Hírek

A piaci igényeket követi a takarmányozás

A civilizáció fejlődésével és elsősorban a fejlett társadalmak számának emelkedésével ugrásszerűen nőtt meg az emberiség húsfogyasztása. Nem juthat mind a 7 milliárd ember asztalára naponta hús, azonban egyre szélesebb az a réteg, ahonnan nem hiányzik. A haszonállatok takarmányozásakor ennek a kihívásnak kell megfelelni.

Egyfajta „versenyfutás” alakult ki az idővel: minél gyorsabban a legjobb minőségű húst kell előállítani. Ez sokszor ellentmond a manapság divatos slowfood mozgalmaknak, és annak a törekvésnek is, hogy háztáji gazdaságból vásárolt élelmiszert fogyasszunk, azonban be kell látni, hogy erre a felfokozott konjunktúra miatt nincs idő. Ha még mindig a 80-100 évvel ezelőtti metódus lenne jellemző a baromfitenyésztésben, amikor vidéki házaknál nevelt csirkével, tyúkkal próbálták ellátni a gazdák magukon kívül a városi embereket is, akkor egy csirkecomb ma az alig megfizethető luxuskategóriába esne. A kereslet ki elégítésére szükség van hatalmas telepekre, ahol tízezres egyedszámban, a hagyományosnál rövidebb idő alatt elő lehet állítani a húsfeldolgozásra szánt broilereket. Ugyanez természetesen elmondható a sertés viszonylatában is.

A takarmányok fejlesztésénél, kutatásánál ma az az egyik legfontosabb szempont, hogy javuljon a fajlagos takarmány-felhasználás, a haszonállat minél előbb elérje azt a súlyt, amelyre a vágóhidak a piaci visszajelzéseket figyelembe véve, igényt tartanak – mondta az Agrotrendnek Hollár János, a takarmányok előállításával foglalkozó Agrifirm Magyarország Zrt. kereskedelmi vezetőjeEz a baromfi (csirke) esetében 2,3-2,5 kg-os élősúlyt jelent, ebből jó a húskihozatal. A sertéságazatban a 110-116 kg-os állatokra tartanak igényt a vágóhidak, így tudnak elérni a félsertésből „E” vagy „U” minősítésű húst. A trend az „E” minőségi kategória felé hajlik, vagyis amikor a félsertés színhústartalma 55-59,9 százalékot tesz ki, és kevesebb az úgy nevezett fehér áru: a zsír, illetve a szalonna.

A tojáspiac továbbra is az M-es és L-es méretre tart igényt. Az árutojó állomány 20-22 hetes korában kezd el tojni, és 52 hét alatt kb. 330 tojás az elvárt vagy átlagos mennyiség. Egyes fajtáknál azonban rövid pihentetés után újra „munkába állítják” az állományt (vedletés), így egy tojó baromfi akár 500 tojás előállítására is képes lehet. Ennek azért van, illetve lehet egyre nagyobb jelentősége, mert a tojójérce ára 1400 és 1800 forint között alakul időszaktól, vakcinázástól és vásárolt mennyiségtől függően, amelynek költségét a gazdának ki kell termelnie a tojásból – hívta fel a figyelmet Hollár János.

A 2-3 hetes pihentetéshez azonban megfelelő technológia is szükséges, akár hő-vagy légtechnikai szempontból, és természetesen a takarmányozáson is változtatni kell. Míg a broilerhízlalás során a minél rövidebb idő alatti maximális tömeggyarapodás elérése a cél, addig a tojástermelésre nevelt csirkék nevelésekor az, hogy a tojástermelés kezdetére egészséges, szilárd szervezetű, jó kondíciójú (de nem elzsírosodott) állományt neveljenek fel, amely képes lesz a tojóidőszakban a maximális termelés elérésére.

Egyre világosabb azon törekvés akár Magyarországon, akár az Európai Unióban, hogy a takarmányozásból kikerül jön a szójadara, hiszen a legnagyobb mennyiségben felhasznált tételek génmódosított termesztésből, elsősorban Dél-Amerikából származnak. A törekvés komoly kihívás elé állítja a takarmányelőállítókat, mert a szója fehérje és aminosav összetétele áll legközelebb az állati fehérjéhez. Vagyis nem mindig lehet kiváltani repcedarával, napraforgó darával vagy más melléktermékkel, ráadásul a szójadara ára is kedvező.

Ha más módon, a szója kihagyásával szeretnék elérni ugyanazt az aminosav-összetételt, a takarmány ára nagyság rendekkel drágulna meg.

Nem jelent megoldást a hazai termesztésű GMO-mentes szója sem. Egyelőre kicsi a vetésterület – bár évről évre növekszik –, és az átlaghozamok 2 t/ha alattiak, vagyis nincs elegendő mennyiség. Ennek megfelelően az ára sem megfelelő, illetve nem versenyképes az importból származó szójáéval, még akkor sem ha GMO-mentes termékről beszélünk.

Fontos megjegyezni azt is, hogy míg a brazil szójadara fehérjeszintje garantáltan 45-46 százalék, addig a magyar szója esetében ez legfeljebb 42 százalék a jelenlegi technológiai feltételek miatt. A fehérje-hiány ráadásul aminosav-hiánnyal is társul, ennek pótlása pedig szintén költséges.

Szakemberek szerint a gyors növekedésű, sok fehérjét igénylő haszonállatoknál, így a baromfinál és a sertésnél még jó ideig meghatározó szerepe marad az import szójának. Emellett érdekes jelenség, hogy amíg a törvényi előírások lehetővé tennék a kedvező áru állati fehérje használatát a takarmányozás során, addig az áruházláncok nem vesznek át a vágóhidaktól olyan húst, amely ezt tartalmazza. Ugyanezen multik viszont külföldi áruházaikban engedélyezik az állati fehérjével takarmányozott haszonállatokból származó hús beszállítását. Ezen okból kifolyólag a magyar termelők gyakran verseny hátrányba is kerülnek, ha exportálni szeretnének, hiszen nem tudják ugyan olyan árszinten előállítania a húst, mint mondjuk lengyel gazdatársaik.

A takarmánykutatásban most megfigyelhető egy olyan tendencia, amellyel a takarmányt próbálják lelassítani a tápcsatornában, hogy annak felszívódása még kedvezőbb legyen. Így majd lehet csökkenteni bizonyos összetevők, esetleg a szója mennyiségét is – mondja Hollár János.

Magyarországon megközelítőleg 290 bejegyzett takarmánykeverő működik, a hazai szükséglet kb. 4 millió tonna évente, amelynek fele integrációban kerül kihelyezésre az állattenyésztőkhöz.

 

A cikk az Agrotrend.hu magazin OMÉK 2015 különkiadásában jelent meg.
A magazin rövidesen innen is letölthető lesz.

Tovább olvasom

Fókuszban

Hirdetés [bsa_pro_ad_space id=13 crop=no ]
Hirdetés [bsa_pro_ad_space id=14 crop=no ]

Facebook