Ezek közül talán a legismertebb ilyen lehatárolást a kedvezőtlen adottságú területek jelentik, amely mostanáig két kategóriát foglalt magában: egyrészt a kedvezőtlen jövedelmezőséggel jellemezhető területeket (talaj alacsony termőértékű, gazdálkodási jövedelem átlag alatti, népsűrűség alacsony), másrészt a különleges természeti hátrányok sújtotta területek (talajdegradáció, kedvezőtlen vízháztartás). Ezek a lehatárolásokat minden tagország EU ajánlások alapján készítette el, mégis akkora mozgástér volt az egyes tagországok kezében, hogy a gyakorlatban a nemzeti preferenciákhoz igazították a lehatárolást. Ez azt eredményezte, hogy akadtak tagországok, amelyeknél viszonylag kis területre koncentrálódtak az elérhető források, amely egyben nagyobb fajlagos támogatással párosul, míg máshol szélesebb körben terítették a támogatást.

Álljon itt néhány hazai statisztika: 19. cikk alapján lehatárolt 395 ezer ha harmadán, míg a 488 ezer ha 20. cikk alapján lehatárolt 488 ezer ha ötödén igényelték a 20 illetve 2,5 ezer forintos hektáronkénti támogatást. Ez az alacsonynak mondható lehívási arány leginkább az a „negatív lista” okozta, amely kizárja a kifizetést őszi és tavaszi búza, rizs, napraforgó, kukorica, cukorrépa, burgonya, ipari növények és zöldségek termesztése esetén.

Hamarosan viszont új fejezet nyílik a KAT támogatás területén. Az EU célul tűzte ki olyan objektív, tudományosan megalapozott, közös feltételrendszer kidolgozását, amely nagyobb EU szintű átláthatóságot, egyenlőbb bánásmódot és nagyobb célzottságot biztosít. Tudva az európai természetföldrajz sokszínűségét ez egy koránt sem egyszerű feladat. A biofizikai kritériumok felölelik mindazon klimatikus- és talaj tulajdonságokat valamint domborzati viszonyokat, amelyek döntően befolyásolják mezgazdasági termelést. Elsőként 2012-ben készült el az ezen kritériumokon alapuló hazai lehatárolás, amelyet az idei évben annak felülvizsgálata követ. Erre részben a tovább finomított határértékeknek és módszertan valamint az úgy nevezett finomhangolás újbóli elvégzése miatt van szükség. A finomhangolás célja azon területek azonosítás, majd a lehatárolásból történő kizárása, amelyeken a hátrányokat sikerült beruházások vagy szerkezetváltás útján megszűntetni, azaz az országos általhoz közelítő jövedelmezőséget elérni. Erre a finomhangolás módszertani ajánlása a más küszöbértékek során is széles körben alkalmazott standard termelési értéket (STÉ) javasolja, amely mellett a tagországok megfelelő alátámasztottság esetén más mutatókat is bevonhatnak. Lehetőség van figyelembe venni az állattenyésztés intenzitását vagy az öntözött területek magas arányát. A lehatárolás szempontjából igen fontos kérdés a területi szint megválasztás illetve megválaszthatósága. E tekintetben az EU szabályok egyértelműn közigazgatási határokat nevesítenek, tehát a települési szint jelenti a legrészletesebb lehetőséget, de megfelelő alátámasztás esetén megengedett ennél magasabb aggregáltság. A előzetes szimulációk alapján lesz átfedés a korábban lehatárolt területekkel és az új lehatárolás jelentős részt a Duna-Tisza közét öleli fel.

Az új lehatárolás a hamarosan induló Vidékfejlesztési Program keretében lép életbe, amellyel párhuzamosan a jelenleg támogatott területeken fokozatosan csökken a támogatás. Várhatóan továbbra is életben marad a korábban is alkalmazott degresszivitás. Ennek értelmében a nagyobb területen gazdálkodó kedvezményezettek fokozatosan kisebb támogatásban részesülnek, ugyanakkor egyetlen támogatási összeg kerül megállapításra.

Forrás: gazdablog.hu/Molnár András