Jobb ma egy túzok – a madárvédelemben is számítanak a gazdákra

A túzokbarát gazdálkodás módszereinek, eszközeinek kidolgozását és elfogadtatását az Európai Unió Life programja is támogatja. A program osztrák–magyar kooperációban valósul meg. A munka egyik meghatározó hazai szereplõje a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME). Králl Attila, a szervezet élõhelyvédelmi csoportvezetõje a gazdák megnyerése érdekében elõadást tartott Mezõfalván, a szántóföldi napokon, amelyet figyelemmel kísért az agrotrend.hu is.

A túzok nagyon érzékeny faj, rendkívül rosszul tûri a zavarást – fotó: Imre Tamás

Az MME azon dolgozik, hogy egyértelmûen, a számok nyelvén is kimutassa a természetvédelem és a gazdálkodás szoros kölcsönhatását. Ugyanis ami árt a természetnek, az visszaüt a gazdálkodásra is, és nem csak az élelmiszer-biztonság szempontjából. Azt szeretné elérni, ahogy az autók világában már piaci elõnyt jelent az, ha környezetkímélõ, az agrártechnológiában is legyen ilyenfajta szabályozás – így összegezhetõ az elõadás fõ üzenete. Lássuk a részleteket is!

Van, ahol a mezei veréb is a kihalás határán áll

– Az agrárgazdálkodás olyan területeken zajlik, amelyek egyben különbözõ élõlények élõhelyéül is szolgálnak, ezért igenis vannak a természetvédelemnek és a mezõgazdaságnak közös tennivalói – hangsúlyozta Králl Attila. A tudósok rendkívül sötét képet festenek az élõvilág helyzetérõl, ezt az európai tapasztalatok vissza is igazolják:

az agrárterületek madárvilága nagyjából 30 év alatt alaposan megcsappant.

Például a tövisszúró gébics és a mezei veréb Angliában és Hollandiában már lényegében a kipusztulás határán áll. A hazai mezõgazdasági területeken élõ madarak összesített mutatója, az úgynevezett Farmland Bird Index pedig 2000 és 2010 között 35 százalékos csökkenést mutat. De nem csak a madarakra áll ez: a mezei nyulak állományában például az elmúlt 25 évben már 75 százalékos a veszteség. Olyan drámai méretû a változás, hogy egyes szakember szerint elõbb-utóbb védetté kell nyilvánítani a fajt.

Králl Attila: a túzokot veszélyeztetõ mezõgazdálkodási mozzanatok kivédésére keresünk módszereket – fotó: agrotrend.hu

A természeti sokféleség leromlása – túl a veszteségeken – egyben fontos jelzés az adott terület környezeti állapotát jellemzõ faktorokról: a talaj állapotáról, a mikroklímáról, azaz csupa olyanról, ami egyben a gazdálkodás feltételeit is alapvetõen meghatározza – emelte ki a szakember. Tehát

közvetlenül kihat a mezõgazdasági mûvelés sikerességére is.

Szemléltetésül azt hozta, hogy a beporzó rovarok mennyisége oly mértékben csökkent az elmúlt 20-30 évben, hogy már komolyan veszélyezteti az élelmezésben és a takarmányozásban fontos kultúrák létét.

Az okokról szólva elmondta: komoly kutatások vannak arról, milyen élõhelyveszteségeket okozhatnak a Vidékfejlesztési Program egyes támogatási formái, például az erõltetett szántóföldi mûvelésben tartás (belvíz vagy talajhiba esetén is), a szegélyek, mezsgyék, útszélek, földutak, árokpartok kiszántása. „Döbbenetes méretû” a gyepterületek csökkenése is – tette hozzá. Az a törekvés is hozzájárul, hogy megpróbálnak egy-egy területrõl minél nagyobb mennyiségû termést betakarítani. Hiszen ez nagyobb gépesítéssel, több mûtrágyabevitellel és intenzívebb vegyszeralkalmazással jár. A szakember a klímaváltozást is a kiváltó okok közé sorolta.

– Sajnálatos módon a zöldítés nem hozott nagy áttörést. A legfontosabb agrár-környezetgazdálkodási (AKG) kifizetések hatásainak elemzése azonban azt mutatja, hogy lehet fékezni ezt a káros folyamatot. Épp ezért érthetetlen, hogy a 2016–2020 közötti idõszakban jóval kevesebb pénz jut a célzott és érdemi természetvédelmi hatással járó AKG-programokra.

A Jászság, a Fertõ és a Tiszavölgyi-sík is felkerült a térképre

– A Madártani Egyesület közremûködésével sikerült elérni, hogy a magas természeti értékû területek (MTÉT) térképére legutóbb felkerült három térség is. Tehát most már a Jászságban, a Fertõn és a Tiszavölgyi-síkon is igényelhetõk célzott természetvédelmi támogatások.

A túzokszámot sikerült felvinni 1400–1500-ra, ezzel ez egész Közép-Európában a legnagyobb állomány – fotó: Horváth Tibor

– A gazdálkodókkal való közös munkánk nagyon fontos állomása a túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában elnevezésû program – jelentette ki. Célja a Kárpát-medencei túzokállomány hosszú távú megõrzése. Nagyon érzékeny faj, rendkívül rosszul tûri a zavarást. Ha egyszer felriasztják a fészkérõl, nagy a valószínûsége, hogy nem megy vissza, de ha kétszer is megtörténik, akkor egészen biztosan elriad. A 80-as évek 8-900-s túzokállományát sikerült felvinni 1400–1500-ra, ez egész Közép-Európában a legnagyobb. A partner Ausztriában található a második legnagyobb populáció. Szlovákiában néhány tucat túzok él, Németországban még ennyi sem. Tehát Magyarország felelõssége kimondottan nagy – hangsúlyozta.

A program elemeit ismertetve elmondta: az áramszolgáltatókkal közösen a föld alá helyezik a kiemelt túzokélõhelyeken futó elektromos légvezetékeket, hogy elkerüljék a nekirepüléseket. A róka- és a borzállomány, valamint a varjúfélék okozta károk mérséklése érdekében pedig „fenntartható vadgazdálkodást” folytatnak a nemzetipark-igazgatóságok és a vadásztársaságok közremûködésével. Igyekszenek kivédeni azt a fajta zavarást is, amelyet akár a turizmus, akár a területen zajló egyéb mozgolódások jelentenek.

A szakemberek szóhasználata szerint esernyõfajról van szó, tehát 

ha a túzoknak segítünk, egy csomó földön fészkelõ egyéb madárfajt is megóvunk.

Mit tehetnek a gazdálkodók?

– Nagyon számítunk a gazdálkodók és a gazdálkodókat technológiával ellátó cégek közremûködésére, együttmûködésére – szólította meg a hallgatóságát. A madárbarát gazdálkodás módszereit, eszközeit szeretnénk velük együtt kifejleszteni, tesztelni. A túzokot veszélyeztetõ mezõgazdálkodási mozzanatok kivédésére keresünk módszereket, ugyanis  

a technológia elszállt, nagyon itt hagyott minket, természetvédõket.

A természetvédelem eszköztára nem tart lépést az agrártechnológia fejlõdésével. Például egy nagy teljesítményû, gyorsan haladó kaszagépre szerelt vadriasztó láncot hatástalan, nincs esélyük a földön fészkelõ madaraknak az elmenekülésre. Hosszú távon azt szeretnék elérni, hogy 

az agrártechnológiában is jelentsen piaci elõnyt, ha egy megoldás „természetbarátibb”, környezetkímélõbb, ahogy ez az autók világában már megvalósul

Az agrotrend.hu megkérdezte, visszajelzéseik szerint milyen a gazdálkodók hozzáállása a természetvédelmi kérdésekhez. Králl Attila elmondta, alapvetõen pozitív visszajelzéseket tapasztaltak. Nagyon jó például a tájékoztató kiadványaik fogadtatása.

– Egy negatív példát azért hadd mondjak! 2015-ben, amikor kimaradt az agrár-környezetgazdálkodási támogatás, egy kutatócsoport bevonásával megvizsgáltuk, melyek azok az elõírások, amiket a gazdálkodók akkor is betartanak, ha nincsen hozzá támogatás. Magyarán: mennyire mûködik az AKG-programok szemléletformáló része. Azt az eredményt kaptuk, hogy nemigen. Így ezen a területen még sok tennivaló van – mondta el.

MME azon dolgozik, hogy egyértelmûen, a számok nyelvére fordítva is kimutassa a természetvédelem és a gazdálkodás szoros kölcsönhatását. Ugyanis ami árt a természetnek, az visszaüt a gazdálkodásra is, és nem csak az élelmiszer-biztonság szempontjából. Ha ez meglesz, akkor a szemléletformáló hatás is nagyobb lesz – nyomatékosította.

agrotrend.hu / P.G.