A hét témája: a rendkezelők fejlesztési irányai

A kaszálás során szűkített, vagy terített rendre rakott szálastakarmányok száradása tovább gyorsítható, a rendek mozgatásával (terítésével, lazításával, rendképzéssel, több rend összerakásával stb.). Ezeket az időjárás és a napszakok függvényében okszerűen kell alkalmazni, figyelemmel a rendkezelést követő betakarítási munkafázisok követelményeire is.

A szálastakarmányok rendkezelésére, a traktor TLT-jéről üzemeltetett, függőleges tengelyről meghajtott, többkarú- és több rendterelő ujjakból felépülő különböző munkaszélességű rotoros rendkezelő gépek javasolhatók. Ezek rendterítéskor és rend összerakásakor szellős, levegővel jól átjárható (tupírozott) rendet képeznek, ellentétben a talajhajtású csillagkerekes rendsodróktól, amelyek az elnevezésükből is adódóan nehezen kezelhető, lassan száradó sodratot készítenek, ráadásul a talajhajtásuk révén porral és földdel is szennyezhetik a takarmányt.

A korszerű, rotoros rendkezelő gépeknek két változatát különböztetik meg. Az egyik kis átmérőjű forgórészekből felépülő merevkaros, vezéreletlen villaujjakkal rendelkező rendterítő, amely a rendek lazítására és átszellőztetésére alkalmazható. A másik csoport a nagyátmérőjű forgórészekből és azon vezérelt villakarokból és villákból felépülő rendrakók, amelyek a rendek forgatására és több rend összerakására is használhatók. Ezek kétfázisú (egymással összefüggő) rendkezelést végeznek.

A fejlesztésüknél érvényesülő főbb tendenciák:

Nő a munkaszélességük, a munkasebességük és ezáltal a munkateljesítményük.
Csökken a hajtási teljesítményigényük.
Jobb a talajfelszín követésük.
A villakarok és villák száma nő, ezáltal szinte elhagyásmentes a munkavégzésük.
Kétféle (540 és 1000 f/min) traktor TLT-ről is üzemeltethetők.
Növekszik az élettartamuk.
Csökken a karbantartási igényük.
A rendterítők egyre intelligensebb csuklós váz- és hajtásrendszerrel készülnek.
A rendrakók rotorjainak meghajtására a mechanikus hajtások mellett megjelentek a hidromotoros és elektromotoros intelligens hajtások is.
A traktor vezetőfülkéjéből teljes egészében távvezérelhető a munkavégzésük.

A rendterítő gépek munkaszélessége 3 és 19,6 méter között változik, a felépítésük négy rotorostól a 18 rotorosig terjed, a rotorátmérők pedig 75 cm és 110 cm között változnak, amelyeknél a villakarok száma rotoronként 5/6/7 db, a rugós hajlított terítővilláké pedig 10/12 vagy 14 db.
A terítőkarok gyakran készülnek függőleges, vagy vízszintes síkban hajlított csőből, amelyek jobb struktúrájú terítést és az öntisztulást szolgálják (Claas, Krone). A rotorok csuklóvázzal és tengelykapcsolókkal (OctoLink, PermaLink) kapcsolódnak egymáshoz és egyenként állítható magasságú talajkeréken képesek követni a talajfelszín változásait.

A rotorok lehajtásánál gondozásmentes, speciális olajban futó, kúpkerekes szöghajtóműveket alkalmaznak. A rotorok síkjának előre döntésével nagyobb távolságra röpíthető az elterített szálastakarmány, amely ezáltal szellősebb lazább rendstruktúrát képez.

A rendterítő gépek általában 8 rotoros felépítésig traktorra függesztett, a fölött vontatott kivitelben készülnek, szállításhoz hidraulikusan felhajthatók, ill. a vontatott gépek összecsukva vontathatók. A rendterítők gépek használatánál fontos szabály, hogy gyepszéna készítésénél gyakorlatilag bármilyen nedvességtartalomnál bevethetők, de a pillangós takarmányok esetében legfeljebb 50 %-os víztartalomig használhatók, kíméletesebb és kisebb rotor fordulattal, mert egyébként megnő a levélpergés veszélye. Ezzel a pillangósok legtöbb tápértéket képviselő részei vesznek el.

A rendkezelések második fázisában használható rendképző rendrakó gépek 1/2/4 vagy ritkábban 6 db nagyátmérőjű rotorból épülnek fel, a munkaszélességük pedig 3,2 m-től 20 m-ig terjed. A vezérelt villakarok száma rotoronként általában 10/13/14 vagy 15 db lehet, villakaronként 4 vagy 5 hajlított, szálasanyag mozgató (fésülő és dobó mozgást végző) kettős ágú rugós villával. Az egyrotoros 3,2-4,75 m munkaszélességű rendrakókkal egy változtatható szélességű oldalrend képezhető. A kétrotoros gépek eltolt vagy szimmetrikus rotor-elrendezésűek lehetnek. A munkaszélességük 6 és 9,6 m között változik. Az eltolt, egymást követő rotorokból felépült rendrakókkal egy vagy két szűkített (1,2-1,5 m szélességű) oldalrend alakítható ki. A szimmetrikus rotor-elrendezésű kétrotorosokkal egy nagyméretű, középső rend képezhető. A négy- és hatrotoros nagy (11-20 m közötti) munkaszélességű gépek mindig nagyméretű középső rendet képeznek, a munkaszélességük a rotorok közötti távolság változtatásával növelhető vagy csökkenthető. Ezek vontatott kivitelben készülnek, rotoronként négy-, vagy ötkerekes talajkopírozással, központi rotormagasság-szabályozással. A hatrotoros gépek hosszú központi gerendelyük miatt szállításukhoz már kormányzott szállítókerekeket igényelnek (Krone Swadro 2000).
A rendképzők használatánál is fontos nedvességtartalmi korlátozások vannak a pillangósok esetében, 35-40 %-os víztartalom alatt kerülni kell a rendek mozgatását. A 4 és 6 rotoros rendrakóknál a gyártók a mechanikus hajtások helyett újabban hidromotoros (Kuhn, Pöttinger) ill. elektromotoros (Fendt, Fella, Massey Ferguson) rotorhajtásokat is alkalmaznak, amelyeknél finomabb szabályzások valósíthatók meg.