Hírek

Szövetkezünk… Szövetkezzünk?

Szövetkezni jó, szövetkezni érdemes!- sokszor sokfelől hallottuk már. De vajon valóban akarunk-e együttműködni egymással? Bízunk-e a közös sikerben? Szövetkezni ugyanis egyáltalán nem magától értődő dolog. Pláne nem Magyarországon. A szövetkezéshez meg kell érni, fel kell nőni.

Szabó G. Gábor Szövetkezetek az élelmiszer-gazdaságban című könyvében 20 éves kutatómunka után a következőket írja:

„A szövetkezeti forma feltételez egy alulról építkező társadalmi önszerveződési folyamatot. A magyar társadalom többsége azonban nincsen még mentálisan felkészülve az együttműködésre. Az összefogással szembeni ellenérzés nem gazdasági, hanem mentális probléma. Először le kell bontani a gondolkodási blokkokat.”

és:

„A hazai szövetkezés megszervezését a szívekben és fejekben kell kezdeni. Téves nézetek, személyes csalódások, sztereotípiák, mentális akadályok, blokkok feloldása a feltétele a bizalom és együttműködési készségek létrejöttének.”

Egy az Európai Unió 27 tagországában elvégzett 2011–2012-es felmérés szerint a tagországok nagy részében a szövetkezésben rejlő lehetőségeket még nem használták ki kellőképpen. Ez a megállapítás különösen igaz az új tagországokra, így Magyarországra is. Ennek megfelelően nagyon kismértékű a szervezetek piaci koncentrációja, illetve nagyon alacsony szintű a másodlagos szövetkezetek piaci részesedése is.

Az elmúlt 20 év a szövetkezések tekintetében kudarcok sorozata volt. Pedig a II. világháború előtt a gazdák még képesek voltak sikeresen szövetkezni. Ekkor még Magyarország valamennyi településén jelen voltak a HANGYA szövetkezetei; székházzal, kereskedelmi átvevő-hellyel, hitelszövetkezeti partnerséggel, és azzal a szellemiséggel, hogy az összefogás, a szövetkezés az egyetlen út arra, hogy a termelők megfelelő pozíciót érjenek el a piacon és a gazdatársadalom piaci érdekei érvényesüljenek.

Később következett a kommunista rendszer tervgazdálkodáshoz kötődő szövetkezeti rendszere. Amikor a rendszerváltáskor megszűntették ezt a rendszert, űr támadt az együttműködési lehetőségek terén a mezőgazdasági és élelmiszer-ágazatban. Magyarországon néhány esetben a létrejött vertikális integrációt az átalakult, eredetileg termelőtípusú szövetkezet valósította volna meg, de ezek később főként politikai, jogi okokból gazdasági társasággá alakultak át. Az uralkodó elit sem támogatta az alulról jövő kezdeményezéseket.

Elmondhatjuk, hogy azóta sem alakult ki Magyarországon egy sikeres szövetkezeti működési modell, új típusú, alulról szerveződő szövetkezeti formákkal. Pedig a jelenlegi elaprózott birtokszerkezet, az atomizált termelői struktúra és az oligopol, monopol feldolgozói szint, az egyre inkább nemzetközi kézbe kerülő, koncentrálódó kiskereskedelem ellentétének feloldásában kulcsszerepet játszana. 

A szövetkezetek egyben hozzájárulnak az eredeti családi farmszerkezet megőrzéséhez és a táj és környezetvédelemhez. A szövetkezés kiváló eszköz arra, hogy megerősödjenek a kis és közepes gazdaságok és az esélyeik nőjenek a piaci versenyben. A szövetkezet összefogva a gazdaságokat, nagyobb alkuerőt teremt és egyensúlyt biztosít a gazdák és a velük szembenálló előnyösebb helyzetű feldolgozókkal, kereskedőkkel, kiskereskedelmi láncokkal szemben.

Magyarországon a kutatások szerint egy vegyes mezőgazdasági szövetkezeti struktúra kialakulására van esély. Ebbe beletartoznak majd az egycélú szövetkezetek, a termelői tevékenységet is végző többfunkciós TÉSZ típusú szervezetek és az új típusú, elsősorban marketing, beszerző-értékesítő, tároló, feldolgozó tevékenységet végző előmozdító típusú szövetkezetek.

Magyarországon –a kutatások előrejelzései szerint- ezek az új, előmozdító típusú szövetkezések válhatnak majd igazán piaci ellensúlyozó erővé. Ezek a szervezetek később nagyobb hozzáadott értékű tevékenységet is végezhetnek, akár regionálisan kiépítve, a tagok számára stabil piac megteremtésével.

Zöldség-gyümölcs és bor esetében már most is vannak értékelhető szövetkezeti tevékenységek és más szektorban pl. húsfeldolgozás, tejgyűjtés és feldolgozás terén is elindultak szövetkezi formában megvalósuló kezdeményezések.

A szövetkezetek szervezésében nem csak a kicsiknek, hanem a tőkeerősebb vállalkozásoknak is jelentős szerepük lehet. Ugyanis a tőkeerősebbek egy idő után ugyanúgy belátják, hogy ha tovább akarnak lépni, exportban gondolkodnak, vagy más nagyobb hozzáadott értékű tevékenységben, előbb-utóbb nekik is együttműködési formákat kell kialakítani. A szövetkezések terén a fiatal, hosszútávon gondolkodó gazdák kerülhetnek még kulcspozícióba.

Vajon kialakul-e Magyarországon egy új szövetkezeti-termelői integrációs modell? Képesek lesznek-e a magyar termelők széles körben alkalmazni a legújabb integráci¬ós formákat, hogy hatékonyan versenyezhessenek akár európai uniós társaikkal is? Lesz-e és kik lesznek az új magyar szövetkezeti mozgalom zászlóvivői?

A magyar szövetkezeti élet felélesztéséhez szükség lesz az uniós és hazai agrárpolitikai támogatásra és egy erős alulszerveződő erőre.
A 2014-2020-as Vidékfejlesztési program egy újabb lehetőséget kínál a szövetkezetek létrehozására, azok támogatásával, ösztönzésével. De vajon tudunk és akarunk-e élni ezekkel a lehetőségekkel? Meg akarunk-e tanulni jól, eredményesen együttműködni?

Ez azok a kérdések, amelyekre csak a gazdáktól kaphatunk választ.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara nem lesz rest megkérdezni a tagjait és a vidéken élőket. A Kamara ott lesz, hogy biztassa, segítse a gazdákat, a vidéken élőket, hogy igenis vágjanak bele az együttműködésekbe. Mert ha már megvan a szándék az összefogásra, utána már meg tudjuk tanulni, ki tudjuk tapasztalni hogyan, miként lehetünk benne sikeresek.

Forrás: gazdablog.hu/Sánta Edina

Tovább olvasom

Fókuszban

Hirdetés [bsa_pro_ad_space id=13 crop=no ]
Hirdetés [bsa_pro_ad_space id=14 crop=no ]

Facebook