Gabonapiac: mi lesz a tavalyi termés sorsa?

fotó: 123rf

Az egyik gazda fogalmazta meg a következőt: Ha eddig nem adtam el a terményemet, miért adnám el most, hiszen az új termésig van még sok idő és az őszi árak már most magasabbak, mint a tavaszi szállításra szólóak. Ha megnézzük a jegyzéseket, van is benne igazság – az is hozzá tartozik a történethez, hogy az a bizonyos gazda Angliában él és az ottani piacról mondta mindezt.

Hogy miért is hoztam ezt most ide?

Lassan már kezd olyan helyzet kialakulni, mintha nagyon sokan még mindig arra gondolnának, hogy csak neki van még áruja, a többiek már biztosan mind eladták és ezért majd tavasszal az ővé drágább lesz. Szerintem a számok azonban mást mutatnak. Az export üteme nem tudott felgyorsulni, nem sok eladó volt és a logisztika sem volt zökkenőmentes. A belső felhasználás már rég nem keres nagy mennyiségeket – érződik a többlet, hiszen mindig vannak eladói ajánlatok. Az utóbbi napokban azon is lemérhető, hogy mennyire nem pörögnek a szállítások, hogy a fuvarozással foglalkozó cégek is egyre-másra jelentkeznek, hogy ők szívesen dolgoznának, jó lenne, ha lenne végre feladat…

Körbenézve azt látom, hogy az új termés ára nagyon nem akar itt nálunk és nekünk magasabb lenni, mint az ó-termésé. Ott, ahol a kínálat évről-évre megjelenik, a szezon végi zárókészletek növekedése ehhez hozzáadódik és csak növeli a gondot. Más kifejezéssel hegyre halmot hordunk. . . 
Egyértelműen látszik ez a jegyzéseknél is. Sajnos a búza jegyzése továbbra sem a túl nagy forgalomról szól, de az ajánlatok mozgatják az árakat. A kukoricánál már forgalom is van, ha nem is túl nagy, de legalább elmondható, hogy vevő és eladó időről-időre egymásra talál. (A szaggatott vonallal az új-termésre szóló jegyzéseket jelöltem.)

A nemzetközi piacokon is hasonló tendencia figyelhető meg, a héten ismételten alacsonyabb árakon jöttek létre a jelentős üzletek. Ezek közül is kiemelésre érdemes Egyiptom, ahol a rendszeres tenderek eredményeként jól követhetőek a piaci mozgások. A legutóbbi tender eredmények és a kb. két hónappal korábbiak között a hasonlóság az árban megmutatkozik, csak az a baj, hogy ami akkor induló kikötőben volt érvényes az mára leszállítva is túlzás lenne. Október közepén még 210,-USD/to volt az ár leszállítva, tegnap már 184,-USD/to alatti árat fogadtak el romániai és francia búza szállítására. Igaz, közben a fuvardíjak is csökkentek, a korábbi 10-11 USD/to-ról kb. 6 USD/to-ra, de az árak esése megdöbbentő.

Ez a legutóbbi eladás –ha itthonról lehetne szállítani- figyelembe véve kb. 10,-USD/to-s tengeri fuvart a romániai kikötőből és az addigi eljutáshoz szükséges költségeket, amit további 25,-USD/to körülre becsülök, alig-alig ad ki 42.000,-Ft/to-s árat a dunai kikötőben hajóba rakva.

Nem szokás így megfogalmazni, de talán megbocsájtható, ha ezt félelmetesnek tartom, mert ezek az árak tovább-gyűrűzhetnek az új termés időszakára is. Most csak a búzát említettem, de hasonló a helyzet a kukoricánál is, ott is nagyon régen nem látott szinteken mozognak az árak. Most jött ki egy információ az USA-ban tervezett vetésterületekről és ez alapján ott sincs más választása a termelőnek, mint hogy vessen. Az ugaroltatás nem működik és a jelentés egyértelműen fogalmaz: az alacsony árak ellenére is növekedhet a vetésterület 2015-höz képest is akár…

Úgy látom, az újnak tűnő helyzethez fogunk alkalmazkodni, mert nincs más választás, de ez nehéz lesz, az elmúlt három év árszintje nem tér vissza és sok számolást igényel, merre is lehet tovább lépni. Akiknek megvan, azok a 2010 előtti számaikkal hasonlíthatják össze az árbevétel sorokat és remélem, hogy legkésőbb az év második felében a költség-soroknál is be fog következni a vissza-rendeződés. Erre adhat reményt, hogy az input termékek jelentős részének pont abból a termékből származtatható, ami most mélyrepülésben van és ez a kőolaj illetve a szénhidorgének.

A címben feltett kérdésre talán a fentieket követően nem meglepő, ha az a válaszom, hogy továbbra is csak a kereslet egyre csökkenő igénye fogja meghatározni és ez nem az áremelkedés irányába hat.
 

agrotrend.hu / Bidló Gábor