Tanulni kell a disznótartást – de van értelme?

Orrával előre túrja a szerencsét, ezért az újévi menü kötelező fogása a malac. Magyarország biztosra ment Fortunánál a 90-es években: 10 millió sertés országa volt – ma már csak 3 milliós az állomány. A sertéshús fogyasztása is visszaesett: a KSH adatai szerint 1980-ban 40,2 kilogrammot evett a magyar fejenként, 2000-ben már csak 28, 2007-ben 27,6 kilót. Harminc éve az elfogyasztott hús 56 százaléka disznó volt, mára 43 százalék lett, a baromfihús térnyerése mellett (25 helyett 45 százalék az aránya).

Az agrártárca célja: megduplázni a hazai sertésállományt a következő 6 évben. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter a Kossuth rádiónak elmondta: külföldön és belföldön is van igény a sertéshúsra. Drágult az import a gyengülő forint miatt, 370–400 forint a felvásárlási ár, ezért felértékelődött a házi tartás, a helyi értékesítés, feldolgozás. 15 éve a hízók fele még háztájiban nevelődött, ez az arány mára 15 százalék. A miniszter bejelentette: hamarosan elkészül a tárca sertéságazati programja a vidéki sertéstartás újraélesztésére. Egyik eleme lehet az Egy koca, egy porta program. A siker érdekében a Vágóállat és Hús Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (VHT) kiadványt készített, A vidéki udvarok sertéstartásának újraélesztése és fejlesztése címmel. Tartalmazza, mit mikor egyen a disznó, mekkora hely kell neki, hogy nézzen ki az ól, mit érdemes termelni a kertben. A VHT szerint ez egy lehetőség, hogy ne csak a segélyből éljenek a családok, hanem az élelmiszer egy részét megtermeljék maguknak, és a programmal „nőne a vidéki udvarok rendezettsége, kihasználtsága, s az egészséges életmód terjesztésére is jó alkalmat kínálna a sertésekkel való foglalatosság".

– Ez a termelési mód nem lehet nyereséges, legfeljebb önfenntartó. Azoknak jöhet jól, akiknek nincs munkájuk. Segítheti megélhetésüket, egy komplex vidékfejlesztési koncepció részeként. De nincsenek meg a feltételei: hiányzik már az a generáció, amelyik tudta, gyakorolta a sertéstartást. Már a falvakban is sokan felháborodnak, ha disznószagot éreznek. Ha az ember disznót vág, és mélyhűtőbe rakja az ennivalót, csak a folyamatos hűtés díja havi 3–4 ezer forint. Olcsóbb boltban megvásárolni, mint megtermelni – mondja Antal Gábor, a VHT alelnöke, az 1000 tenyészkocával és szaporulatával foglalkozó Hód-Mezőgazda Zrt. vezérigazgatója. Hozzáteszi: most relatíve gyenge a forint, megdrágult az import, de még így sem tudnak a magyar sertéstartók versenyképesek lenni árban a külföldi termékekkel. Szerinte azért, mert alacsony fokú a termelői koncentráció hazánkban – egyetlen sikeres példaként az Alföldi tej termelői csoportot említette. Azt is tudomásul kell venni: technológiában, fejlettségben elhúzott mellettünk a világ.

Raskó György agrárközgazdász szerint az Egy koca, egy porta koncepció „értékelhetetlen", mondván: inkább külterületi, több száz sertés hizlalására alkalmas telepek támogatásában lehetne fantázia. A kocatartás, a malacok előállítása összetett, nagy szakértelmet, szakképzett tenyésztőket, állatorvosokat igénylő feladat. – Borzalmasan drága a takarmány is – árnyalja tovább a képet dr. Matuz György állatorvos –, aki megtermeli, inkább eladja, nem saját állatot etet belőle. Nem éri meg. Pláne munka mellett, egy kocával foglalkozni, inkább össze kellene fognia például 10 családnak, és 5 kocát tartani – vallja. Tapasztalja: romlik a háztáji infrastruktúra is, tönkrementek az ólak. Úgy becsül: körzetében például Ambrózfalva 550 lakosából jó 10 tart sertést.

Gémes László, Szegvár polgármestere, a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségének alelnöke viszont úgy látja: településén kezd újra divattá válni a disznóvágás. – A multikban kínált húst kipróbálták, de nem szeretik az emberek, igény és fizetőképes kereslet is van a jó portékára. A program visszahozhatja a háztáji gazdálkodást. A feltételek adottak: vannak jó földek, megterem a takarmány, a szakértelem benne van a génekben, és megmaradtak az ólak is – mondja. Szegváron a központtól 200 méteren belül nem lehet állatot tartani. Egy háznál évente legfeljebb 100 sertés lehet.

agrotrend.hu / delmagyar.hu