica génjeit egy kevésbé szárazságtűrő, de nagy hozamú kukoricába átültessük, annak nincs akadálya.

Eddig sem volt. Magyarul: ez az a pont, ahol a tudomány és a tudományos eredményeket alkalmazók között korrekt, szakmai kapcsolatra van szükség. Mert azok, akik a kutatók által előállított eredményeket alkalmazzák, teljes vagyonukkal, gazdaságukkal felelnek, mindent kockára tesznek, és ha egy rossz döntést hoznak, mindent elveszítenek.

Ez egyébként jó hír, arról is szól, hogy a tudomány szereplői figyelembe vették az agrárium elvárásait.

Látogatás Egly Márk sümegi birtokán. A képen a borásszal és a borász feleségével, továbbá a főszervező Mátrai Zoltánnal és a szervező Hamvas Atanázzal – fotó: agrotrend.hu

Fővédnökként és zsűrielnökként kereste Magyarország legszebb birtokát, ennek során is bejárta az országot. Nem sajnálta rá a szűkös idejét?

Számomra azért fontos a Magyarország Legszebb Birtoka, mert ezen keresztül is közvetíteni lehetett minden magyar polgár számára, hogy a termelőkben ott van a korszerű gazdálkodás, a rend, a tudás, a minőségi termékek előállítása iránti vágy. Az is egy fontos lehetőség, hogy ezek a birtokok példaként szolgálhatnak a többi gazdaság számára is. Ezek nemes célok, örömmel vettem részt benne.

agrotrend.hu / Popovics Gizella