Ha nem teszünk semmit, tönkremennek a talajok!

Somogyszil alig néhány kilométerre fekszik Tolna megye határától. Ezen a tájon gazdálkodik Keszthelyi Sándor, mint mondja, a régióban átlagosnál jobb, egyébként inkább közepes minőségű talajokon. „Nagyjából 350 hektár területet művelünk. Ez a vidék a Mezőség határa, a földjeink viszonylag jó, közepesen kötött erdőtalajokon fekszenek, az átlagos értékük 20–25 aranykorona, lehet rajtuk szépen termelni” – mondja a gazda. Fő növényeik a kukorica és a kalászosok. Ezen belül a kukorica a meghatározó, a teljes termőterületnek általában a felét foglalja el. Emellett búzát, őszi árpát, napraforgót, cukorrépát és egyes években szóját termelnek.

Arra a kérdésre, hogy miként találkozott először a Phylazonittal, Keszthelyi Sándor egy pillanatra elgondolkodik: „Tudja, én már régi motoros vagyok a szakmában, egy nyugdíjas agráros. Ahogy olvasgattam a szaksajtót, arra kellett rájönnöm, hogy valamit nekünk is tennünk kell a talajaink megóvása érdekében. Mára ugyanis megszűnt az a régi világ, amikor minden harmadik-negyedik évben istállótrágyázni tudtunk a földeken, valahogy azonban mégis fenn kell tartani a talajok termőképességét. Így fordult a figyelmem a talajoltás, a mikrobiológiai készítmények használata felé, és a sok-sok évnyi tapasztalataim és az olvasott szakirodalom alapján úgy gondoltam, érdemes kipróbálni” – mesél a kezdetekről.

Keszthelyi Sándor a földjein immár harmadik esztendeje alkalmazza a Phylazonit baktériumtrágyát, döntően tarlóbontásra. „Mi a kalászosok és a kukorica betakarítása után nem visszük le a földről a tarlómaradványt. Az szecskázva a táblán marad, és tarlóhántásnál dolgozzuk be a talajba. A tárcsára szereltük fel a Phylazonit kijuttató szerkezetet, így a tarlóhántással egy menetben permetezzük a baktériumtrágyát a talajfelszínre, és rögtön be is dolgozzuk. A betakarított növényfajtól és a tarlómaradványok mennyiségétől függően általában 15–25 liter/hektár dózist alkalmazunk.” (ajánlott mennyiség 10-20 liter/hektár – szerző megjegyzése)

Szántóföldi kísérleteket nem végeztek, ezért a saját területükről egzakt, összehasonlítható adatsorokkal nem rendelkeznek, ám a sokat tapasztalt agrárszakember számára az eltelt évek során egyre nyilvánvalóbbá vált a talajoltás kedvező hatása. „Azt látom, hogy a baktériumtrágya alkalmazása látványosan lerövidíti a tarlómaradványok lebomlását. Érezhetően javult a talajok állapota, szerkezete, könnyebben művelhetők lettek, nőtt a humusztartalmuk. Márpedig, ha a talaj újra tele lesz élettel, helyreáll a mikrobiológiai egyensúlya, akkor a cellulózbontáshoz a baktériumok nem a növények elől veszik el a nitrogént, tehát így elkerülhető a pentozánhatás. Ez pedig azt jelenti, hogy javul a műtrágyák hasznosulása. Összességében tehát a baktériumtrágya hatékonyabbá, gazdaságosabbá, végső soron jövedelmezőbbé teszi a termelést” – magyarázza Keszthelyi Sándor.

Amint mondja, a talajoltással az a fő céljuk, hogy istállótrágya alkalmazása nélkül is fenn tudják tartani, illetve a lehetőségekhez mérten növeljék a talajok termőképességét. „Ha az ember nem tesz semmit a földjei minőségének megóvásáért, akkor előbb-utóbb leromlik a talajállapot, amit utána már sokkal nehezebb lesz helyreállítani. Csak műtrágyával hosszútávon nem lehet fenntartani a termőképességet!” – figyelmeztet a gazda.

Azoknak, akik még csak most fontolgatják, hogy beillesszék-e az agrotechnikába a Phylazonitot, Keszthelyi Sándor azt tanácsolja, mindenképpen a saját tapasztalataik alapján döntsenek. „Ebbe csak úgy, hobbiból nem szabad belevágni! Olvassanak utána, ahogy én is tettem, próbálják ki, győződjenek meg maguk a kedvező hatásokról! Nézzék meg a gyakorlatban, hogy a földjeiken hol és hogyan, milyen dózissal és agrotechnikával érhető el vele a legjobb eredmény. A saját, az idén már hároméves tapasztalataim szerint mindenképpen érdemes Phylazonitot használni, mert a talajok termőképességét hosszú távon mikrobiológiai készítményekkel lehet a leghatékonyabban fenntartani. Ha nem teszünk semmit, akkor a helyzet csak romlani fog!”