Rosszul indult az év az állattenyésztőknek

A tavaly drasztikusan megemelkedett termelési költségek csökkenésére egyelőre semmi esély. A termelői árak csak lassan akarnak felfelé mozdulni, ami mindaddig így lesz, amíg a sokszor gátlástalan beszerzési módszereket alkalmazó feldolgozók és áruházláncok máshonnan meg tudják venni a számukra szükséges árut.

El kellene már gondolkodni azon, hogy milyen módon lehetne gátat szabni az áruk határokat nem tisztelő globális kereskedelmének! A sok ezer kilométerről ide-oda szállított élelmiszerek nemcsak a helyi termelőket teszik tönkre, de hatalmas ökológiai lábnyomot is hagynak maguk után. A piaci szereplők többségét – bármilyen szép történeteket is adnak elő magukról – nem a fenntarthatóság mozgatja elsősorban, hanem a megszerezhető profit, az pedig sokszor nem a helyben termelt termék helyben értékesítésével lesz a legnagyobb.

Az EU Bizottsága hallani sem akar sertéságazati beavatkozásról. Ennek oka, hogy a legnagyobb túltermelők (Németország, Spanyolország, Dánia, Hollandia) folyamatosan blokkolnak minden olyan intézkedést, amelyek megvédenék a számukra inkább piacot jelentő tagállamok (köztük hazánk) termelőit. A legutóbb február elején tartott ülésen már 13 ország, köztük hazánk, követelt azonnali beavatkozást, de a fentebb említett négy tagállam, továbbá Olaszország, Finnország és Svédország nemmel szavaztak. Az EU mezőgazdasági biztosa szerint „a rendkívüli piaci válságkezelési intézkedések bevezetése csak elodázná a probléma megoldását”. Vagyis az EU-nak olcsóbb és jobb, ha most hullanak ki a gyengébbek.

Talán soha nem volt olyan gyenge mezőgazdasági biztos, mint a mostani, pont akkor, amikor a szélsőséges klímavédők, akik az európai állattartás leépítését követelik, olyan erős embert tudhatnak elvtársuknak, mint a poliglott holland Frans Timmermans, akit az EU klímapolitikájának felelőseként a Politico újság tavaly év végén az EU 4. legbefolyásosabb embereként aposztrofált.

Nemrég indult a sertéshús fogyasztást ösztönző kampány, aminek keretében az AMC-n keresztül a szaktárca 200 millió forintot költ, hogy felhívják a fogyasztók figyelmét erre a kiváló élelmiszerre. A sertéshús fogyasztás azonban hiába emelkedett 33 kilóra fejenként 2021-ben, ha ennek egy része nem hazai, hanem dömping áron idehozott külföldi hús. Miközben az áruházláncok közül többen is azt híresztelik magukról, hogy csak hazai sertéshúst árulnak a boltjaikban, az elmúlt hetekben szokatlanul nagy mennyiségben jelent meg a spanyol és a német sertéshús a polcokon.

A kormány elvileg költségmentes hitelt biztosít a sertéstartóknak, azonban a bankok gyakorlatilag nem akarnak az ágazat szereplőivel hitelszerződést kötni a kockázatok miatt.

Az uniós szabályozás és a Bizottság gúzsba köti a tagállamokat, nehogy segíthessék a termelőit. A politikusok előszeretettel mondogatják, hogy nekik mindenki fontos, ám az életképtelen ágazati szereplők életben tartása nemcsak az érintetteket csapja be, hanem torz ágazati szerkezetet konzervál.

Mit lehet tenni?

Nagyon gyorsan, mintegy 10-15 milliárd forint összegben mentőövet kell dobni az életképes sertéstartóknak, akik pedig nem azok, nekik segíteni kell más boldogulást találni.
Szigorúan ellenőrizni kell a boltokat, honnan szerzik be a sertéshúst, a fogyasztókat folyamatosan tájékoztatni kell, hogy melyik üzletlánc mennyi import húst forgalmaz.

Betelt a pohár, forronganak a termelők. A döntéshozóknak cselekedniük kell minél előbb, máskülönben forró tavaszunk lesz!

agrotrend.hu / allattenyesztok.hu/Dr.Wagenhoffer Zsombor