Kedvező évet zártak a vadgazdálkodók

Pechtol János, az Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV) ügyvezető elnöke az MTI-nek elmondta: jóllehet pontos adatok csak mintegy két hónap múlva állnak rendelkezésre az elmúlt, 2011 március elején kezdődött és 2012 február végén záródott szezonról, az már az előzetes számok alapján is kijelenthető, hogy a tavalyi idény mind az apróvad, mind a nagyvad vadászata, illetve terítéke szempontjából jobb volt, mint a korábbi. S mindez nemcsak a vadásztársasági tagok eredményeit nézve igaz, hanem a plusz pénzt hozó belföldi és külföldi vadászok főként őzbak és szarvasbika bérvadásztatásából származó bevételekre is.

A vaddisznóhajtásokat tekintve már változóbb az eredmény, hiszen míg Nyugat-Magyarországon, például Somogy, Baranya, Tolna és Zala megyében jó eredményűek voltak a hajtások, addig Komárom-Esztergom, Nógrád és Pest megyében, illetve az ország középső részein gyengébb terítékek voltak, mint a megelőző idényben.

    
A vadfajokat nézve a bevétel háromnegyede nagyvadból – gímszarvas, őz, muflon, dámszarvas, vaddisznó – származik, míg a fennmaradót jórészt az apróvad – fácán, mezei nyúl – teszi ki.

    
Pechtol János elmondta: az apróvadnak, nyúlnak, fácánnak rendkívüli módon kedvezett az elmúlt évi időjárás, hiszen a korábbi évek esős, árvizes, csapadékos időszakával szemben szárazabb volt az elmúlt idény. A törzsállományok jól teleltek, jó volt a szaporulat, amit bizonyít az is például, hogy élő mezei nyúlból az utóbbi évek legjobb eredményét érték el a társaságok. Mintegy 30-40 ezer magyar élő mezei nyúl került vérfelfrissítés céljából az olasz és francia vadászterületekre, darabonként mintegy 80-90 euróért.

    
Az elmúlt idényben a külföldi és belföldi bérvadászok mintegy 7 milliárd forintért vadásztak, az élővad eladásából 500 millió forint, a lőtt vad értékesítéséből pedig 3 milliárd forint bevétel származott ágazati szinten. A vadászati szolgáltatások bevétele szintén 500 millió forint volt. A fennmaradó összeg vendéglátásból, takarmányértékesítésből és különféle pályázatokból, illetve pályázatokon nyert összegekből származott.

    
Az elnök kifejtette, hogy mind a vadászatban, mind a vadhús értékesítés terén keresleti piac volt, amely jótékonyan hatott az árakra is. Az első osztályú vaddisznóhús ára megduplázódott, a szarvasé kilogrammonként 400-ról 700-800 forintra emelkedett, míg az őzhús kilogrammonkénti nettó felvásárlási ára meghaladta az 1.000 forintot.

    
Jelentősen segítette a vadgazdálkodókat a magasabb euróárfolyam is, illetve az új "vadhús" rendelet, amely meghatározott feltételek mellett lehetővé tette a vadgazdálkodóknak a közvetlen vadhús értékesítést. Igaz, sokan nem éltek ezzel a lehetőséggel, mivel a felvásárlók is jó árat adtak a vadért.

    
Pechtol János elmondta: a nehéz gazdasági helyzet ellenére mezőgazdasági vadkár szinten maradt, a vadgazdálkodók mintegy 2 milliárd forintot fizettek ki ilyen címen az agrártermelőknek. Az erdei vadkár ennek mintegy 10 százalékát tette ki az elmúlt idényben. A mintegy 3.500 hivatásos vadász, vadőr munkabére pedig bruttó 4 milliárd forint volt.

    
Az elnök kifejtette: az éves teríték- és trófeabírálati adatok ismeretében, a trófeásvad minőségének javítása érdekében szigorúbban kell venni a trófeabírálatot és a hibás kilövések szankcionálását. Nem lehet elfogadni, hogy a gazdasági kényszer hatására az ígéretes egyedek idő előtt elejtésre kerüljenek. A nagyvadállomány ugyanis jelentősen "elfiatalodott", amit mutat az is, hogy évről-évre csökken az érmes trófeák aránya.

    
Kifejtette: a szakembereknek el kell készíteniük a Nemzeti Vadgazdálkodási Programot. Az új stratégia azonban nem lesz elegendő minden probléma megoldásához, ahhoz át kell alakítani a 1996-os vadászati törvényt is az elmúlt 15 év tapasztalatai alapján. A szakemberek már most azt sugallják, hogy a vadállomány védelme érdekében a vadászterületek határait kimondottan szakmai alapon kellene kijelölni. Ugyanis például a nagyvad mozgását figyelembe véve a minimum 3.000 hektáros vadászterület nem biztos, hogy elegendő.

    
A szakszerű és fegyelmezett vadgazdálkodás érdekében nagyobb biztonságot és garanciát kell adni a földtulajdonosoknak és a vadászoknak is, így például egy-egy haszonbérleti ciklus idejét a jelenlegi 10 évről 20 évre lehetne növelni. Csökkenteni kell a vadgazdálkodók adminisztrációs terheit is, miközben bővíteni kell a vadászati hatóság jogköreit, s meg kell erősíteni a tervezést, az ellenőrzést és a trófeabírálatot.

    
Magyarországon mintegy 58 ezer vadász van, de viszonylag nagy számban, évente mintegy 20-25 ezren látogatnak ide külföldiek is. Az ország vadállományának létszáma fajonként igen eltérő: a becslések szerint a legtöbb, 760 ezer, fácánból van, míg a mezei nyúl állománya 540 ezerre tehető. Fogolyból, a számára romló természeti adottságok miatt egyre kevesebb, már csak alig több mint 30 ezer él, miközben a vaddisznók száma folyamatosan gyarapodik, s már meghaladta a 105 ezret. Hasonló, 95 ezres a létszáma a gímszarvasnak, míg őzből több mint 360 ezret tartanak nyilván. A dámszarvas állománya mintegy 30 ezres, míg muflonból 11 ezer található az országban.

    
Az előző, 2010-2011-es idényben gímszarvasból mintegy 51 ezret, dámszarvasból 13 ezret, őzből 105 ezret, muflonból 4 ezret, vaddisznóból 130 ezret, mezei nyúlból 140 ezret, fácánból pedig 425 ezret ejtettek el, illetve fogtak be a vadászatra jogosultak.

Forrás:MTI