A hét témája: Erőnkön felül tesszük, amit kell, de mit ad ehhez a Közös Agrárpolitika 2020 után?

– Megkezdődtek a Közös Agrárpolitika 2020 utáni programozási időszakának pénzügyi keretével kapcsolatos egyeztetések. Lehet-e tudni, hogy hol tart a folyamat?

– Néhány dolog már most előrevetíthető: a Brexit miatt az angolok várhatóan nem fognak hozzájárulni a következő költségvetéshez, ami azt jelenti, hogy Magyarországon mintegy 5 ezer forinttal csökkenhetnek a hektáronkénti kifizetések. Ez viszont csak abban az esetben lesz igaz, hogyha nem teszünk bele pluszforrásokat, és ebben a formában marad meg a rendszer.

Ha minden ország GDP-arányosan egytized százalékkal megnövelné a befizetéseit, akkor nem kellene csökkenteni a Közös Agrárpolitika költségvetését.

Meg lennék lepve, ha a magyar kormány ezt az elképzelést nem támogatná, hiszen többet kapnánk vissza, mint amennyit befizetünk.

– Egyelőre még nem tudni, hogy a többi érintett ország mennyire lesz erre nyitott. Várható, hogy a nettó befizető országok nem fogják vállalni?

– Ezt nagyon nehéz megmondani. A Közös Agrárpolitika aránya a teljes uniós költségvetésből fokozatosan csökken. Volt olyan időszak, amikor több mint a felét erre fordították, most pedig körülbelül a 35-40 százaléknál tartunk.

Európa már nem emlékszik arra az időszakra, amikor éhezés volt, sokkal inkább az a kép alakult ki, hogy a gazdatársadalom egy támogatásokon élő népréteg lett. Ez ilyen formában természetesen nem igaz, hiszen

Európában azért van szükség támogatásokra, hogy az élelmiszerárak a jelenlegi szinten tudjanak maradni, de legalább annyira fontos – ha nem fontosabb, hogy a hozzájuk kapcsolt feltételek révén nagyon szigorú élelmiszerbiztonsági és -minőségi normákat tartunk fenn.

– Az élelmiszer-biztonság szintje extrém magas Európában, ami a gazdálkodók számára is nagyon sok többletfeladatot, többletköltséget jelent.

– Ezeken a támogatásokon keresztül az európai fogyasztók tulajdonképpen azt a termékbiztonságot fizetik meg, ami körülveszi őket. Ugyanakkor azt látni kell, hogy folyamatos a nyomás, hogy csökkentsük, vagy adott esetben szüntessük is meg ezeket a támogatásokat.

A területalapú támogatások, termeléshez kötött támogatások rendszerében talán nem lesz nagy változás, de nyilván ezek most még csak találgatások, hisz a bizottsági ajánlás az év végén, jövő év elején kerül majd az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa elé.

Az elképzelhető, hogy ami most zöldítési kötelezettség, az a teljes területalapú támogatásnál elvárás lesz a gazdálkodókkal szemben, és folyamatosan egy környezettudatos, eredményes gazdálkodásra ösztökélik a termelőket.

Azonban ha a gazdálkodók felé nő az elvárás, akkor az ezért cserébe nyújtott támogatást nem csökkenteni, hanem inkább növelni kellene.

– A Vidékfejlesztési Programban, tehát a Közös Agrárpolitika kettes pillérében lehet jelentősebb változásokra számítani?

– Az alapján, amit most látunk, egyre inkább a visszatérítendő támogatások rendszere lesz jellemző. Mindez abba az irányba fogja mozdítani az egész ágazatot, hogy a valóban versenyképes beruházások fognak megvalósulni, tehát ilyen formában ennek hatása pozitív is lehet.

Ugyanakkor azért a mi gazdálkodóinkat és élelmiszeripari feldolgozóinkat nem olyan technológia környezet veszi körül, mint a nyugati versenytársakat. Tehát itt még igenis nagyon nagy szükség volna vissza nem térítendő támogatásokra is, hogy le tudjunk dolgozni a hátrányunkból.

Az egyes ágazatok esetében komoly fejlesztések mellett is termelékenységben mintegy 50-60 százalékot tudunk hozni a nyugati versenytársakhoz képest. Nem lehet 50-60 év lemaradást 10-20 év alatt bepótolni, még akkor sem, hogyha erőnket megfeszítve tesszük, amit kell. Itt nagyon sokat kell még dolgozni ahhoz, hogy versenyképesek tudjunk lenni minden területen.

Vannak persze sikerágazataink, amelyek jól teljesítenek, de mindenkit fel kellene hozni erre a szintre, és ebben azért az uniós forrásoknak nagy szerepük van.

– Érdemes megemlíteni egy másik operatív programot, a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Programot (GINOP), amiből az élelmiszeripar ebben a ciklusban 100 milliárd forint forráshoz jut.

– Abban, hogy ez a forrás rendelkezésre áll, komoly szerepünk van, amire büszkék is vagyunk. Ennek a pénznek azonban a fele visszatérítendő, a másik fele vissza nem térítendő támogatás, tehát ott már barátkozni kell az előbb említett kérdéssel. A költségek jelentős részét egyébként a gazdálkodók még a kapott támogatásokból fedezik.

– Támogatások nélkül nem tud mindenki pozitív eredményt elérni?

– A költségek jelentős részét a gazdálkodók még a kapott támogatásokból fedezik. Ha megnézzük az eredményességet, hogy mennyi profitot képes előállítani a mezőgazdaság, és ebből kivonjuk a kapott uniós támogatásokat, akkor negatív eredményt kapunk.

Ez azért annyiban torz, hogy ha nincs támogatás, akkor azokat az elvárásokat sem támasztják a gazdálkodókkal szemben, amelyek adott esetben bevételkiesést, vagy költségemelkedést jelentenek, tehát ilyen formában azért ez nem egy egyszerû kivonással elvégezhető mûvelet.

– A Közös Agrárpolitika alakulásával kapcsolatban időről időre felmerül, hogy bizonyos egyszerûsítő intézkedéseket vezetnek be. Mikre vonatkozhatnak majd ezek?

– 20 éve egyszerûsítik az agrárpolitikát, és minden alkalommal csak egyre bonyolultabb lett. Phil Hogan mezőgazdaságért és a vidékfejlesztésért felelős biztosnak valóban van egy olyan törekvése, hogy azokat az intézkedéseket, amelyek plusz bürokráciát jelentenek, viszont kevésbé eredményesek, azokat elődje, Ciolos reformjából le akarja faragni.

A szándék tehát mindig megvan, de mi nem azzal számolunk, hogy egyszerûsödik az élet, inkább

arra készítjük fel a falugazdászokat és szaktanácsadókat is, hogy továbbra is segítsenek a gazdáinknak ezen a bürokratikus dzsungelen átverekedni magukat, és segítsük őket abban, hogy az adminisztráción túli feladatokra tudjanak koncentrálni.

Hogy az adminisztráció ténylegesen mennyire fog leépülni, azt nagyon kíváncsian várom.

– A rendelkezésre álló források lehívásában a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának is nagy szerepe van.

– A falugazdász-hálózatra – amelyet 1/3-ad részben tagdíjból finanszírozunk – nagyon büszkék vagyunk, az elmúlt 3 évben 1000 milliárd forint támogatás lehívásához segítette hozzá a gazdálkodókat. A Vidékfejlesztési Program hatékony felhasználása nagyon sokat segíthet – itt, ha csak a saját házunk táján nézünk körbe, akkor azt látjuk, hogy a jégkármérséklő rendszerrel nagyot tudunk előrelépni a termésbiztonság terén.

Azt személyes sikerként is megélem, hogy ezzel a programmal az éves tagdíjbevétel tízszeresét, mintegy 50 milliárd forintot termelési értéket tudunk minden évben megóvni. Ez is mutatja a kötelező kamarai tagság és a tagdíjfizetés jelentőségét.

Már most látszik, hogy mintegy 200 millió forint pályázatban nem elszámolható, vagy előre nem tervezhető költség jelentkezik a jégkármérséklő rendszer kiépítése során. Ez egy önkéntes tagság mellett nem lett volna vállalható, ugyanis nem lett volna olyan anyagi stabilitás mögöttünk, amivel ezt az Európában egyedülálló módon a teljes országot lefedő jégkármérséklő rendszert meg tudtuk volna valósítani.

agrotrend.hu