Agrárpiac

Piac

Felkészülni! Vigyázz! Kész?

Mivel a nagy sportrendezvények évét éljük, a nagy szurkolások még élő emlékek, ezért sporthasonlatokat használva hívjuk fel a figyelmet néhány olyan piaci tényezőre, amelyek az előttünk álló időszakban befolyással lesznek a magyar agrárgazdaság szereplőire. Tesszük ezt azért, mert az elmúlt években-évtizedekben rendre gyengén sikerültek a felkészülési időszakok az agráriumban. Gondoljunk például az EU-csatlakozásra, a tejkvóta kivezetésére vagy éppen a növekvő világpiaci kínálat okozta áresésekre.

A címmel arra is utalunk, hogy a gazdálkodóknak a korábbiaknál több előrejelzésre, olyan elemzett piaci információkra van szükségük, amelyek a várható piaci és támogatási körülményekre készítik fel őket, s egyben alapot teremtenek az üzleti tervezéshez. Ez az egyik kiemelt feladata a már több mint két éve működő Takarék Agrár Központnak. Nem csak munkatársaink, hanem ügyfeleink is profitálnak abból, hogy elemzésekkel, előrejelzésekkel, stratégiai tanácsadással formáljuk egymás szemléletét. 

Amikor arról hallunk 2016 őszén, hogy az évek óta csökkenő árak ellenére sem mérséklődik a kommersz gabonafélék vetőmagjai iránti kereslet, elgondolkodunk: biztos, hogy jól megfontoltuk a stratégiánkat? Esetleg a támogatási rendszer kényelmesít el bennünket, és tesz kevésbé érzékennyé az árcsökkenésre? A nagyobb hozamú, de gyengébb minőségű búzafajták előtérbe helyezése nem lehet hosszú távú megoldás, és nem is megfelelő válasz a helyzetre, pláne a kilátások fényében. 

Azt már mindannyian értjük, hogy a mezőgazdasági árak tendenciái nem itthon dőlnek el, a globális piac részei vagyunk akkor is, ha a szomszédnak adjuk el termékünket. Ezt erősíti meg a FAO legfrissebb élelmiszer árindexe is. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete által számított árindex augusztusban 1,9 százalékkal 165,6 pontra, tizenöt havi csúcsra nőtt az előző havi 162,5 pontról. A lényeg azonban a részletekben rejlik. 

A gabonaárak indexe 3 százalékkal csökkent augusztusban az előző havihoz képest, miközben a másik négy alapvető élelmiszer ára emelkedett. A tej és tejtermékek árindexe például elrugaszkodott felfelé. (Ezt a Takarék Agrár Központ egyébként már mintegy másfél éve előre jelezte.) Emelkedett a növényi olajok és a cukor árindexe is, miközben a húsfélék árai inkább stagnáltak. 

A nemzetközi indexszel egy időben Magyarországon a KSH a fogyasztói árakról adott ki gyorsjelentést. Ebben pedig igen hasonló trendek köszönnek vissza. Az élelmiszerekért 2016 augusztusában, Magyarországon 0,6 százalékkal kellett többet fizetni, mint egy évvel korábban, ezen belül a cukor ára 24,3, az étolajé 7,8, az idényáras élelmiszereké (burgonya, friss zöldség, gyümölcs) pedig 6,4 százalékkal nőtt.

A verseny már folyik, a tét az, hogy szurkolók leszünk vagy versenyzők, esetleg győztesek. Ehhez meg kell értenünk az idők szavát. Az igen merev termelési szerkezetünk, a támogatások kábító hatásával együtt veszélyes kombinációt alkot. Az előttünk álló években a világ gabonakészletei várhatóan tovább emelkednek (lásd az alábbi grafikonokat!). Emiatt érdemi áremelkedésre számítani nem szabad. Ezért csak a nagy hatékonysággal termelők számíthatnak nyereségre a kommersz szemes terményekből. Elkerülhetetlen a hatékonyság növelése, a precíziós gazdálkodás kiterjesztése, elmélyítése, illetve a termelés diverzifikációja, a réspiacok felé való elmozdulás. Mindez nem nélkülözheti a tanulást, piaci és technológiai ismereteink bővítését. Senki nem állítja, hogy ez egyszerű dolog. Sőt, kifejezetten nehéz, időigényes új partnereket, vevőket, piacokat találni, új növényekkel, technológiákkal megismerkedni. De csak ez az út vezet előre. 

 

 

Forrás: FAO-OECD

Nem szabad elfelejteni, hogy a sikernek nem titka, hanem ára van. A sikerért keményen meg kell dolgozni. Sokszor halljuk, hogy én erre nem érek rá, ott van a birtok, az állatok, agyonnyom az adminisztráció. Kétségtelen, a mai agrárgazdálkodónak igen sokféle kihívásnak kell megfelelnie. Egyszerre kell élvonalban lennie a szakmájában, miközben kereskedőnek, marketingesnek, könyvelőnek, adótanácsadónak, pályázati szakértőknek is kell lennie, de még személyzetisként is meg kell állnia a helyét. Még hosszan sorolhatnánk, de a lényeg az, hogy az individualizmus kora lejárt. Csak együttműködve, a munkákat és fejlesztéseket összehangolva lehet pozitív, fenntartható jövőképünk. Nem fogadjuk el azt az érvelést, ami ilyenkor rendszerint elhangzik: a magyar gazda nem hajlandó együttműködni még a szomszédjával sem, nem hogy szövetkezne, gépkört alakítana, és így tovább. Látjuk a jó példát a tejtermelőknél, még régebbről a zöldség szektorban, a környezetüket integráló erősebb piaci pozíciójú mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek munkáját. Igenis léteznek tehát jó példák, amelyeket lehet másolni, amelyekhez lehet csatlakozni. Egyet nem lehet. Feltenni a kezünket, és mástól várni helyzetünk javítását, gondjaink orvoslását. 

Kevesen vannak tisztában azzal, hogy az éves mezőgazdasági kibocsátás mintegy húsz százalékának megfelelő támogatás áramlik a szektorba. Ennek egy része persze ki is áramlik onnan, de a helyzet fenntarthatatlanságát ez is csak alátámasztja. A Közös Agrárpolitika további reformja a színfalak mögött már tart. Lobbik feszülnek egymásnak, érdekek mozognak. A Bizottság reformjavaslata csak egy év múlva várható. Az első félévi holland elnökség mandátuma vége előtt egyfajta tesztet végzett a témához való hozzáállással kapcsolatban. A tagállamok látszólag egységesen a KAP mostani szerkezetének és mértékeinek fenntartása mellett álltak ki. A zöldek viszont ismét radikális javaslatokkal készülnek. Az alku kemény lesz. Elképzelhetőnek tarjuk például, hogy azok a feltételek, amelyeknek betartásáért most külön támogatás jár (zöldítés) a későbbiekben az alapjogosultság részét fogják képezni. A közös büdzsé csökkentése sem úszható meg, még akkor sem, ha a tagállamok agrárminisztereinek mindegyike kiállt a mostani fenntartása mellett. Számítani kell a második pillér erősödésére, és azon belül a visszatérítendő formák térnyerésére is. Ez pedig már a mai gyakorlatban is felveti azt a kérdést, hogy nem sokkal egyszerűbb-e bemenni egy Takarékba, és felvenni egy kedvező kamatozású hitelt, mint a pályázati procedúrát felvállalni? Ezek azok a témák, amelyek folyamatos figyelmet, felkészülést és alkalmazkodást követelnek meg a gazdáktól. 

Ön hogyan áll a felkészüléssel? A korábbi felkészülései „bakiknak” nem szabad ismét bekövetkezniük. Mindnyájunkat el kell gondolkodtatniuk a támogatási rendszer körüli bizonytalanságok és az alacsony árak. A pályázatok amúgy is igénylik az üzleti terveket. Építsük fel tehát közösen üzemeink középtávú jövőképét, hogy akkor is fenntarthatóak, jövedelmezőek legyenek, ha a támogatásokra nem, vagy a jelenleginél sokkal kisebb mértékben számíthatunk! 

Fórián Zoltán, vezető agrárszakértő, Takarék Agrár Központ 

(x)

Tovább olvasom
Hirdetés

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés

Facebook

Hirdetés