Állattenyésztés

Gazdálkodás

Most a nyereséges termelés szinte lehetetlen, inkább az a kérdés, hogyan tudunk életben maradni!

Wagenhoffer Zsombor a Magyar Állatenyésztők Szövetségének ügyvezető igazgatója, valamint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Beszállítóipar osztályának országos elnöke. Ezek olyan funkciók, amelyek azt predesztinálják, hogy sok olyan információval rendelkezhet, amit érdemes megosztani olvasóinkkal, legfőképp az állattenyésztés helyzetét illetően.


fotó: Dr. Wagenhoffer Zsombor facebook

  • A karantén alatt milyen munkamódot követnek a Magyar Állattenyésztők Szövetségénél?
  • Van néhány dolog, amit abszolút nem lehet home officeban csinálni. Például az állatok etetése, a szemlék, ahol szükséges, sőt elengedhetetlen a személyes jelenlét. Az a munka, amit az Állattenyésztők Szövetségében végzek, már jó ideje home office szerűen megy. Nagyon rég úgy dolgozom, hogy a laptopom mindig a táskámban van, az autóm az irodám, évente körülbelül 90 ezer kilométert megyek. Nagyon sokat vagyok úton, igyekszem folyamatosan kapcsolatban lenni a gazdákkal. Nagyon sokáig volt saját tenyészállat állományom is, ám rájöttem, hogy ennyiféle munka együtt, egy igazi tenyésztési munkát nem tesz lehetővé, ennyi felé nem lehet szakadni. Azért igyekszem most is gyakorlatban lenni, van egy olyan cégem, ami szaktanácsadással foglalkozik, illetve tenyészállat kereskedelemmel. Több aspektusban is próbálom rajta tartani a kezem az ágazat verőerén, ez azt jelenti, hogy első kézből nagyon sok információt kapok a gazdáktól, mikor kint vagyok náluk és látom, hogy mit csinálnak, milyen nehézségekkel küzdenek. De fel kell vennem az öltönyt és a nyakkendőt is, tárgyalnom kell a döntéshozókkal, részt kell vennem a Kamara ülésein, beszámolni, hogy a különböző ágazatok milyen nehézségekkel küzdenek. Szerteágazó az, amit csinálok, és akkor még nem is beszéltem az Állattenyésztők Lapjáról, amit hónapról hónapra megjelentetünk és ebben az időszakban próbálunk még informatívabbak lenni, ezért egy hírlevelet indítunk el, ami heti rendszerességgel fog megjelenni. Tehát ez a home office már működik a MÁSZ-nál, másrészt általában elég sokat kell menjek, a mostani helyzet azonban engem is lefékez. Szokták mondani a családban, hogy izgága ember vagyok. Nekem nem egyszerű megülni a négy fal között, de szerencsém van, mert közel van az erdő és tudok egészségügyi sétákat tenni. Jönnek az információk különböző csatornákon, egyrészt a tenyésztőktől direktbe, a tenyésztőszervezeti kollégáktól, akik egyébként az ágazat különböző szereplőivel folyamatos kapcsolatban vannak, a Kamara részéről, és aztán folyamatos forródróton vagyok a Minisztériummal is, hiszen nagyon fontos, hogy hatékonyan és gyorsan tudjuk közvetíteni, ha valahol valami elakad, vagy ha valamilyen kérés van, vagy ha valamilyen kérést nem úgy lehet teljesíteni, akkor nézzük meg, hogy hogyan lehetne.  
  • Milyen információi vannak a tenyésztő kollégáktól, hogy áll a szaporítóanyag utánpótlás, tenyészállat, takarmány, export-import? Van-e valami olyan öröm vagy bánat, amit érdemes elmondani?
  • A munkának tovább kell folynia. Azt szoktam mondani, az állattenyésztők nem ijednek meg a saját árnyékuktól, tehát egy ilyen nagyon nehéz helyzetben is látszik az, hogy józanul s nagyon racionálisan tudnak gondolkodni, nem esnek kétségbe, hanem mennek tovább és végzik a munkájukat nap mint nap. Erre kényszeríti őket az élet és így is vagyunk összerakva. Alapvetően gondoskodó, felelősségteljes embert kíván ez a szakma és legutoljára gondol arra az állattenyésztő, hogy abbahagyja azt, amit csinál. Ebből kifolyólag folyik tovább a termelés, folynia is kell, hiszen az embereket élelmiszerrel kell ellátni. A mostani médiafigyelem talán egy kicsit jobban rávilágít a mi szakmánkra is azáltal, hogy nem természetes és magától értetődő, hogy a boltokban a polcokon mindig friss élelmiszer van. Ahhoz, hogy legyen, nagyon kemény, rendszeres munkát kell végezni itt a végeken. Ennek ellenére a vírus hatása begyűrűzik az állattenyésztőkhöz is és bizonytalanságot, piaci nehézségeket tapasztalunk a nagyon súlyostól az enyhéig elég széles skálán, attól függően, hogy melyik ágazatot nézzük. Elmondható, hogy ilyenkor nagyon felértékelődnek a személyes kapcsolatok, a hosszútávú szerződések, ezt különösen látjuk a tejnél és a sertésnél, ahol a szereplők egy része, akik nagy mennyiséget állítanak elő, csinálnak olyat is, hogy a termék egy részét leszerződik a másikat a spot-piacon értékesítik. ők most látják igazán a különbségeket. Sokszor a spot-piacon jobb árakat lehet elérni, most azonban az ellenkezőjét tapasztaljuk. Mint minden nehéz időszakban, a spot-piacokon brutálisan lementek az árak, a szerződéses árak viszont igyekeznek tartani magukat, az más kérdés, hogy a hetekben-napokban ki fog derülni, hogy meddig tudják tartani azokat az árakat, amiket az év elején lekötöttek. Igaz ez a tejre és a sertésre. A sertésnél ez olyan szinten napi gond, hogy épp a múlt héten a legnagyobb feldolgozó – név nélkül – kérte azt a Minisztériumtól és tőlünk termelőktől, hogy üljünk le, egyeztessünk, mert nem tudja tartani a szerződéses árait, annyira beszűkültek a lehetőségei, hiszen a sertéspestis miatt egy ideje már nem tud szállítani Ázsiába, illetve az európai fogyasztás most egy kicsit átalakult. Az nagy szó lenne, hogy megrendült, de átalakul. Az emberek átgondolják, hogy mennyit esznek és mit fogyasztanak. Azt is általánosan látjuk, hogy a tömegtermékeket, azokat, amiket nagy mennyiségben lehet piacra dobni és a hipermarketekben meg tudnak vásárolni, azt keresik inkább, nem a rés teremkéket, azokat, amik eddig egy szűkebb réteget szolgáltak ki, vagy a bio termékek. Humorosan jelent meg az elmúlt időszakban többször olyan kép, hogy a polcokon elfogytak a tejtermékek, a tejhelyettesítők ottmaradtak. Amikor gond és baj van, az emberek nem azokat a termékeket – és most nagyon finoman fejeztem ki magam – keresik, amiket békeidőben vásároltak és tartottunk attól, hogy ezek jelentősebb piaci részesedést fognak kihasítani, de hála Istennek nem erről van szó.
  • Egy takarmányos cég tapasztalati szerint nehezen érkeztek Kínából, Távol-Keletről a takarmánynak valamilyen kiegészítői. Helyreállt ez a rend?
  • Itt két kérdéskör van, az egyik a szója, a másik a vitaminok kérdése. A szójánál elszálltak az árak, március 15-16-án robbant a szója piac. Egyelőre húsz százalékos drágulás látható, 120-170 ft/kg között alakulnak most a szója árak. A hosszútávú szerződéseknél 100-120 forint körül számoltak a tervekben a gazdák, vagy még ennyivel sem, ez azért átírja a költségeket. Ez különösen a baromfi tartóknál nagyon kérdéses, mert a tejtermelésnél ki lehet váltani a szóját, ezt régóta mondjuk, most még nagyobb lökést kaptak a gazdák, hogy ezt átgondolják. Vannak egészen nagy cégek, többek között a NAK alelnökeként ismert Zászlós Tiborék is úgy állítják elő a tejet, hogy nincsen benne szója. A baromfinál nagyon nehéz, talán nem is lehet ezt helyettesíteni, a sertésnél is nehezebb ezt megtenni. Elszálltak a szója árak és tapasztalható spekuláció is, mint ahogy az euró-forint árfolyamban is nagyon jelentős spekuláció van. Ennek persze nem örülünk, de egyelőre ez van… Azt mondják, valószínűleg lesz visszarendeződés, de hogy mekkora, azt nem lehet megjósolni, nem látszik az, hogy teljesen vissza fog rendeződni oda, ahova kellene. A másik a vitaminok kérdése, s ezen a téren nagyon kitettek vagyunk Kínának. Az egész világ az, hiszen Kína a világ vitamin gyártásának központja. Vannak olyan vitaminok, a biotin illetve a B-vitamin készítmények, melynek 80%-át ott állítják elő. Úgy tudom, hogy 98%-ban, közel teljesen újra indultak Kínában a gyárak másfél hete, így ez a hiány átmenetinek látszik. Nagyon sokan az elmúlt hónapban bespájzoltak. Takarmányipari szereplők mondják, hogy héthavi mennyiséget adtak el, teljes kapacitással ment az összes gyáruk. Az, aki eddig 1-2 hétre tartalékolt, most igyekszik ennek dupláját magáénak tudni. Van egyfajta készletezés, ám vélhető, hogy április-májusban kicsit lecsendesedik ez a roham. Egyelőre sikerült még a megnövekedett igényeket is kielégíteni. Voltak ugyan fennakadások, de úgy gondolom, hogy nagyobb fennakadás nincs. 
  • Tudunk olyan telepről, vagy esetleg vágó üzemről, ahol a vírus megjelenése miatt valamilyen leállást jelentettek be?
  • Teljes leállásról nem tudok, de a feldolgozóknál például azt tapasztaljuk, visszakanyarodva a sertés helyzetre, hogy bár tavaly nagyon jó ár alakult ki a sertés piacon – 500 Ft feletti felvásárlási árakról beszélünk -, ez kicsit visszaesett februárban, aztán újra emelkedni kezdett és akkor jött a koronavírus… Ennek következtében újra visszaestek az árak, de nem olyan mértekben, hogy 500 forint alá estek volna. Ugyanakkor a feldolgozók jelezték, hogy nagyon jelentős árcsökkenéssel tudják csak folytatni a munkájukat. Amennyiben ez nem következik be, még az is elképzelhető, hogy le kell állniuk. Ez most még nincs napirenden, de ha nem tudunk a napokban kitalálni valamit és nem tud mindenki engedni a saját érdekeiből, akkor nehéz lesz a helyzet és elképzelhető, hogy néhány hétre le kell álljon 1-1 feldolgozó. Remélem, hogy ezt el tudjuk kerülni és belátják a feldolgozók, s a termelők is azt, hogy ez egy olyan probléma, amit közösen tudunk csak megoldani, tehát egyik és másik szereplő rovására ezt nem tehetjük meg. Az nem hosszútávú gondolkodás, ha tönkremegy a feldolgozó vagy a termelő. Nagyon bízom benne, hogy bölcsek lesznek és akár a tej, akár a húsfeldolgozóknál kompromisszumos megoldással sikerül ezt az időszakot túlélni. A tejnél azt tapasztaljuk, hogy a szerződéses árak 100 Ft vagy afölött vannak még, bár már ott is csökkennek, míg a spot-piacon 80 Ft körüli árakról hallunk. Biztos, hogy a szerződéses árakat ott is át kell gondolni, és a termelőknek el kell majd fogadni azt, hogy lehet, hogy 100 Ft alá is be fog esni az ár. A támogatásokon nagy hangsúly van. Amennyiben sikerül kifizetni a nemzeti, és egyéb olyan támogatásokat, amelyeket a tejtermelők, illetve az állattartók kaptak az eddigi időszakban, az az életben maradáshoz alapvető lesz. Nagyon bízunk abban, hogy ezektől az ágazatoktól nem fognak elvenni forrásokat! Ha megszűnik ez a forrás, elképzelhető válik az az elképzelhetetlen helyzet, hogy az állattartók kényszerből befejezik a termelést. Nagyon fontos, hogy mindenki, a saját területén önmérsékletet tanúsítson és lássa be azt, hogy most a nyereséges termelés szinte lehetetlen, inkább az a kérdés, hogyan tudunk életben maradni!
  • Mi a helyzet egészségügyileg? A vírus, ha egy feldolgozóban megtámadja valamelyik dolgozót, ott leállhat akár az egész cég… Ilyenről esetről van már hír?
  • Egyelőre nem kaptunk ilyen híreket, remélem, hogy nem is lesz. Azt tudjuk, hogy a nagyobb cégek mér kialakították a karanténozási elveiket, ami arra szolgálhat, ha esetleg a telepen betegedik meg egy dolgozó és a telep működési szempontjából nem lehet kiengedni onnan.   Itt azért még vannak értelmezési kérdések, egyeztetünk folyamatosan Bognár Lajossal, illetve az illetékes tisztiorvosi szolgálattal. Bízom benne, hogy ilyenre nem kerülhet sor. Azt tudjuk, hogy az állattenyésztésben, különösen a zárt tartásoknál, eddig is nagyon szigorúan vették a karantént, a fekete-fehér öltözőt, a be- és kiléptetést. Az afrikai sertéspestis kapcsán a sertéstartók mindennapi gyakorlatként élik már meg hosszú ideje. Tehát erre talán mi jobban oda tudunk figyelni, de nagyon fontos is, hogy odafigyeljünk, mert ha itt nincs termelés, és nem lesz gondozó, akkor nagy baj lesz. Az európai körképnél, amit gyűjtöttünk a a hírlevélhez, látszott, hogy elsőszámú probléma a munkaerő a régi tagállamokban, de nálunk is többen jelezték azt, hogy vannak olyan dolgozóik, akik messzebbről, vagy az országhatáron túlról érkeznek, s a kötelező karantén miatt jelentős is lehet a kiesés.  Egyre nyomasztóbb a munkaerőhiány, vagy az, hogy félnek az emberek elmenni dolgozni.
  • A madárinfluenza újra felütötte a fejét. Mi a helyzet ezzel kapcsolatban, kellett telepeken termelést leállítani, állatokat levágni, mennyire terjed a madárinfluenza hazánkban?
  • A baromfi ágazatról az információt a Baromfi Terméktanács gyűjti össze, Csorbai Attilát szoktuk kérni, hogy rendszeresen tájékoztasson erről, javaslom, hogy a baromfi ágazatról külön kérjetek egy tájékoztatást tőle, hiszen az Állattenyésztők szövetségének nem tagja a Baromfi Terméktanács, eléggé önállóan végzik ezt a munkát. Azt látjuk, hogy a madárinfluenza víziszárnyasoknál okoz a legnagyobb kárt, azok a tagjaink, akik baromfival is foglalkoznak ezt jelezték. Piaci gondok, termelési gondok és munkaerő gond fokozottan sújtja őket. Azt hiszem, az egyik legnagyobb katasztrófa sújtotta területnek számít ma a víziszárnyas ágazat. Ott azonnali intézkedésekre lesz szükség, nagyon komoly kieséseket fognak elszenvedni, ez látszik.

Mátrai Zoltán

Tovább olvasom

Fókuszban

Hirdetés [bsa_pro_ad_space id=13 crop=no ]
Hirdetés [bsa_pro_ad_space id=14 crop=no ]

Facebook