Rekordösszeget fizetett ki az MVH – interjú Gyuricza Csabával

fotó: agrotrend.hu

Az egyik legsikeresebb, legnépszerűbb hazai agrár-felsőoktatási intézmény dékáni posztját cserélte fel tavaly egy olyan hivatalra, amely biztosan sosem lesz ugyanolyan népszerű, s talán sokkal nagyobb felelősséggel is jár; mi volt a motiváció döntésekor?

– Engem más szempontok vezéreltek, nem az irányított a döntésemben, hogy tudok népszerűbb lenni! Mert akkor nyilvánvaló, hogy az ember melyiket választja. A motiváció az volt, hogy kaptam egy komoly felkérést. Ráadásul ez egy olyan feladatkör, ami nagy kihívás, és én a kihívásokat alapvetően szeretem. Minél nagyobb egy feladat, annál jobban vonz. Azt hiszem az MVH működtetésénél nagyobb feladatot valószínűleg keresve sem lehetett volna találni. Másrészt ez abból a szempontból is óriási kihívás volt, hogy teljesen új agrártámogatási, vidékfejlesztési támogatási időszak indul az Európai Unió új költségvetési időszakában, és ez így elképesztően izgalmas feladat. Pláne úgy, hogy az egyetemi oktatást nem függesztettem fel, továbbra is oktatok, időközben egyetemi tanár lettem, tehát ilyen szempontból a korábbi életemet sem kellett teljesen feladnom. 

Az egész életét az agrár-felsőoktatásnak szentelte, tudományos pályáján is elért egyfajta csúcsra, amikor az MTA doktora lett, most tud-e ezekből a vezetői tapasztalatokból profitálni állami, kormányzati vezetőként?

– Hogyne tudnék, hiszen elég régen vezető vagyok már. Nyilván nem lehet összehasonlítani a két területet. Nemcsak nagyságendileg, hanem jellegében sem. Azt mondhatnám, hogy az egyetemi vezetői tapasztalat egy jó edzés volt arra, hogy ezt a feladatot most el tudjam látni. Hiszen ez most lényegesen nagyobb feladat: az egész ország agrár-vidékfejlesztési támogatási rendszerének a működtetése. Képletesen azt mondhatnám, az egyetem egy edzőtábornak volt felfogható ahhoz képest, ami itt várt rám és amilyen feladatokkal itt kell megbirkóznom. 

Milyen állapotban vette át a Hivatalt, melyek voltak a legfontosabb változások azóta?

– Az, hogy milyen állapotban vettem át az MVH-t, az már közismert. Hónapokig nem volt kinevezett elnöke a hivatalnak. Az azt megelőző időszakban pedig történtek olyan visszaélések, visszaélés-kísérletek, amelyek nemcsak a Hivatal zömében tisztességes munkatársi gárdáját erodálták, hanem a gazdatársadalom előtt is csökkentették a Hivatal presztízsét. Tehát, ilyen szempontból azt gondolom, hogy mélyről kellett indulnunk.

Ha az eredményekről akarok beszélni, akkor az első pillanatban elmondtam mindenkinek, hogy ne legyen csodaváró hangulat! Egy ekkora szervezetnél, teljesen új agrártámogatási rendszer indulásakor nem lehet azonnal nagyon látványos változásokat elérni. Annál is inkább, mert az MVH egy kifizető ügynökség, minőségében egy végrehajtó intézmény, tehát sokszor nagyon szigorú, olyan EU-s jogszabályokhoz kell igazodni, ami nem biztos, hogy minden esetben a gazdák elégedettségét váltja ki. Meg kell találnunk a középutat a jogszabályi keretek és a mi működésünk között, hogy próbáljunk tényleg ügyfélbarát, gazdabarát módon működni. Azt szerettem volna elérni – és ebben talán sikerült előre lépnünk – , hogy a kommunikációnkban próbáljuk meg a lehető legtöbb információt eljuttatni a gazdálkodókhoz.

Az új agrártámogatási rendszer bevezetését igyekezzünk gördülékenyen végig vinni. Azt gondolom, hogy ez összehasonlítva más EU-s tagországokkal, összességében jól sikerült. El tudtuk indítani az előleg kifizetést. Nyílván nem mindenkinek tudtunk előleget fizetni, de azt is el kell fogadni, hogy előleget, mi csak a jogszabályok szerint fizetünk. Tehát ott, ahol problémák vannak, ahol felmerülnek egyéb kétségek, vagy vannak még le nem zárt ellenőrzési folyamatok, ott nem teheti meg a Hivatal, hogy kifizeti az előleget. Azonban azt remélem, és azon dolgozunk, hogy mindenki, aki jogosult rá, mielőbb hozzájusson az őt megillető agrártámogatásokhoz. Ezen kívül, az új rendszerhez való alkalmazkodással egyidejűleg a hivatal egész működését átalakítottuk. Új szervezeti rendet, működési szabályzatot dolgoztunk ki. Átalakítottuk az ellenőrzés rendszerét. Új honlapot készítettünk, másfajta kommunikációs csatornát valósítottunk meg. Az ügyfélszolgálatunkat is átalakítottuk. Nagyon sokáig lehetne sorolni azokat a változtatásokat, amelyeket az utóbbi időben végig vittünk. 

Ezzel egyidejűleg le kellett zárnunk az előző vidékfejlesztési programot – a Darányi Ignác Tervet – azaz egy 7 éves ciklust. Ebben sem volt még gyakorlat Magyarországon. Ez volt az első alkalom, hogy egy hétéves költségvetési időszakot le kellett zárnunk, miközben el kellett indítanunk az új vidékfejlesztési programot. Ezek önmagukban akkora feladatok lennének egy kifizető ügynökség számára, amely elég lenne – nekünk ezt egyszerre kellett teljesítenünk. Ha azt nézzük, hogy gyakorlatilag forrásvesztés nélkül ki tudtuk fizetni az előző hétéves ciklus pénzeit, akkor ez is  nagyon komoly eredmény, hiszen ez volt a célunk. Közben elindult az új Vidékfejlesztési Program – ezen a területen is nagyon sok változással kell szembesülnünk. Ezeknek a kihívásoknak pedig meg kell felelnünk. 

Ön is említette, hogy az MVH gyakorlatilag egy kifizető ügynökség. Vajon mennyire vannak azzal tisztában a gazdálkodók, hogy bizonyos döntések, vagy a döntések zöme nem itt születik, hanem végrehajtó szervezetről van szó?

– Sokszor azt tapasztalom, hogy nincsenek tisztában, és olyan ügyekben is az MVH-t kárhoztatják, teszik felelőssé, ami nem a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal hatásköre. Kevesen veszik figyelembe, hogy bennünket auditálnak, a hivatalt nagyon szigorú EU-s előírások szerint Brüsszel rendszeresen ellenőrzi. Ha nem a jogszabályok szerint járunk el – ami lehet akár kényelmetlen is a gazdálkodók számára – akkor akár az egész tagország kifizetéseit is veszélyeztetjük.

Mennyire felkészültek a gazdálkodók, amikor egy-egy pályázatot kell írni, vagy támogatáshoz kell benyújtani dokumentációt?

– Egy új rendszer mindig nehézséget okoz. Nehézséget  a jogalkotó, a kifizető ügynökség és természetesen a gazdálkodó számára is. A 2015-ös év ennek jegyében telt el. Az az új rendszer, ami felállt – teljesen új jogcímekkel –, különösen a zöldítés, megbonyolította az egész folyamatot. Ez a gazdálkodók számára is olyan újdonságokat tartalmazott, olyan új technológiai elemek alkalmazását jelentette adott estben, amelyre nem voltak felkészülve, és ehhez nyilván a támogatás igénylése is társult. Kezdettől azt hangsúlyoztam, hogy nagyon fontos, hogy minden érintett szereplő – beleértve a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarát is – folyamatosan segítse a gazdálkodókat. Úgy érzem, hogy erről az oldalról ezt sikerült gördülékenyen lebonyolítani. 

Ott, ahol problémák voltak, jogszabály adta kereteken belül, és lehetőleg gyorsan küldtünk visszajelzéseket  a gazdálkodóknak. Így volt lehetőségük arra, hogy korrigáljanak. A zöldítésnél rendeletet-módosításra tettünk javaslatot annak érdekében, hogy aki a követelményeknek való megfelelésnél változtatni szeretne, azt határidőn túl is megtehesse. Tehát, amit nemzeti hatáskörben meg lehetett tenni, azt megtettük. Egyébként folyamatos reform, módosítás alatt áll az egész agrártámogatási rendszer. Az Európai Bizottság is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Valószínű, lesznek könnyítések a zöldítésben is. Lesznek olyan intézkedések, amelyek nagyobb rugalmasságot tesznek lehetővé, közelítenek a mindennapok gyakorlatához. Fontosnak tartom, hogy meg van a nyitottság Brüsszelben is arra, hogy életszerűbb és a „gyakorlatközelibb” legyen a támogatások lehívása. 

Azt lehet látni, hogy mik voltak a leggyakoribb hibák, vagy problémák a gazdálkodók részéről? 

– Ebből rengeteg volt. Összességében a zöldítéssel kapcsolatos igénylés okozta a legnagyobb nehézséget és gondot.. Ez azzal is összefügg, hogy Magyarország kitágította ezen a területen a határokat. Amit az EU lehetőségként megfogalmazott, összesen 20-21 intézkedést – zöldítési komponenst –, azt Magyarország a támfalak kivételével berakta a választható elemek közé. A gazdák 95 %-a három komponenst választott, de nagyon sokan nem értették, pontosan nem tudták, hogy mik azok a rendezőelvek, amelyek alapján az egyes komponenseket választani lehet, és ilyen szempontból nyilvánvalóan ez is változtatásra és átalakításra szorulhat. 

2016 elején pályázati dömping várható. Mennyire tudott erre felkészülni az MVH? Mennyire kell mondjuk egy ilyen dömping időszakra külön felkészülni? 

– Erre folyamatosan, már a Vidékfejlesztési Program elfogadásától kezdődően készülünk, szoros együttműködésben a Miniszterelnökséggel. Látni kell, hogy itt is korlátozottak az MVH lehetőségei. A programkidolgozás, az Irányítóhatóság, azaz a Miniszterelnökség hatásköre, feladata, ott zajlik a pályázatok kiírása. A pályázat-előkészítő munkacsoportokban a minisztériumokkal és különböző szervezetekkel együtt mi is részt veszünk. Az MVH ugyanakkor végrehajtó szervezet, kifizető ügynökség, tehát csak a döntési javaslatokat tesszük meg, de a döntés az Irányítóhatóságnál történik.

Több mint 70 különböző pályázati felhívás lesz a közeljövőben. Mindegyiknek külön-külön informatikai fejlesztési háttere van. Ezekre mi folyamatosan készülünk, a pályázat-előkészítő munkacsoportokkal párhuzamosan. A magunk részéről, amit lehet, megteszünk annak érdekében, hogy a gazdálkodók problémamentesen nyújthassák be a pályázataikat és utána gördülékeny legyen az értékelési folyamat.

Tavaly, a tél elején a kormányzat részéről az hangzott el, hogy még 2015 év végéig elég sok pályázat kiírásra kerül. Ebből túl sok minden nem valósult meg. Lehet-e tudni, hogy mi volt ennek az oka? 

– Erre a kérdésre elsősorban nem nekem kell válaszolnom, hiszen ahogyan mondtam, a pályázatok kiírása a Miniszterelnökségen zajlik. Mi azokat a pályázatokat kezdjük el befogadni, amelyeket a Miniszterelnökség Irányítóhatósága kiír. Év végéig összesen 7 pályázatot írt ki a Miniszterelnökség. Ezek indulására az MVH felkészült, és a jövőre vonatkozóan is azt tudom mondani, hogy a magunk részéről a miniszterelnökségi munkával párhuzamosan, felkészülten tudjuk várni és befogadni a pályázatokat. 

Lehet-e azt már tudni, hogy melyek lesznek a következő pályázatok? 

–  Az év végén az Irányítóhatóság nagyobb összeggel – 151 milliárd forinttal – kiírta az élelmiszeripari, feldolgozó ipart támogató pályázatot. Megjelent a trágyatárolókra kiírt pályázat is. Vannak kisebb pályázatok, amelyek az állattenyésztési, a növénytermesztési ágazatot segítik, elsősorban az őshonos fajták, illetve genetikai alapanyagok számára jelentenek támogatási lehetőséget.

Az elkövetkezendő hónapokban várhatóan meg fog jelenni az öntözésfejlesztést segítő pályázat is, valamint a borászati ágazatot és a fiatal gazdálkodókat segítő pályázatok. A cél összességében az, hogy 2016-ban valamennyi pályázat kiírásra kerüljön a Vidékfejlesztési Programban. 

Lesznek-e változások a pályázat benyújtásakor? Tudnak-e előre készülni a gazdálkodók, hogy miket gyűjtsenek össze, milyen dokumentumokat szerezzenek be? 

– A felkészülést az tudja segíteni, hogy ha a pályázat kiírását követően legalább egy hónap rendelkezésre áll ahhoz, hogy az MVH a pályázatbenyújtó felületet megnyissa. Mindig lesz egy egyhónapos időszak arra, hogy a gazdálkodó felkészüljön. Így volt ez az AKG-pályázatnál, vagy a most megnyílt trágyatároló pályázatnál is. Tehát a felkészülési idő meglesz, és ezeknek a pályázatoknak a nagy része hosszabb időszakon keresztül lesz nyitva. 

Készült-e kimutatás arról, hogy 2015-ben mekkora összeg folyt keresztül az MVH-n? 

– Ezt pontosan tudjuk. Tavaly minden korábbinál nagyobb összeget fizettünk ki abból az összetett és soha nem látott feladatdömpingből adódóan, amiről beszéltem. Ez mintegy 800 milliárd forintot tett ki, 15-20 %-kal nagyobb összeget, mint a megelőző években. Ezért is mondom mindig, hogy a 2015-ös az  MVH történetének a legnehezebb, legbonyolultabb és a legösszetettebb éve volt.

agrotrend.hu / Stefanits Csaba