A precíziós gazdálkodás szép, új világa

Mégsem mondhatjuk, hogy ez az általános lenne: hiába gázolunk már évek óta térdig a technológiai forradalomban, itthon mintha lassabban épülne a precíziós mezőgazdaság.

2002-ben, amikor az akkori kormány egyik utolsó döntésével kedvezményes mezőgazdasági hitelt biztosított, a zimányi illetőségű Farkas László és felesége elérkezettnek látták az időt a váltásra. Mindketten feladták pénzügyes állásukat és termőföldet vásároltak. A gazdaság a nulláról startolt, ráadásul – ahogy a gazda fogalmaz – nem a legjobb somogyi földeken. A táblák minősége is változó volt, így mikor egy ismeretterjesztő előadáson meghallgatta, hogy miképpen segítenek ezen a külföldi gazdálkodók, precíziós gépek vásárlása mellett döntött. A komputeres vetőgép vagy permetezőgép nem sokkal került többe, mint a „mezei”, így a gyenge termőföldön vadonatúj, csúcstechnológiával indult a gazdálkodás.

Az azóta eltelt évek bebizonyították, hogy a választott út helyes. De hogyan is kell a talaj igényeihez igazítva, tudományos módszerességgel gazdálkodni?

Először is leszúrnak minden három hektárnál egy karót és a tíz méter sugarú kör palástján felveszik a talajmintát. A vizsgálati eredmény nyomán a szaktanácsadó javaslatot tesz arra, hogy például melyik táblában mennyi műtrágyát kell kijuttatni. A javaslatból terv készül és a térinformatikai adatsorokkal együtt végül a fedélzeti számítógépek számára lesz információ. A felvételt eddig háromszor ismételték meg, átlagosan öt évenként van erre szükség. Így a talajvédelmi és tápanyag utánpótlási munkák során az egy-egy táblán belül a különböző egységeket mindig optimálisan, eltérő dózissal tudják kezelni.

A legjobb érv a precíziós gazdálkodás mellett természetesen a növekvő profit lenne, és ez hamar el is döntené a „kell ez nekem vagy sem” vitát. Farkas István szerint ugyanakkor nem ilyen egyszerű a képlet, mert például a hagyományos műtrágyázással is jönnek az eredmények. Egy gazda mondjuk egy 40 aranykoronás területen a 12 tonnás kukorica terméseredménnyel már elégedett, jóllehet célzott tápanyag kijuttatással talán 14-16 tonnát is lehetne hektáronként aratni. A zimányi gazda legalább ilyen fontosnak tartja a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés szempontjait. Például nagy megelégedéssel tölti el, hogy hála a jó tervezésnek, a búzával bevetett tábláinak mindössze 47 százalékán kellett legutóbb gyomot irtani, nem ment ki feleslegesen a drága vegyszer.
 

Arra a kérdésre, hogy mivel lehetne megkedveltetni a gazdákkal a precíziós gazdálkodást, szerinte egyszerű a válasz. Üljön csak egyszer valaki egy robotpilóta vezette traktoron, amelyik 2 centiméteres tűréssel tartja a sort, és a vezérlés maga dönt arról, hogy éppen mennyi anyagot kell kijuttatni, és rögtön nem lesz kétsége.

Farkas István a technikától idegenkedőket pedig azzal nyugtatja: az okostelefonok kezeléséhez szükséges készség és tudás bőven elég a feladat megoldására.

Molnár András, az Agrárgazdasági Kutatóintézet osztályvezetője mindehhez hozzáteszi: a klímaváltozás is a technológiai forradalom malmára hajtja a vizet. A szélsőséges időjárás egyre gyakoribb jelenség, az egyes mezőgazdasági tevékenységek elvégzéséhez szükséges időablak is mind kisebb lesz.
 

A legfontosabb érv az ilyen eszközök és módszerek mellett mégis a gyors megtérülés lenne. Erre készültek-e számítások?

Az kétségtelen, hogy a rendszereknek van többlet beruházási igénye. Az erre vonatkozó számítások azt mutatják, hogy a megtérülés nagyban függ a bizonytalanság, illetve a kockázatok felmerülésétől és megítélésétől. Az általunk végzett felmérés is megerősíti a nemzetközi kutatások azon megállapítását, hogy a precíziós gazdálkodás nem fekete-fehér, igen-nem játék, vannak fokozatai.
 

Nem olyan ez, mint a napelem-dilemma? Jelenleg hosszú a befektetés megtérülési ideje, de bármi közbe jöhet.

A példa jó. A mezőgazdaságban különösen érvényes, hogy ha a jövő nem hasonlít a múltra, akkor az eddigi tapasztalatok nem irányadók. Most már egyre könnyebben és szélesebb körben tudunk adatot nyerni. A földekre kihelyezett szenzorokból ömlik az információ, a szűk keresztmetszetet ott látom, hogy a beömlő adattal mit csinálunk. Ebben van egy technológiai kihívás, de szerencsére a gyártók is lassan rájönnek, hogy mindenki nyer azzal, ha egységes szabványok vannak. Például a munkagépvezérlések már jellemzően kompatibilis platformon működnek. Ennél sokkal fontosabb: a gazdálkodónak kell megfogalmaznia, hogy hol húzza meg az optimumot, hiszen elviekben több jó válasz is lehet.

Egy rossz minőségű területen vajon érdemes-e többlet műtrágyát kijuttatni, vagy érdemes-e egyáltalán talajerőt pótolni itt, hiszen a magasabb aranykorona értékű táblákon a többlet költség jobban megtérülhet. Sokan nem gondolják azt sem végig, hogy a hozammaximalizálás nem jelent feltétlenül profitmaximalizálást.
 

Melyik területen a legnagyobb most az innováció? Hogy nézne ki a precíziós szép, új világ?

Az öntözés jó példa, hiszen a víz nem áll korlátlanul mindenhol rendelkezésre, tehát ezen a területen mondhatni erősen ajánlott lesz a precíziós eszközök használata. A hardverek és a szoftverek egyre olcsóbbak, tehát egyre könnyebben hozzáférhetők, így talán elterjedtek lesznek, ezzel átléphetünk egy kritikus tömeget a felhasználók tekintetében. Mint minden hálózatnál, úgy itt is, minőségi ugrást jelentene, ha a szomszédok összekapcsolt adatbázisai alapján folyna a gazdálkodás, és ezek nyomán az egyéni optimum egyben regionális – ebben az esetben vízgyűjtő szinten – fenntarthatóságot, fenntartható intenzifikációt is jelentene. Ha több szenzor van, és ezek össze vannak kötve, lehetővé válik az adatok újrahasznosítása is. A precíziós gazdálkodás nemcsak a növénytermesztésben lehetséges, az állattenyésztés területén szintén számtalan lehetőség kínálkozik. De az innováció irányába mutat az új támogatáspolitikai szemlélet, melynek egyik előszobája most a zöldítés. A juttatásokat egyre kevésbé fogjuk pusztán azért kapni, mert mezőgazdasággal foglalkozunk, a közjóért is tenni kell, vagyis a fenntartható fejlődés a közösségi cél.

Kevesebb műtrágya, célzottan kihelyezve, a megfelelő kultúrák a megfelelő helyen, a zöldítési szempontoknak való megfelelés, mindezt hitelesen dokumentálva: nos, ezek a kihívások gyorsítják a folyamatokat. Ezen kívül már azon is el kell gondolkodni, hogy makrogazdasági szinten nem érné-e meg, hogy közpénzt is szánjunk arra, hogy terjedjen a precíziós gazdálkodás.

NAK