A földhasználat tervezése nem csupán a természetvédelemről szól

A klímaváltozás kezelésének természetes megoldásai címmel közölt véleménycikket a Világgazdaság Justin Adamstól, a The Nature Conservancy természetvédelmi szervezet földhasználat kérdésekért felelős igazgatójától.

A klímaváltozás kezelésében a földhasználat kulcsszerepet játszik. A mezőgazdaság, az erdészet és más földhasználati tevékenységek az üvegházhatású gázok globális emissziójának mintegy negyedéért felelősek. Ám

fenntartható földhasználati stratégiák elfogadásával biztosítható lenne több mint egyharmada annak a rövid távú emissziócsökkentésnek, amely ahhoz szükséges, hogy teljesüljön a párizsi klímamegállapodás által kitűzött cél: a globális felmelegedés mértéke jóval 2 Celsius-fok alatt maradjon az iparosodás előtti szinthez képest.

A természetvédelmi szervezetek – mint például a The Nature Conservancy – már régóta dolgoznak azon, hogy egyensúlyt teremtsenek az emberiség és a természet között. De csak nemrég értettük meg teljesen azt, hogy a földhasználat módjai mennyire fontos szerepet játszanak a klímaváltozás kezelésében. A távérzékelés, a mesterséges intelligencia és a biogeokémiai modellezés révén jobban tudjuk előre jelezni a klímaváltozás hatásait, illetve stratégiákat tudunk kialakítani a klímaváltozás káros következményeinek kezelésére, minimalizálására.

A legfontosabb klímavédelmi megoldások közé tartozik a természetes szénelnyelőként szolgáló ősi erdőségek megvédése. Az érintetlen trópusi és északi erdők, csakúgy mint a szavannák és a tengerparti ökoszisztémák, hatalmas mennyiségben tárolnak évszázadok alatt felhalmozódott szenet. Amikor a szóban forgó területeket feldúlják, ez a szénmennyiség kiszabadul.

Az újraerdősítés a másik fontos természetes megoldás. Világviszonylatban mintegy kétmilliárd hektárnyi földterületen irtották ki az erdőket, vagy pusztultak le az erdőségek. Mivel a fák a legjobb szén-dioxid-elnyelő és -tároló technológiának számítanak, e területek újraerdősítése jelentősen csökkentené a globális szén-dioxid-szintet. Számításaink szerint egyszerűen fák ültetésével a világ három gigatonna szén-dioxidot tudna elnyelni évente – ami azzal lenne egyenértékű, mintha 600 milliónál is több autót vennénk le az utakról.

A mezőgazdasági reform a természetes megoldások harmadik kategóriája. A szántóföldtől a konyhaasztalig terjedő élelmiszeripar a klímaváltozás fő okozója a közvetett és közvetlen emisszió, az erdőirtások, valamint a talajminőségre gyakorolt (sokszor negatív) hatások miatt.

E kockázatokat felismerve huszonhárom globális cég – köztük a Nestlé, a McDonald’s, a Tesco és az Unilever – nemrég egy olyan nyilatkozatot írt alá, amelyben arra vállaltak kötelezettséget, hogy megfékezik a brazíliai Cerrado régióban folyó erdőirtást. A Brazília területének negyedét kitevő szavanna egyre nagyobb veszélybe került a marhatenyésztés, a szója- és más mezőgazdasági nyersanyagok termesztése, továbbá a kapcsolódó infrastruktúrák miatt.

Ahogy a nyilatkozat is mutatja, amikor a kormányzatok és a cégek összefognak a földhasználati kihívások kezelésében, annak lesz eredménye.

A természetes klímavédelmi megoldásokban megvan az a potenciál, hogy évente mintegy 11,3 milliárd tonnával csökkentsék a szén-dioxid-emisszió mennyiségét.

Mindez – tanulmányunk szerint – azzal lenne egyenértékű, mintha teljesen megszüntetnénk az olajtüzelést. Egy friss tanulmány arra a megállapításra jutott, hogy ha Brazília 2030-ra leállna az erdőirtással, 0,6 százalékkal növelné a GDP-jét. Ez hozzávetőleg 15 milliárd dollárnak felel meg.

fotó:Pixabay

Ám a földhasználat megfelelőbb kezelésének előnyeit alátámasztó adatok önmagukban nem elegendők a kívánt eredmény eléréséhez. 2016-ban óriási mértékben, 51 százalékkal nőtt a kiirtott erdőterület nagysága a világban, ami Új-Zéland területével egyenlő. Meg kell állítanunk ezt a trendet, és elő kell segítenünk, hogy a világ felismerje: a földhasználat tervezése nem csupán a természetvédelemről szól.

Néhány ország elindult a helyes irányba. Az indiai központi kormányzat például 6 milliárd dollárt különített el arra, hogy az ország államai a visszaerdősítésbe fektethessenek. Indonéziában a kabinet egy külön ügynökséget hozott létre a jelentős szén-dioxid-elnyelő kapacitású tőzeges, mocsaras területek megvédésére.

Ezek az országok azonban kivételnek számítanak. A párizsi klímamegállapodás megvalósításáért kötelezettséget vállaló százhatvan állam közül csupán harminchatnak az emissziócsökkentési stratégiája tartalmazza a megfelelő földhasználati elveket.

A helyes irányba tett lépések egyik módja – különösen a mezőgazdaságban – az lenne, ha megszüntetnék azokat az állami támogatásokat, amelyek a műtrágya, a víz és az energia túlzott használatát ösztönzik az élelmiszer-termelésben.

Ahogy az indiai kormány tisztviselői emlékeztették kollégáikat a Világkereskedelmi Szervezet idei ülésén, az észszerű mezőgazdasági reformok csak akkor kezdődhetnek meg, ha a gazdag országok csökkentik a saját gazdáiknak nyújtott „aránytalanul magas” szubvenciókat.

Az innováció és a vállalkozószellem erősítése szintén segíthet a kellő változás előidézésében.

A tervezett földhasználat, a talajelemzés, az öntözés és az alternatív fehérjék (például a növényi alapanyagokból készített, húst helyettesítő élelmiszerek) terén meglévő új eljárások, technológiák fenntarthatóbbá teszik a mezőgazdaságot és a földhasználatot.

Hasonlóképp az építőiparban történő változások, így a hatékonyabb módon előállítható termékek, mint például a keresztlaminált fa (CLT) alkalmazása, elősegíthetik a szén-dioxid-emisszió csökkentését. (A CLT egy többrétegű, keresztirányú ragasztott tömörfa-szerkezeti panel, amely a szerző egy korábbi írása szerint ugyanolyan erős szilárdságú, mint az acél vagy a beton, így helyettesíteni tudja ezeket a, gyártásuk során jelentős emissziót okozó anyagokat az épületekben.)

Végezetül

a természetes klímavédelmi megoldások finanszírozási lehetőségeit jelentősen növelni kell.

Miközben az erdők megőrzésére érkeznek a befizetések az ENSZ REDD+ programjában (a REDD+ az erdőirtásból és erdőpusztulásból származó emisszió csökkentését célzó program), és a Zöld Klíma Alap 500 millió dollárt különített el erdővédelmi támogatásokra, a fenntartható földhasználatot elősegítő teljes állami befektetések mértéke nem kielégítő.

A Climate Policy Initiative szerint a mezőgazdaság, az erdészet és a földhasználat mérséklését célzó projektekre 2014-ben csupán 3 milliárd dollár állami finanszírozás irányult, szemben a megújulóenergia-termelésre elkülönített 49 milliárd, illetve az energiahatékonyságra fordított 26 milliárd dollárral.

Az ENSZ Bonnban tartott klímaváltozási konferenciáján vezető politikusok egyetértettek abban, hogy a világ nem tud megfelelően fellépni a felmelegedés ellen, ha az egyes kormányok továbbra sem veszik figyelembe az erdők, az agrárgazdaságok és a tengerparti területek kezelésének kérdését. Most, hogy erős konszenzus alakult ki e kérdésben, a kormányoknak meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket.

Project Syndicate, 2017, www.project-syndicate.org

agrotrend.hu / vg.hu