Kevesen vállalják a mangalicatenyésztést

A hazai mangalica létszám a maga 60 ezer egyedével a teljes sertésállomány mindössze 2 százaléka. A tenyésztést jelenleg 8800-9000 koca szolgálja, ami az előző évihez képest mintegy 10 százalékos növekedést jelent. Korábban csak 8000 tenyészkocát tartott nyilván az egyesület. A mangalica szövetség tagsága körülbelül 150 fős, 10 százalékuk évről évre cserélődik. Akadnak, akik felhagynak a tevékenységgel, közbejön a generációváltás, vagy csak egyszerűen nincs olyan vállalkozó a családon belül, aki mangalicával foglalkozna.

A nagyüzemi telepekre nem igazán valók a mangalicák, mondta dr. Reibling József állatorvos, aki egyben a faddi székhelyű Dunahyb Kft. egyik tulajdonosa. Mint mondta, két év alatt "készül el" értékesítésre a mangalica, nagy terület, szabad tér kell neki a létezéshez, mert szeret turkálni az állat. Az állatorvos elmondta, ők is próbálkoztak, de rá kellett jönniük, nem érdemes vele foglalkozni. Jelenleg az élő sertés felvásárlási ára kilónként 340 forint, a mangalicáé százzal több. Ez viszont nem kompenzálja a mangalica tartását, mert ahogy Lengyel Lóránt németkéri gazdálkodó fogalmazott, nem szeretik a vágóhidak ezt a fajta sertést, és a magyar piacon csak egy szűk réteg vásárolja.

Mirk István alsónyéki állattartó viszont már több mint 15 éve foglalkozik mangalicákkal, így van tapasztalata bőven. Jelenleg közel 300 állata van, a sertések nagy területen, ridegtartásban vannak, egész nyáron a szabadban. Naponta többször kapnak frissen vágott zöld takarmányt, emellé némi szemes terményt. Nagy élőmunkát a tartás nem igényel, dagonyázóhelyet és sok vizet kell nekik biztosítani.

A szaporodásuk elmarad a hagyományos sertésétől, évente egy anyakoca csak 6-7 malacot ellik, ami a fele az ipari sertésnek. Aki tagja a mangalica szövetségnek, attól általában a Pick vásárolja meg az állatokat, jó áron. Mirk István elmondta, ő a kivételhez tartozik, mert nem tagja a szövetségnek, de így sincs értékesítési gondja. Van állandó vevője, aki 450 forintot fizet az élő állat kilójáért, emellett évente 20-25 darabot fel is dolgoznak. Egy fővárosi étterem veszi meg tőlük a mangalica zsírt, szalonnát, sonkát.

A szekszárdi Sági Tibor és családja biogazdálkodással (is) foglalkozik Medinán. Ahogy a családfő fogalmazott, csak a szűk családot kívánják az általuk megtermelt zöldségekből ellátni, illetve a 4-5 mangalica tartásából, azok feldolgozott termékeiből. Náluk fontos, hogy minden bio, vegyszer mentes legyen. A mangalica régi, ősi fajta sertés, sok a zsírja, kevés a húsa, a mai piaci termelésnek, elvárásnak mindez ellent mond, ezért sem keresi a feldolgozók többsége ezt a fajta sertést, mondta Sági Tibor. Röviden, nem nyereséges vele foglalkozni, mert a piac – legalábbis a hazai vásárló – nem fizeti meg azt az összeget, amibe valójában kerül egy kiló mangalicahús. Ráadásul ez a sertés keveset ellik, lassan hízik. Viszont biológusként, agrármérnökként Sági Tibor úgy látja, rendkívül egészséges a húsa, zsírja, még a szalonnája is, így családi gazdálkodóként megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy ebből is a legjobbat biztosítsák a szűk família részére. A mangalica húsa kiválóan alkalmas ízletes pecsenyehúsok, steak jellegű sültek készítésére.

A mangalica a bánsági, a szalontai és a bakonyi sertések keresztezéséből jött létre itt Magyarországon. A környező országokban „magyar disznónak” nevezik. Az első feljegyzések 1791-ből származnak róla. A köztudatban ősi magyar fajtaként tartják számon. Több változatban, szőke, fekete, vörös vadas és fecskehasú színben tenyésztették. A Hortobágyon az 1890-es években rendelték el, hogy a fajtamegőrzés miatt egy nyájban egységes küllemű és 500-nál nem több legelhet a mangalicából. Főként jó minőségű vastag szalonnája tette közkedveltté.

agrotrend.hu / teol.hu