Áttörés a hazai birtokszerkezetben – interjú Fazekas Sándorral

– Lassan a végére ér az állami földértékesítési program, a napokban ugyanis elkezdődött az árverések harmadik és egyben utolsó üteme. Teljesült-e a Földet a gazdáknak! program célja, azaz valóban a kis, családi gazdálkodók jutottak termőföldhöz?

– Az első két ütemben mintegy 11 ezer földműves vásárolt állami tulajdonban lévő területet. Jelentős részük családi gazdálkodó, de vannak közöttük őstermelők is. Eddig mintegy 166 ezer hektár termőföld jutott így a gazdaságokhoz, az árverések harmadik ciklusában pedig további 60 ezer hektárra licitálhatnak.

– Mekkora érdeklődésre számítanak a liciteken?

– Reményeink szerint az első két körben felvett lendület most is kitart. Korábban a meghirdetett területek 70 százalékát el tudtuk adni. A harmadik körben 3236 parcellát vásárolhatnak meg a helyben gazdálkodó földművesek, ezt egészíti ki a mintegy tízezer, három hektár alatti ingatlan, amelyekre június végéig tehetnek vételi ajánlatot a gazdák.

– Az ellenzék leggyakrabban azzal az érvvel támadta az állami földek értékesítését, hogy a vásárlás feltételei nem egyenlőek. Mit gondol erről?

– Komolytalan vádaskodással állunk szemben. Egy nyilvános árverésen történő értékesítésről van szó, ahol – a földtörvénynek megfelelően – csak a helyben lakó földművesek licitálhatnak. Az árakat a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet állapította meg, mégpedig úgy, hogy a vagyonértékelés eredményét tizenöt százalékkal megnövelte. Ez ugyanakkor még mindig csak a kikiáltási ár, a tényleges összeg a licit során dől el. Tehát mindegy, hogy ki licitál, legyen bárkinek a rokona, ismerőse, vagy legyen bármilyen pártkötődése, ha nem a legtöbbet ígéri a parcelláért, nem ő lesz az árverés nyertese.

– Összességében mekkora bevételre számít a kormány az állami földek eladásából?

– A teljes becsült bevétel meghaladja a 200 milliárd forintot. Ugyanakkor látni kell, hogy nem ez a legfontosabb szempont, hiszen a cél a családi gazdaságok támogatása, hogy bérlők helyett tulajdonosok legyenek.

– A kormányzat korábban célul tűzte ki, hogy a kis- és közepes gazdaságok arányát a korábbi 50-50 százalékról 80 százalékra emeli, míg a nagyokét 20 százalékra csökkenti. E téren hol tartottunk a 2010-es kormányváltáskor, s mi most a helyzet?

– Hat évvel ezelőtt 258, 1800 hektár feletti területet művelő nagygazdaság működött az országban, 2015-re számuk 137-re csökkent. A kedvező tendencia az általuk használt földterület nagyságában is megmutatkozik, míg 2010-ben a nagygazdaságok 733 ezer hektárt használtak, ma már az összterület alig éri el a 440 ezer hektárt. Mindez azt mutatja, hogy minden ellenzéki propagandával szemben nem nőtt, hanem csökkent a nagygazdaságok aránya a magyar mezőgazdaságon belül. A kormány tehát halad a kitűzött cél felé.

– Minek köszönhető a pozitív változás?

– A birtokszerkezet átalakulásában minden bizonnyal nagy szerepet játszott a Földet a gazdáknak! program, amelynek keretében először a haszonbérleteket nyitottuk meg a kis és közepes családi gazdaságok előtt, majd később az állami földek értékesítésével bérlők helyett tulajdonosok válhattak a földművesekből.

– A kormány a 2014–2020-as európai uniós támogatásokat is a birtokpolitikához igazította, ezért az új rendszerben bevezette a degresszivitás elvét. A rendszer lényege, hogy 1200 hektár, illetve állattartók esetén 1800 hektár felett Magyarország nem fizet ki terület­alapú támogatást. Meghozta a szigorú megkötés a várt eredményt?

– Többek közt ez az intézkedés is szerepet játszott abban, hogy a nagygazdaságok száma ilyen rövid időn belül ekkora változáson ment keresztül. Mivel csökkentettük a nagyok támogatását, a családi gazdaságoknak, a kis- és közepes termelőknek sokkal több segítséget tudunk nyújtani gazdaságuk versenyképességének növelése érdekében.

– Az új támogatási feltételek bevezetésekor többen a hazai állattartás megszűnését vizionálták. Mi történt azóta?

– Ez nyilvánvalóan csak az ellenzék riogatása volt, később maguk is belátták, hogy állításuk nem állja meg a helyét. A tények azt mutatják, hogy az elmúlt években nemhogy csökkent, hanem nőtt a hazai állatállomány, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a kistermelők egyre több jószágot tartanak.

– A világpolitikai folyamatok ugyanakkor hátráltatják a hazai törekvéseket. Az orosz embargó miatt Európa-szerte egyre súlyosabb helyzetbe kerülnek az állattartók. Ön szerint hogyan oldódhat meg ez a kérdés?

– A tej és a sertéshús esetében valóban nagy gondot okoz az embargó. A magyar kormány ezért az összes létező agrártámogatással és egyéb intézkedéssel igyekszik a gazdák segítségére lenni. Nem hagyjuk magukra a termelőket, de azt látni kell, hogy az alacsony árakkal nagyon nehéz megbirkózni – nemcsak nekünk, hanem az egész európai uniós agrárpolitikának is. A következő uniós tanácskozáson ezért ezt a témát minél hangsúlyosabban kell kezelni. Egyelőre ugyanis nem látom azt, hogy a holland elnökség bármilyen eredményt fel tudott volna mutatni ebben a kérdésben, vagy hogy az unió bizottsága igazi megoldást talált volna a kialakult helyzetre.

– Lát arra lehetőséget, hogy rövid időn belül megnyíljon az orosz piac az uniós termékek előtt?

– Az embargó kérdése távol esik a mezőgazdaságtól, ezért nem is bocsátkoznék találgatásokba. Arra látok lehetőséget, hogy a tejfogyasztás az alacsony áraknak köszönhetően világszinten emelkedésnek indul. A megnövekvő kereslet pedig lassan az árakra is felhajtó hatással lesz.

– Komoly politikai vihar keveredett a közelmúltban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal körül. Végül milyen döntés született? Megmarad eredeti formában az uniós forrásokat kifizető ügynökség?

– A hivatal továbbra is a Földművelésügyi Minisztérium irányítása alatt dolgozik, nincsen semmilyen változás.

agrotrend.hu / Magyar Idők