Termesztett növényeink táplálkozása

Termesztett növényeink táplálkozása két szintéren zajlik, az egyik a mindannyiunkat körülvevő levegő, másik pedig a termőtalaj.

LÉGKÖR: ebből a közegből a lombozatán keresztül főként a gáz halmazállapotú elemeket, vegyületeket veszi fel a növény, ilyen az oxigén, nitrogén, szén széndioxid formájában, kén kéndioxid alakban, stb. a lehulló csapadékból pedig a víz egy részét.

Ezeknek az anyagoknak a többsége a légkör alkotórésze, szinte korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre, így hatásukat a levegő összetételének változtatásával (kivéve zárt termesztő- berendezés) gazdaságosan nem tudjuk befolyásolni.

TALAJ: ez a közeg a termesztett növényeink gyökérzetének támasztó és tápközege, évmilliók alatt maga a vegetáció hozta létre, művelésével tudjuk intenzíven befolyásolni a hozamot, ezzel válik lehetővé a nagyobb termésátlag, egyre gazdaságosabban.

A termőtalaj egy négyfázisú rendszer:

Szilárd fázis: a talaj vázát alkotó kristályok, szemcsék, oldható és oldhatatlan vegyületek rendszere, melyeket fizikai és kémiai erők kapcsolnak egységes egésszé, szerepe a növény támasztásán kívül az, hogy az összes tápelemet ez a fázis szolgáltatja, egyensúlyi oldódási és biológiai folyamatokon keresztül a talajoldatba. Ennek a fázisnak anyagösszetételből eredő hatásait, csak nagy ráfordításokkal (talajjavítás, talajcsere) tudjuk megváltoztatni, de térszerkezetét jó agrotechnikával, a talaj élőlényeinek és a termesztett kultúrnövény igényeinek legmegfelelőbb szinten tarthatjuk.

Folyékony fázis: a vázanyagok közötti mikroszkopikus üregeket részben a talajoldat (víz) tölti ki, az oldat az összes tápelemet tartalmazza a növény számára könnyen felvehető formában, ezen az oldaton keresztül tudja a gyökérzet a gyökérváladékokkal felvehetővé alakítani a vázanyagokba nehezen oldható formában lévő tápanyagkészletet. A kultúrnövényeink kizárólag a talajvízből tudnak tápanyagot felvenni, ha a talaj kiszárad, akkor hiába optimális talajunk tápanyagszintje, növényeink éheznek, senyvednek, elpusztulnak. Kiemelt jelentőségű tehát a vízmegőrző talajművelés, ezért nagy jelentőségű termésnövelő tényező olyan területeken, ahol lehetőség van rá, az öntözés.

Gázfázis: a talaj térrácsát a talajoldaton kívül levegő tölti ki, összetétele hasonló a légköréhez, ez a fázis biztosítja a talaj makro és mikro élőlényeinek oxigénszükségletét, a talaj tápanyagkészletének feltáródásában szerepet játszó oxidációs és redukciós folyamatok feltételeit, a kultúrnövény gyökérzetének légzését. Kultúrnövényeink a művelt réteg egyenletes levegőellátottságát igénylik, jó talajforgatáson vagy lazításon alapuló okszerű kellő mélységű talajműveléssel elkerülhetjük a réteges talajtömörödést (eke, tárcsatalp), és a művelt réteg levegőtlenedését.

Élő fázis: a teljes művelt talajréteget makro- és mikroszervezetek tömege lakja (baktériumok, gombák, férgek, rovarok stb.), életközösséget alkotnak, a bennük jelenlévő fajok és ezek részaránya dinamikus egyensúlyi folyamatok eredménye. Élettevékenységükkel képesek a nehezen felvehető tápanyagokat talajoldatba vinni, ezáltal javítják a talaj tápanyag szolgáltató képességét, elvégzik a leforgatott szerves anyag humifikációját, a kultúrnövényeink gyökér szimbiontáiként nélkülözhetetlenek a hatékony termeléshez, javítják a talajszerkezetet, porhanyítják, trágyázzák a talajt stb. Minden agrotechnikai művelettel beleavatkozunk ebbe az életközösségbe, és pozitív vagy negatív irányba befolyásoljuk életkörülményeiket. Az optimális agrotechnika célja az, hogy a dinamikus egyensúlyt a kultúrnövényünk termesztése szempontjából a legkedvezőbb irányba toljuk el, ez az alapja az integrált termesztésnek is.

A növénytermesztési gyakorlat tapasztalatai azt mutatják, hogy termesztett növényeink a talajból ásványi sók formájában tápelemeket vesznek fel, melyek tápelemenként is, de növényfajonként és fejlettségi fázisonként is különböző mennyiségben szükségesek a fejlődésükhöz.

Forrás: Agrotrend.hu