„A felelősségből nem lehet számháborúval kivonulni” – a balatoni szőlőkről ismét

Jásdi István borász, közgazdásszal beszélgettünk számokról és arról, ami mögöttük van.

– Számokra hivatkozva állítja Ön a szőlők öregedését, ugyanígy számokra hivatkozik az agrártárca is, amikor az ellenkezőjét jelenti ki. Kezdjük a cserélődési, megújulási aránnyal az elmúlt 15 évben!

– A hat borvidék Földművelésügyi Minisztérium (FM) által nyilvántartott I.osztályú szőlőtermő területe 2009-ben 28 000 hektár körül volt, ebből termőként tartottak nyilván 10 500 hektárt. Ha Államtitkár Úr további számai pontosak, és nincs okunk kételkedni bennük, akkor a csatlakozás óta eltelt 12 évben 1800 hektárt telepítettek újra a hat borvidéken, vagyis a 10 500 hektár 17%-át. (Ennek a többszörösére vettek fel támogatást az ország más területein II.b., tehát szőlőtermesztésre alkalmatlan területen.) Az újratelepítésnek ezt az ütemét feltételezve, 36 év alatt, ami jó közelítéssel ezeknek a szőlőknek az élettartama, a 2009-ben termő balatoni szőlők 51%-a újulhat meg. A többi kiöregszik és eltűnik. Ennyit az Államtitkár Úr szerint fiatalodó balatoni szőlőkről. Az, hogy egy-két éve inkább 9000 hektár balatoni szőlőről beszélünk, nem javít semmit a helyzeten.

– Beszéljünk az ültetvények koráról!

– A helyzet az előbb elmondottaknál is súlyosabb. A termőként nyilvántartott balatoni szőlők zömét, becslésem szerint 65%-át, a nyolcvanas évek első felében telepítették. Egy ilyen korú ültetvény, amelyben nem újították fel közben a támrendszert, nem ifjították meg a tőkeállományt, akkor is a végét járja, ha gazdája különben megpróbálja rendben tartani. Utazzanak végig Felsőörstől Lovasig, vagy Akalitól Zánkáig a régi Római úton vagy éppen a 71-esen és látni fogják, hogy a gazdák tekintélyes része régen elhagyta a kárpótlásban szerzett ültetvényeket. Bedőlt támrendszerek között csipkebogyó és mandulafa nő a sorokban. Azok a gazdák, akik még művelik és nem veszítették el a kedvüket a nyomorúságos, a szlováknál is alacsonyabb felvásárlási árak miatt, végső csapásként élték meg az idei fagyot és jégverést. A következő öt évben, ahhoz, hogy a jelenlegi terület fennmaradhasson, 3-4000 hektárt kellene újratelepíteni. Az Államtitkár Úr által említett 1800 hektár, 12 uniós esztendő eredménye. Tehát a halmozódott lemaradások miatt a mai ütem ötszöröse biztosíthatná a fennmaradást.

– A szőlésztársadalom sem fiatal.

– A közelmúltben ünnepeltük például Somlón Fekete Béla 90-ik születésnapját Györgykovács Imrével, aki 67 éves. Két somlói minta kisbirtok, ami 30 éve működik. Folytatás nélkül. A kárpótoltak fiatalabbja mostanra betöltötte a 70-et.

– Megérné szőlővel foglalkozni a fiataloknak?

– 1 hektár szőlő, ami látja a Balatont, 10-50 millió forint közötti áron kapható. A Dél-Balatonon egy jól szervezett, 100 hektáros nagybirtokon a szőlő szűkített önköltsége 130 Ft/kg. Az északi parton inkább 150. Az árak a nagy felvásárlóknál 100 forint körül vannak, amelyből levonandó a felvásárló gépeivel végzett szüret 20 Ft/kg költsége. Egy hektár ápolt, öreg szőlő 60 mázsa körül terem, ha nincs fagy és jég. Talajmunka és növényvédelem 383 ezer forint. Minden egyes tőkéhez hétszer-nyolcszor kell odaállni egy szezonban. A munka nélkül is 25-30 kilométer hektáronként. Ez a matek már akkor sem jön ki, ha az ember a saját munkáját nem számítja. Akinek a következő években adja meg magát a 3-5000 négyzetméteren szakcsoport által telepített, kárpótlási szőlője, biztosan nem tudja ebből újratelepíteni, biztosan nem lesz a pályázatok haszonélvezői között. ők a zöm.

– És a bor? Üzletileg az rentábilisabb?

– Valamivel jobb a helyzet, ha a szőlész egyúttal bort is termel. Nyilván több tőkével (nem véletlen, hogy a szőlőre és a pénzbelire ugyanazt a szót használjuk), kicsit nagyobb területen és pinceépülettel, eszközökkel. A kannás árakból majdnem megtérülnek a költségek. 1 hektárról 40-50 hektó bor 350-400 Ft/liter áron – akár 2 millió is lehet. Persze ez már kétszemélyes feladat. 2 millió árbevételből a két bérre is marad úgy 1 millió évente. A fenntartható birtokméret ebben az esetben is legalább 5 hektár. Vannak persze kis presztízsbirtokok. Az említett két somlói ikon 1-1 hektáron 5-7000 palack bort termelt, 7-10 millió az árbevétel. A szőlőn kívül borászati és palackozási költségek vannak, további, legalább 300 Ft költség 1 kg szőlőre vetítve, ami minimum 3 ember munkája. 4-7 millió forint a legjobb hegyen, a legjobbaknak. 1,5-2,5 millió forint az egy főre jutó éves bér. Ez még mindig a magyar átlagbérek alatt marad. ők sem fognak újratelepíteni.

– Számít-e a birtokméret? Mi a fenntartható?

– 10 hektár terület ára Zánka környékén 30 millió forint, a szőlő telepítése 60-70 millió. Gépesíteni 50-100 hektárt érdemes, az alatt érdemesebb vállalkozóval csináltatni. Öt évig, a termőre fordulásig csak költség. Utána jó gazdálkodással, becsületes árat fizető vevőkkel, 1000 mázsa termést és 130 forintos eladási árat feltételezve – 13 millió forint árbevétel. A gépi munka, növényvédelem, szüret költsége 6 millió forint. 4 fő munkabérre marad 7 millió. Akkor érheti meg, ha a szőlő ára eléri a 160-200 forintot. Gazdaságilag a mai árakkal ez a birtokméret nem értelmezhető, csak ha a végtermék bor. Ebben az esetben az árbevétel elérheti az 50 milliót, a költségek ugyanakkor a 40-45 milliót. Ekkora vagy különleges termőhelyen már valamivel kisebb birtok is fenntartható. Minél inkább kiemelkedő a termőhely, minél inkább értékeli a terméket a piac, annál kisebb területen érheti meg. Persze ezzel arányosan emelkednek a telekárak is. Tehát a Badacsony oldalában, Csopakon már 6-8 hektáros gazdaság is fenntartható a végtermék magasabb áraiból, igaz, nagyobb beruházással és több költséggel. Itt egy ekkora birtok 100-200 millióba is kerülhet, plusz a telepítési költségek 40-70 milliója és a pince-gazdasági épület, felszerelés 150 milliója. A szőlő önköltsége meredek, köves, rosszabb vízellátottságú területeken pedig meghaladhatja a 200 forintot. Igaz, itt teremnek a legjobb borok. Egy ilyen presztizsbirtokot összerakni 350-500 millió forint. Ha valaki jól pályázik, a telepítési, építési költség, gépesítés 40%-át az EU fizeti. A szomszédnak, aki régebben, saját pénzéből vagy saját munkájából építette fel ugyanazt, peche van, a verseny torzul. Az árbevétel itt alacsonyabb – 60 mázsás termésátlagot, ua. magasabb értékű végterméket, 1000 Ft/palack/kg szőlő feltételezve, 60 millió forint. Költség, munkabér 55 millió.

– Mi a fenntartható birtok?

– A benne dolgozó alkalmazottakat, gazdálkodó családot eltartja, de a befektetett tőke megtérülése csak a birtok növekvő értékében jelentkezik. Vannak ilyen birtokok. Közgazdasági értelemben, a jól gondozott termőhely értéke nem csökken az idővel, nem kell rá amortizációt számítani. Egy, a piacon jól bevezetett szőlőbirtok, pince és brand növekvő, a tőke megtérülését is biztosító értékkel rendelkezik. Persze csak, ha valaki piacra bocsátja. Ilyesmi ritkán fordul elő. A nagy brandek és birtokok a családban maradnak. Miben térül meg a befektetés és a munka, ha a növekvő értéket jelentő birtokot nem akarják eladni? Egyrészt abban, hogy a szőlészet és a bor emberhez méltó tevékenység, amelynek eredménye jól érzékelhető. Szőlészek és borászok nem nagyon cserélnék el életmódjukat, társaságukat. Jóllehet tudják, hogy itt a piros, hol a pirossal és a pályázati biznisszel sokkal többet is kereshetnének.

– Nagy gond a terület kapcsán a beépítés. Ugyanakkor a Balaton-törvény azt mondja, szőlőterületen építeni csak akkor lehet, ha a birtok nyolcvan százalékán szőlő van, építési engedély pedig csak a szőlőműveléssel, vagy borturizmussal összefüggő építményre adható. Ad ez védettséget?

– A tó két partja között is markáns a különbség a gazdálkodás fő számaiban. A déli parton vagy a tó végében, a birtoképítés egy nagyságrenddel olcsóbb lehet. Pedig még itt is tízszer annyi a telekárrész mint az Alföldön. Birtokot építeni ott, ahol az ültetvény látja a tó tükrét, tehát a legnagyobb presztizsű területeken, jóval drágább is lehet, mint amit akár a jobb szőlő minősége vagy ára indokolhat. Itt az eladók építésitelek-árban árulják a szőlőterületet akkor is, ha nem építési övezetben van. Azért, mert az a tapasztalatuk, hogy „ebben az országban mindent el lehet intézni”. A felvetett kérdésre, hogy a Balaton-törvény ad-e védettséget, egyszerű a válasz. Nézzenek körül, hány nyaraló, úszómedence épült a szőlőkben az elmúlt másfél évtizedben. Mindegyiket gazdasági épületként, illetve tűzoltóvíz-tárolóként engedélyezték. A szőlőt a legtöbbnek a környékéről is kiirtották. A Balaton-törvényhez hasonló jogszabály normális helyen védelmet nyújtana.

– Mennyiben tudja összefogni a gazdákat a Balatoni Kör: lehet esély az összefogás?

– A Balatoni Körben december 12-én tárgyaltunk a balatoni, ezen belül elsősorban az észak-balatoni szőlők helyzetéről. A fent leírt helyzetképről nem vitatkoztunk. Itteni gazdák vettünk részt a megbeszélésen, látjuk a helyzetet. A következő tennivalókat vázoltuk fel: a meglévő szőlők és be nem épített összefüggő területek „védett szőlő övezetté" nyilvánítása érdekében lobbizunk az önkormányzatoknál. Csopak már védetté nyilvánította a megmaradt szőlőket, Paloznak most készít elő ezzel kapcsolatban intézkedést. A „Balaton Bora” termelői lobbiznak, hogy a tó nevét csak a „Fair trade” szabályait betartó, becsületes felvásárlási árat alkalmazó termelők használhassák. A gazdasági épületek tulajdonosait adóval szankcionálják, amennyiben nem őrzik meg, illetve nem telepítik újra szőlőiket, nem az építési engedélyben megjelölt célra használják épületüket. Alkalmazzák a hegyközségek szigorúan a nem művelt szőlőkre a közelmúltban bevezetett szankciókat! Ahol az szükséges, a kényszerművelés költségeit adó módjára hajtsák be vagy terheljék az ingatlanra! A termőföldre vonatkozó művelési kötelezettséget ne írhassa fölül a tulajdonhoz való korlátlannak tekintett jog! A művelési kötelezettség elmulasztása a szomszéd tulajdonosok érdeksérelmét okozza. Az állam támogassa sajátos eszközökkel a gazdaságos méretű birtokok kialakulását, gép- ,illetve értékesítési szövetkezetek alapítását!

– Gádor Dénes szerint állami pénzből vissza kellene vásárolni a BB egykori szőlőterületeit, azokon pinceszövetkezetet létrehozni, így lehetne segíteni a termelők indulását.

– Gádor Dénes ötlete felmerült a Balaton másik partján is. Egyik eleme lehet a megoldásnak az állam beavatkozása a nem művelt területek felvásárlásával, illetve a területekhez legközelebb, legalább 10 éve gazdálkodó gazdáknak, telepítésre, művelésre való felajánlása hosszú távú – legalább 30 évre szóló – szerződés keretében. Hasonló rendszert működtettek a végüket járó TSz-ek a szocializmus vége felé. Az akkor a TSz-ek területén telepített ún. „Szakcsoportos” ültetvények adják ma a termelés zömét.

– Balatoni specifikum mindez vagy ágazati probléma?

– A leírt problémák természetesen nem csak a Balaton-parti szőlőkben jelentkeznek, de itt már a kárpótlás során is betegesen elaprózódott, a normális gazdálkodásra alkalmatlan birtokstruktúra jött létre. Itt a helyzet súlyosságát fokozza, a kibontakozást nehezíti az ingatlanspekuláció, ami az ágazatban keletkező károkon kívül azt is eredményezheti, hogy túlépítik a tó partját, tovább terhelik a sekély vízfelületet, megváltoztatják és a minőségi idegenforgalom számára érdektelenné teszik a tájképet, helyrehozhatatlan károkat okoznak a nemzetgazdaságnak. A felelősségből nem lehet jó-rossz ürügyekkel, számháborúval kivonulni. Ma mi, balatoni gazdák, önkormányzataink, hegyközségeink, a balatoni telkek és házak tulajdonosai, hatóságaink, államtitkáraink, minisztereink, a szó jó jelentése szerint: szolgálóink, együtt vagyunk felelősek a jövő előtt.

agrotrend.hu / GG.