Van-e még esély bekapcsolódni az afrikai fejlődésbe magyarként?

A feladat mellett ugyanakkor óriási a bekacsolódási lehetőség is az agrárium szereplői számára. Szellemi és technológia transzferrel piacot találhatnak a magyar mezőgazdasági szakemberek is Afrikában.

Az élelmezés kihívásairól és lehetőségeiről Prof. Kanizsay Endre címzetes egyetemi tanárral, a Magyar Afrika Társaság Mezőgazdasági és Élelmezéspolitikai főtanácsadójával beszélgettünk.

– Afrika mezőgazdasága jelenleg képes élelemmel ellátni a lakosságot, azonban a közeljövőben demográfiai robbanás várható. A tendenciák arra mutatnak, hogy 2050-re a populáció legalább megduplázódik, ezt pedig már nem lesz képes eltartani a jelenlegi művelési színvonal. Hogy látja Ön?

– Afrikában 874 millió hektár föld alkalmas élelmiszer-termelésre. De ennek csak a 13 százalékát öntözik, és annak is a 40 százaléka van északi területeken. Az agroökológiai potenciál Afrikában megvan. 40 év praxis és 8 év ottélés után úgy látom, a legnagyobb baj, hogy különböző programok indulnak be megfelelő szakértelem nélkül. Például az új Afrikáért Fejlesztési Politika 15 millió kisüzemi termelőnek, 3 és fél millió nagyüzemnek és 2 új nagyüzemi gazdaságnak tette le az alapjait. De az érintettek nagy százaléka analfabéta. Nem tudják elolvasni a gépek használati utasítását, az inputok kezelési részét, ami a termelés alapvető része lenne. Ez a program már jó ideje zajlik, milliárdok repkednek a levegőbe, de az alapvető problémára kevesen figyelnek oda, az eredmény tehát alig érzékelhető. A 800 millió éhező számát 400 millióra akarták csökkenteni 2015-re, de ez a szám 1,2 milliárdra nőtt, a program határidejét pedig kitolták még 15 évvel. Eddig inkább megfogalmazták a termeléssel kapcsolatos feladatokat, míg a következő időszak a fenntartható fejlődésre és a környezetbarát gazdálkodásra fókuszál, bár az alapvető élelmiszer-ellátást félő, hogy nem tudják biztosítani.

– Tehát az agroökológiai potenciál adott, míg a financiális és emberi tényezők nem kielégítő mértékben állnak rendelkezésre. Azaz az emberi tényező nélkül nem kezelhető a termelési probléma sem.

– Igen, és ez a fejlett világ bűne. Az ember a legszűkebb keresztmetszet, hisz ő üzemeltetné a gépeket, a technológiát. A Magyar Afrika Társaság a Földművelésügyi Minisztériummal és a Külügyminisztériummal közösen szaktanácsadó képzést tervez szervezni Afrikába. Ennek keretében jó technikusokat képezünk, akiket kiküldünk a helyi analfabéta farmerekhez, hogy segítsék a termelést. Tudomásul kell vennünk, hogy az ENSZ-nek és nekünk, mint a FAO tagállamának is van kötelességünk.

– Hogy áll az Unió?

– Az EU Afrikai Csúcs 2015-ben volt Valettában, ahol kimondták, hogy a legalapvetőbb kérdés az élelmiszerbiztonság. Tudni kell, hogy a víz-, az élelmiszer- és az orvosi ellátás kardinális kérdés a migráció szempontjából. Akikről én beszélek, ágyékkötős szegény emberek, egyetlen ruhájuk van, abban járnak állandóan, ők 50 kb. millióan vannak. (Ezt a számot mind külföldi, mind hazai kutatások megerősítik.) Ha ez a tömeg elindul, 25 millió ember meghal az úton, 25 millió pedig kiáll a Földközi-tenger partjára élelmet követelve. Mi, szakemberek 10 éve jelezzük minden lehetséges fórumon a politikai döntéshozóknak, hogy erre figyelni kell, de hiába. Ma is meggyőződésem, hogy kerítést lehet építeni, de ez csak részmegoldás. Az EU teljesen felkészületlen.

Ott kell megetetni őket, helyben, ahol a probléma gyökere van.

Fotó: Pixabay

– Tehát az élelmiszer-termelést helyben kell megoldani. A bekapcsolódási lehetőségek esetében sok gyakorlatot említett, de amit a szavaiból kihallottam, az az, hogy a kimenet a kizsákmányolás.

– Igen. Új gyarmatosítást eszközölnek. Ahelyett, hogy élelmiszert termelnének ezek a profitéhes vállalatok, bioüzemanyagot termelnek hatalmas területeken. És sajnos megállíthatatlanok.

– Az agrovonalon milyen kapcsolódási lehetőségeket lát a magyar oldalon?

– Az utóbbi időben elindultak a V4-ek. 2015-ben a cseh nagykövet összehívta Kenyában a V4 nagyköveteket, diplomatákat, és arról tárgyaltak, hogyan csatlakozhatnának be az élelmezés témába. Közülük egyedül Szlovákiának van stratégiai partnere Kenyában, a cseheket és a lengyeleket ez nem érdekli, bár Lengyelország a V4-től függetlenül egy 100 milliós kölcsönt adott egy tengerparti projekthez 0,7 százalékos kamattal 25 évre, tehát ő megtette a magáét. A szlovákok jelezték Magyarország felé, hogy beszállhatnak a projektbe, mely 60 000 farmernek biztosít egy szlovák, nem kormányzati szervezeten keresztül munkát. Megépítették a hozzávaló feldolgozó részt is, tehát ennek a bővítésébe van lehetőség bekapcsolódni. Magyarország az eddigi fejlesztési projektekben messze elmarad a többi V4 országtól. Az ország képviselői utaznak ide-oda, de én még egy komoly lépést nem láttam eddig.

Fotó: Pixabay

– Lát-e lehetőséget arra, hogy – túl az állami programokon – profitorientált mezőgazdasági vállalkozások, illetve NGO-k kapcsolódjanak be az agrobizniszbe?

– A Magyar Afrika Társaság mint NGO 10 éve dolgozik különböző projekteken. Most Ugandában egy tangazdaságot csináltunk, ennek alakítottuk ki a távoktatási rendszerét, erre már magyar állami pénzt is kapunk. Hangsúlyozom, hogy az afrikai éhezés problémáját csak a nemzetközi szervezetek, csak a kormányközi programok és az NGO-k bevonásával lehet rendezni. NGO-k nélkül nem megy. A magyar befektetők nagyon óvatosak. Én biztatnám őket, mert nem igaz, hogy jó pár ország befektetői tudnak profitot hozni, csak mi nem.

– Mi a gát?

– A magyarok esetében a bizalmatlanság, az afrikai ismeretek hiánya, a félelem az ottani politikai bizonytalanságtól. Ezek visszatartják a magyar befektetőket. Pedig, ha a mi szellemi potenciálunk „bemegy” az ottani agroökológiai potenciál mellé, szakembereket küldünk ki, az előre vinne sok mindent. A szellemi export tisztázza a beruházók pénzének az ottlétét. Az biztos, hogy én magam is úgy fektetnék csak be Afrikában, ha lenne ott egy magyar „helytartó”, aki ugyanúgy szükséges, mint egy tájékozott helyi ember. A magyar gazdaság jelenlegi helyzetében elsősorban a szellemi exportra, a technológia transzferre, a különböző szolgáltatóközpontok megszervezésére lenne lehetőség, jó vetőmag, megfelelő szállítás megszervezése és a feldolgozás is remek piac. A feldolgozóüzembe, amely 60 000 farmer termékét dolgozza fel – a létszámot egyébként 10 000-re akarják növelni -, már nyugodtan beszállhatnak a magyar befektetők, ott már nincs kockázat. Különböző gépek kellenek, ezen már képtelenség bukni. őszintén megmondom, én még nem láttam egy komolyabb volumenű anyagot sem a Déli Nyitás programban a kereskedelem területen. A szellemi területen lehetne. A mezőgazdasági befektetés tőkeigényes, lassan pörgeti vissza a pénzt, de visszahozza. Ha nem így lenne, akkor a fejlett nyugati országok – dánok, franciák, hollandok – nem tolakodnának a különböző afrikai minisztériumokban tejellátás megszervezésére vagy takarmány témában. Ezek a lehetőségek mind kimennek a kezünkből. Most van az utolsó lehetőség, hogy belépjünk.

– Van-e megfelelő tudás, ismeret ehhez?

– Sajnos itt nincs elég Afrikához értő szakember, megszüntették a trópusi tanszéket Gödöllőn, pedig szellemi befektetés nélkül nincs gazdasági fejlődés a világon sehol, ennek nálunk sincs meg a becsülete. A világ leggyorsabban fejlődő 6-7 országa ugyanakkor Afrikában van, vagyis a gazdasági jövő Afrika. Itt mindig lesz új termelési mód, új vetésforgó, ami a világ élelmezését biztosítani tudja. Az afrikai kérdést csak kompletten lehet kezelni, a mezőgazdaság inkább rural development, vidékfejlesztés. Ha egy-két sikeres vállalkozó lenne, akkor a többiek mennének utánuk. A Magyar Afrika Társaság most nagyot lép, be lehet kapcsolódni.

agrotrend.hu / GG.