2020.12.01., kedd , Elza

Állattenyésztés

2020. november 12. csütörtök • 08:31

Állami leépítés a holland állattartásban

Mit üzem számunkra az, hogy miközben az új KAP egyre keményebb környezetvédelmi feltételrendszert fog a támogatásokért előírni, a hollandok elkezdik állami pénzből bezárni állattartó telepeiket. Esély ez vagy veszély?

A környezet és klímavédelmi célok 40 százalékos elvárt aránya az agrártámogatások felhasználásában a következő pénzügyi-kifizetési ciklus egyik legnagyobb kihívása. Az, hogy a közvetlen kifizetések feltétele ezek teljesítése, már komoly, gazdaságilag is mérhető hatékonyságbeli korlát. Kezdődjön 2022-ben, vagy 2023-ban az új KAP végrehajtása, át kell gondolunk állattenyésztési stratégiánkat. Ma már sokkal valószínűbb a kétéves átmeneti időszak, de addig még rengeteg döntést kell hozni Brüsszelben és itthon is, gyártani a dokumentumokat és a jogszabályokat.

Hadd kezdjem egy saját élménnyel. Amikor a világ legnagyobb agrárbankja, a holland Rabobank agrárszakértőjeként konzultáltam az ottani kollégákkal, maguk is azt mondták, hogy az egyedülálló innovációs képesség és hatékonyság még tartja a lelket egy-két évtizedig a holland mezőgazdaságban, de szakminiszterük már a kétezres évek elején azt mondta, hogy ő fogja lekapcsolni a villanyt. Nos, nem így lett, de mint mindent, a Covid-19 ezt is felgyorsította. (Ez a katalizáló hatás is megérne egy misét, hiszen egy sor agrárpiaci trendnek lendületet adott a járvány, a konszolidációtól kezdve az értékesítési csatornák átalakulásáig.)

Az nyilván senkinek sem újdonság, hogy Hollandiában igen nagy az állattartás környezeti terhelése. Az elnéző szabályozás, az időszakos felmentések, és még az egyre gyakoribb visszaélések sem teszik kétségessé, hogy a mélyföldön meg vannak számlálva az intenzív állattartás napjai. Ebbe a koporsóba veri be a következő szöget a holland kormány kezdeményezése, amely állami kármentesítési alapot hoz létre az állattenyésztéssel felhagyók számára.

Az időzítés persze nem véletlen. A termelési költségek tartós emelkedése folyamatosan húzza ki a talajt a holland állattartók alól. Idén előbb a koronavírus, majd a német sertéspestis okozott piaci zavart, most pedig az emelkedő takarmányárak viszik el a sertéstartók jövedelmét. A mai napig 142 fertőzött vaddisznót regisztráltak Németországban. Közben abban reménykednek, hogy bár elsőre elutasította, Kína majd hozzájárul a regionalizációhoz. Ehhez annyit, hogy egy friss hír szerint Kína egy német sertéscsülökhöz köti egy kínai férfi koronavírus fertőzését. Ez az abszurd állítás szerintem nem a megegyezésre való törekvés jele.

Fotó: pixabay.com

A lényeg, a holland sertésszektor számára beszűkült a német vágóhidak piaca, ami sokakat sodort a felszámolás szélére. Nos, ekkor jött elő kormányuk azzal a tervvel, hogy felvásárolja azokat az üzemeket, amelyek Natura 2000-es területen vannak, és nagy környezetterhelést okoznak. Az első körben, november eleje óta 100 millió eurós keretre pályázhatnak a termelők. A cél 2030-ra ezeket a területeket mentesíteni a nitrogén-szennyezéstől. A jövő évi második körben már 200 millió eurós lesz a keret, és tejelő, sertéstartós és baromfitelepekre egyaránt számítanak. Tekintve, hogy ezen telepek piaci értékesíthetősége igencsak bekorlátozódott az elmúlt években, élénk érdeklődésre számíthatunk.

Saját nyilatkozatai szerint a holland kormány a következő tíz évben összesen 1,9 milliárd eurót biztosít a fenntarthatóbb mezőgazdaság támogatására és a kilépésre hajlandó gazdálkodók telepeinek felvásárlására. A felszabadult területeket más gazdálkodóknak kell kezelniük, természetvédelmi vagy egyéb fejlesztési intézkedésekre kell felhasználniuk.

https://www.agrarheute.com/politik/niederlande-bieten-ausstiegspraemie-fuer-tierhalter-574652

De mihez kezdenek azok a hollandok, akik jellemzően többgenerációs állattartók, és pénzzé teszik telepüket? Leginkább kiszállnak, de lesznek - ahogy eddig voltak olyanok - akiket a szakma szeretete az ország elhagyására sarkall. Ez a fiatalabb generációkra volt eddig is jellemzőbb. Mivel nálunk számos sikeres holland megtelepedés történt, most is számíthatunk érdeklődőkre.

A helyzet azonban nem csak Hollandiában ilyen komoly. Németországban is erősen szorongatják a sertéstartókat a szabályok szigorításával. A kettős, egymást erősítő járványhatás, a vágóhidak leállása, a feltorlódó élőállatok tömege, a húsipari alvállalkozói szerződések betiltása, a német sertésszektorban is rossz hangulatot eredményez. Jelenleg egyébként folyik annak a 120 centiméter magas kerítésnek az építése, amely körülveszi majd a kijelölt zónákat. Ezeken belül a vadállomány teljes kiirtását tervezik, ahogyan történt az Csehországban és Belgiumban is. A gond az, hogy a zónák átnyúlnak Lengyelországba is.

Az EU szabályozásai, az új KAP erre a helyzetre is rá fog tenni egy lapáttal. Egy következmény bizonyos. Az EU sertéshús világpiaci pozíciói gyengülni, termelése mérséklődni fog.

Mit jelent mindez a magyar állattartásra, leginkább a sertésszektorra nézve?

  1. A támogatási feltételrendszer változását ki kell használni arra, hogy a környezetvédelmi feltételeknek való megfelelés egyben a hatékonyság, a legmodernebb technológiák elérését tegye lehetővé. Ez létkérdés. Az átmeneti években is egyszerre kell kezelni a két fejlesztési célt.
  2. Az EU belső sertéshús piaci versenye ugyanis tovább fog erősödni. Az az import árnyomás, amit most is érzünk, állandósulhat.
  3. A sertésszektorban tovább fog erősödni a koncentráció.

Forrás: DG Agri

Fórián Zoltán

vezető agrárszakértő

Erste Agrár Kompetencia Központ

Feliratkozás az Agrotrend.hu hírlevelére

Teljes név:
E-mail cím:*
Elfogadom az Adatvédelmi nyilatkozatot.