Elvesztette erdeinek felét Európa az elmúlt hatezer évben

A mezőgazdasági területek iránti megnövekedett igény és a fa tüzelőanyagként való hasznosítása miatt Európa erdeinek több mint a fele eltűnt az elmúlt 6000 évben.

Több mint ezer helyszínrõl vett pollenminták elemzésébõl megállapították a Plymouth Egyetem kutatói, hogy egykor Közép- és Észak-Európa több mint kétharmadát fák borították. Napjainkban ez egyharmadára csökkent, bár több nyugati és partvidéki régióban, köztük az Egyesült Királyságban és Írországban a csökkenés mértéke jóval nagyobb volt, az erdõvel fedett területek kiterjedése 10 százalék alá esett. Ugyanakkor a trend elkezdett visszafordulni az új típusú tüzelõanyagok és építkezési technikák felfedezésének, illetve az ökológiai, erdõgazdálkodási kezdeményezéseknek, projekteknek köszönhetõen. A szakértõk eredményeiket a Nature tudományos lapban közölték.

"A legtöbb ország az erdõk kiterjedését illetõen átmeneti idõszakot él át, az Egyesült Királyság és Írország mintegy 200 évvel ezelõtt elérte az erdõterületi minimumát. Más európai országok még nem érték el azt a pontot, Skandinávia egyes területein pedig, ahol nem a mezõgazdaságba vetik a fõ bizodalmukat, túlsúlyban van az erdõ. Általában azonban az erdõk csökkenése dominánsan jellemezte az európai mezõgazdasági ökológiát a két jégkorszak közötti idõszak második felében" – mondta Neil Roberts vezetõ szerzõ, a Plymouth Egyetem professzora.

A svéd, német, francia, észt és svájci tudósok által végzett kutatás azt kívánta pontosan meghatározni, hogyan változtak Európa természetes erdei az elmúlt 11 ezer évben – írja a Phys.org tudományos-ismeretterjesztõ hírportál.

Az Európai Pollen Adatbázis adatait háromféle módszer alapján elemezték és megállapították, hogy az erdõkkel borított felület a 11 ezer évvel ezelõtti 60 százalékról 6000 évvel ezelõtt 80 százalékra növekedett Európában.

"Nyolcezer évvel ezelõtt egy mókus fáról fára ugrálva eljuthatott volna Lisszabonból Moszkvába anélkül, hogy érintette volna a földet. Sokan az erdõk eltûnését negatívnak tarthatják, de ennek a veszteségnek köszönhetünk néhány legértékesebb életteret, mivel az erdõk teret engedtek a legelõknek és sztyeppéknek. Nagyjából 1940-ig számos hagyományos földmûvelõi gyakorlat kedvezett a vadvilágnak és sok, szeretett élõlénynek teremtett életteret" – fejtették ki a kutatók.

Kiemelték: ezek az adatok nagy valószínûséggel felhasználhatók annak megértésében, hogyan befolyásolhatják a természetes környezet változásait a jövõ erdõgazdálkodási kezdeményezései.

agrotrend.hu / MTI