Csalóka a látszat, nem hihetünk a szemünknek

A napi áralakulásokat követve kettős hangulat uralkodik el az elemzőn – egyrészről azt látom, hallom, hogy a jegyzések kicsit mintha megindultak volna, vannak negatív események, hírek másrészről meg inkább az eseménytelenség jellemző.

A párizsi tőzsde jegyzése korrigálta az előző heti csökkenést, de nem tudott teljes mértékben magához térni. A hét nagyobbik része még a múlt pénteki zárási szinteken telt, a csütörtök volt, amikor egy kisebb, alig észrevehető pozitív elmozdulás következett be. A munkaszüneti nap is befolyással volt a kereskedésre, a szokásosnál jóval kisebb forgalom mellett következett be ez az emelkedés és a pénteki nap elejei, nyitást követő hangulat is inkább lehangoló volt. Történt ez az USA-beli jegyzésekkel összhangban és erősítette a folyamatot, hogy a heti export-jelentés is szokatlanul alacsony volumenről számolt be.

Úgy vélem, a mostani helyzetben leginkább a kivárás jellemző,

nehéz megítélni a várható terméskilátást, az időjárási tényezők alapján a termelői eladásokban jogos a visszafogottság. Az elmúlt hetek Európában a csapadék elégtelenségéről szóltak,

a következő napokra is a szokásosnál melegebb időt jósolnak, így van esély arra, hogy a jegyzéseket ez befolyásolja és azok tovább mozdulnak felfelé.

Ezt segítheti, hogy az ukrán és az orosz területekre vonatkozó előrejelzési térkép is a szokásosnál hűvösebb időt és kevés csapadékot jelez. Ez nagyon kétesélyes, de ha másba nem tudunk kapaszkodni, ez lehet az a tényező, ami nem enged további árcsökkenést.

fotó:123rf

Más területekről viszont nem ilyen negatív a kép

– az USA-ban optimistábbak az elemzések, ami a jegyzéseknél továbbra is lefelé mutató tendenciát erősíti.

Az elmúlt napokban is az alapok az eladási oldalon voltak többnyire – a kőolaj árának csökkenése, a fontos, 50 USD/barell szint alá kerülése tovább erősítette az eladási hajlandóságot.

Ez nyomta lejjebb az olajosmagvak árát is, a múlt heti csökkenés nem tudott tartósan megállni vagy megfordulni, az augusztusi repce jegyzése a MATIF-on a 2015-ben és 2016-ban májusban jegyzett szintre ment le. A mostani itthoni árakhoz képest, 2015-ben jóval lejjebb voltunk ilyenkor, 2016-ban is a mostani szintek voltak jellemzőek, majd május végén érte el a tetőpontot és onnan esett az ár.

Aztán fordult a helyzet, de most eltérően 2016-tól, nem arra utalnak a jelek, hogy az olajosmagvak piacán bármi is felfelé indítaná az árváltozást – sokkal inkább arra, hogy lefele. 2014-ben voltak az árak a mostaniak alatt és remélhetőleg nem jutunk megint arra a szintre.

A párizsi jegyzések a búzánál és a kukoricánál remélhetőleg -legalább- tartottak maradnak és ez segítheti a repcét is.  

Hazai piacainkat nézve továbbra is kissé érthetetlen az optimizmus, ami egyes termelőket, árutulajdonosokat arra biztat, hogy az ó-termésű készleteiket még továbbra is tartsák. Nem egy-egy helyről hallani, hogy

jelentős kukorica készlete van még a gazdának, vannak még búzatételek is a raktárban bőven, sőt jött elő még tavalyi árpa is.

Tudom, a régi mondás alapján egy termésnek a magtárban van a helye, de ilyenkor már inkább a másik termésre kellene gondolni, aminek a helye a bankban van… Az új termés napokon belül itt van,

be kell látni, ami a tavalyiból eddig nem ment el, annak már nincs sok lehetősége – még a kukorica esetében sem.

Az árakat ez is befolyásolja – az ó-kukoricára a kereslet tovább közelített a 40.000,-Ft/to-s szinthez, nyugaton is már csak vagonba rakva éri el a 44.000,-Ft/to-s szintet, főleg a mai 307,-Ft/EUR árfolyam mellett. Keleti régióban mindez 2-3.000,-Ft/to-val alacsonyabb.

Az új búza ára is csökkent hasonló mértékben és ezt nem lehet csak az árfolyam-változásnak betudni. A hét folyamán újabb versenytárssal kellett (volna) felvenni a harcot – immár a horvát búza ajánlatok is megjelentek piacainkon és nem a mi árszintünk fölött. A gyors szállítási igényt a vevők alacsonyabb ár kínálásával szeretnék csak elfogadni, így a szokásos, euro minőségbe tartozó búzáért a kínálati ár mintegy 6 EUR/to-val csökkent. Egy hete még a 41.500,-Ft/to körüli árat szerettük volna megkapni a 11,0% fehérje tartalmú búzáért, ma már ez 40.000,-Ft/to alá került.

Az árpa piaca a legelrémisztőbb – évek óta nem lehetett 35.000,-Ft/to körüli árat hallani, ma itt tartunk és nem látjuk, itt van-e a vége.

Összességében sajnos nehéz évnek nézünk elébe, legalábbis az eddigi helyzet nem reménykeltő. Úgy látom, a piaci túlkínálatot az elmúlt évben valamelyik terméknél kompenzálta egy-egy különleges tényező, most mintha minden egy irányba mutatna. Ne felejtsük el azonban az időjárást, mint fő piac-befolyásoló tényezőt – itt lehetnek még komoly meglepetések, de erre alapozni a jövőt nem tartom célszerűnek.

agrotrend.hu / BG