Adott a piac – tízezres nagyságrendben is elkelne az emu itthon

Kujáni Zsuzsanna 20 éve neveli az ausztrál futómadarakat. Az ágazat az egyik legfelkészültebb szakembernek tartja, a leghitelesebb tanácsadóként emlegetik.

– Szükséges-e népszerűsíteni itthon az emut? Milyen az ismertsége?

– Szükség van a népszerűsítésre, mint minden más haszonállatnak. A nép elfelejtette, hogy lehet otthon megtermelni az egészséges élelmet. És azt is, hogy lehet fizikailag is dolgozni, akár több diplomával a kezünkben is.

– Az emu az az állat, amelynek minden porcikája hasznosítható. Sok opció létezik a felhasználásra.

– Ez tényleg így van, mindenki erről beszél, de néhány emu arra jó, hogy kezdő állományt adjon, amennyiben jó tenyészalapot vásárolt az illető. 'Legószerűen' felépített teleppel érdemes indulni, a környező tartókkal tisztességesen összefogni, és kiépíteni elsősorban a hazai, majd külföldi piacot. Az emuhús, bőr, olaj, zsiradék – jól eladható árú, de folyamatosan azonos minőségű termékre van kereslet. A legnagyobb probléma, hogy nincs megfelelő merítés, ami szintén összefogást igényel.

– Egyes nézőpont szerint az emu akár népélelmezési cikk is lehetne.

– Mivel az emu tartása mint tenyésztett vadm rendkívül egyszerű (ami persze nem jelentheti azt, hogy nem kell valamennyire is gondozni), olcsó, valóban népélelmezési cikké tehető megfelelő (államvezetési) hozzáállás mellett. Tudomásul kell venni, hogy elhíztunk, oxigén és vas, valamint egyéb egészséges sejttámogatások nélkül élünk. Mindenre kemikáliákat szedünk, mint össznépi játékot, aztán nem tudjuk mi bajunk van. Persze, hogy meg kell tanulni a tartását, de minek nem?

– Korábban veszélyes állatként tartották nyilván. Kell-e a tartásához szakképzettség, speciális engedély?

– Az emut évekkel ezelőtt kivették a veszélyes állat kategóriából, így a tartásához csak a nagyobb számú állománynál van bejelentési kötelezettség a helyi önkormányzat felé. Különben ugyanúgy – a tartási körülmények előírásainak betartása mellett – tartható, mint a baromfi. Ha őstermelőként akarunk foglalkozni vele, nem árt egy gazdatanfolyam, vagy egyéb mezőgazdasági végzettség.

– Nyilván speciális tartási körülményeket kíván. Mire kell odafigyelni?

– A speciális tartási körülmény azt jelenti, hogy a madár rendkívül stresszhajlamos, menekülő állat, mint a ló. Tehát: 2 méter magas vadháló, rajta belül 1 méteres szupererős (1,5×1,5 mm-es osztású) műanyag csibeháló, kívül – amennyiben szabad terület vadakkal, kutyákkal – villanypásztor szükséges. A tojópároknak 2×2-es egy oldalon ajtónyílásos ól kell az uralkodó széliránynak háttal, a csoportban tartottaknak ugyancsak szélnek háttal fedett, 3 oldalon zárt fészer. A madár egyáltalán nem veszélyes, sérülést általában meneküléskor okoz.

– Állatjólét, illetve állatbetegségek szempontjából mire fogékony az emu?

– A madárnak nálunk, a mi klímánkon semmilyen betegsége nincs, a madárinfluenzára is tökéletesen rezisztens. Amennyiben az emunak valamilyen baja van, azt mi okoztuk. Például nem tarthatjuk együtt egyéb állatokkal, ha haszonállatként gondolunk rá; nehogy rákenjünk valamit, amitől esetleg beteg nem, de hordozó lehet. Ha látványfarmról beszélünk, az más.

– Milyen technológiai igénye van?

– A tartástechnológia rendkívül egyszerű, csakúgy, mint a takarmányozás. Nem szükséges naponta többször etetni, a takarmányt nagyobb mennyiségben kihelyezzük és a madár igény szerint csipeget belőle. Ha porciózunk, kényszerevővé válik, elhízik, megbetegszik szívelhájasodásban, és végül elhullik.

– Üzletileg megéri az emutartás?

– Az élelmiszer-alapanyagokra – manapság az ilyen prémiumjellegűekre is – mindig megvolt és van úgy bel-, mint külpiaci kereslet, de nem 5 darabra. Mindenki a másik hátán és annak kialakult üzleti kapcsolatai uszályán akar élni, de nehezen alakít ki kölcsönös megelégedésen alapuló, tisztességes szövetkezést. Így a legnagyobb akadályai a nagybani, jó és folyamatos piacnak mi magunk vagyunk. Már 2000-ben alakítottam egy 27 fős új típusú szövetkezetet, de úgy nézett ki, hogy csak én gondoltam komolyan. Tulajdonképpen az alapító okiratok szerint semmi nem valósult meg, amire a tagság egyhangúlag bólintott kézfeltartással. No, ezért meg is szüntettem, amilyen gyorsan tudtam.

– Ön lassan 20 éve foglalkozik emukkal. Önt az egyik legfelkészültebb emutenyésztőnek tartják, sokan fordulnak Önhöz tanácsért.

– Én is 'legószerűen' alakítottam ki a jelenlegi állományom, mely 4 különböző vérvonalú tojópárból, változó mennyiségű vágóállatból, illetve növendékből áll. Az első csibéket felneveltem tojóérett korig, kiválasztottam belőlük a saját tojóállományt, a többit tojópárként értékesítettem. Ezek bevételéből bővítettem a karámot és egyéb külső berendezéseket, a keltetéshez szükséges gépeket, a takarmányfeldolgozás gépeit. Ebből látszik, hogy mindent önerőből. Szerencsések a mai fiatalok, mert nagy állami támogatásokat kaphatnak, és szinte a semmiből valódi gazdaságok nőhetnek ki, lényegesen rövidebb idő alatt, mint az enyém.

– Utalt már korábban is a jogszabályi környezetre. Hogy látja, mennyiben támogatja az emutartást?

– A jogszabályok nagyban segítik az emutartás és -feldolgozás lehetőségeit. Ezek legnagyobb akadálya, hogy a jövendő gazdák nem tőkeerősek, nehezen lépik meg azokat a teendőket, melyek piacképes termékké varázsolják a madarat. Itt jön be megint a vágás-feldolgozás ürügyén az összefogás. De az a kérdés, hogy kivel is lehet összefogni? Rendkívül sok pályázati lehetőség van, melyekkel kapcsolatban az AGK és a helyi szervezetei bővebb tájékoztatást adnak igény szerint. Egyébként nem árt tisztességes pályázatírókkal is felvenni a kapcsolatot.

agrotrend.hu / GG.