A biogazda ne csak a saját feje után menjen! – Németh István, a biokertész kategórianyertes

Az agrotrend.hu portál Az Év Agrárembere díjjal azokat a gazdálkodókat tünteti ki, akik rendkívüli teljesítményükkel, ötletgazdagságukkal, céltudatosságukkal, elköteleződésükkel és kitartásukkal sokat tesznek a mezőgazdaságért. A díj célja a mezőgazdaságban tevékenykedők közéleti munkájának, társadalmi felelősségvállalásának, ilyetén teljesítményének elismerése, kiemelése az egész társadalom előtt.

A csökkenő lélekszámú, és napjainkban mindössze 160 lakost számláló tóközi kis település, Rábcakapi hétköznapjai jó ideje már csak a mezőgazdasági kisvállalkozásoktól mozgalmasak. Az egyik ilyen Németh István biokertészete, amelyet a növénytermesztéssel foglalkozó, 160 ha-os családi gazdaság és a feldolgozást végző Biomag-Malom Kft. funkcionális egysége alkot, és amely huszonnégy embernek biztosít munkalehetőséget.

Az 1993-ban létrehozott biogazdaság számos szakmai elismerésben részesült az elmúlt bő két évtizedben; legutóbb az elmúlt évben éppen a Kovács Béla-díjat, az idén „Az Év „Agrárembere” biokertészet kategóriájának díját vehette át Németh István. Ez utóbbi alkalomból beszélgettünk arról a szakmai munkáról, amelyet elkötelezett biogazdaként nap mint nap folytat, és erős meggyőződésből, szinte küldetésként végez…

Régi ismeretség a miénk: önt a pályája során mindig a szerénység, a szakmai alaposság, a munkába vetett hit jellemezte. Mit gondol „Az Év Agrárembere” díj odaítéléséről, egyáltalán; a szakmai munka elismerését célzó díjazásról?

Szakmai szervezet terjesztett fel, de jómagam a környezetemet arra kértem, hogy az internetes szavazástól lehetőleg tartózkodjanak.  Nem versenyeztem senkivel a cím elnyeréséért, és ezért különösen jól esett az objektív megmérettetés eredményeként a politikamentes szakmai elismerés.

Ez tulajdonképpen egy újbóli megerősítés abban, hogy jó úton járunk a termelés, a feldolgozás és a kereskedelem terén is. A biogazdálkodás fontosságáról viszont már nem akarok senkit meggyőzni, belefáradtam egy kicsit abba, hogy tényekről vitatkozzak bárkivel. Kötekedőknek, kétkedőknek nincs helye a biogazdák és biotermékeket fogyasztók körében. Ugyanakkor szívesen segítek olyan személetű gazdatársaknak, akik értik a biogazdálkodás lényegét, és biogazdálkodást akarnak megvalósítani. Szép számmal vannak ilyenek, köztük az áttelepült külföldiek között is, akik szinte azonnal átállították a területeiket.

A biogazdálkodásról azért is beszélni kell, mert ez a termelés a természethez való alkalmazkodásról szól. Alkalmazkodik a biogazda a következetes termelési, szakmai elvekhez, és alkalmazkodik valamelyest a konvencionális termelő is, hiszen nem okoz szándékosan kárt a biogazdaságnak. Burkolt vagy nyílt együttműködés ez, egymás meggyőződésének elismerése, hiszen egymás gazdálkodási szemléletének elfogadása nélkül nem működne a biotermelés, és mindez Rábcakapin szépen kialakult az elmúlt időszakban.

A magyar biogazdaságok száma és teljesítménye is ingadozott az elmúlt húsz évben, voltak, akik megmaradtak és fejlődtek, mások megszűntek. Ugyanakkor a biopiaci hírek fellendülésről szólnak. Miben látja ennek okát?

Nem kérdés, hogy a biogazdálkodásnak fényes jövője van, hiszen elég, ha Németország példáját említem, ahol a biotermékek fogyasztása elérte a 22%-os, Ausztriában a 20%-os arányt. Egyetlen ágazatban sem volt ilyen mértékű fejlődés, hiszen 1997-ben a német biotermék-fogyasztás csak 2,5%-on állt.

Az egyelőre szerény magyar fogyasztás fellendítése lehet a cél, amelyhez minden természeti és szakmai feltétel biztosított. Igazából a kormányzati felismerés hiányzik ahhoz, hogy a biotermelés komolyabb lendületet vegyen. Pedig a támogatások növelésével, célirányos pályázatokkal tovább lehetne növelni a biotermelési kedvet.

A biotermeléshez persze kitartás és erős szakmai meggyőződés kell, ami a megszűnt biogazdaságoknál bizonyára hiányzott. Ebben a szektorban nem elég a jövedelemcentrikus hozzáállás, aki csak pénzt remél és vár a termelési folyamattól az átállást követő években, az hamar csalódik, hovatovább megbarátkozik a csalás gondolatával.

Aki biogazdálkodásra szánja el magát, ne csak a saját feje után menjen, ne csak az ökonómiai összefüggések mentén gondolkodjon. Próbáljon meg a felesége, a gyerekei érdekei és élettani előnyei szempontjából közelíteni a biogazdálkodáshoz. Egy anya szempontjából sokkal fontosabb az a meggyőződés, hogy kifogástalan beltartalmú, tiszta élelmiszert tegyen családja számára az asztalra. Ez a fajta elhivatottság és felismerés hiányzik azokból a biotermeléssel kísérletező gazdákból, akik befejezik egy ötéves program után a biotermelést. Lehet, hogy újrakezdik, ha megint nagyobb támogatás ígérkezik, ami a – biotermelésben elfogadhatatlan – pénzközpontú felfogást igazolja.

Milyen szerepet játszik a bizalom az egymás közti és a biotermék-kereskedelemben? Mennyire ismerik egymást a magyar biogazdák, és mennyien lehetnek ma az országban?

A biotermékek bizalmi termékek, amellett, hogy szigorú bizonylati fegyelem mellett kerülnek forgalomba. A magam részéről sok magyar biogazdát ismerek, és szeretem megnézni a gazdaságaikat is, azért, hogy ha kereskedünk egymással, felkészült legyek.

A látottak nagyon beszédes információt szolgáltatnak, és vannak, akikkel szemben kialakul a bizalom, és van, ahol az ellenkezője történik. Felelősen állíthatom, hogy sok biogazdából hiányzik még a minőségi szemlélet. Erre példa, hogy megtermelik biotechnológiával a terményt, de annak is van „alja”, amit nem lehet a láda alján, teljes áron eladni! Ez súlyos hiba, és a biotermelő társadalom lejáratására alkalmas cselekedet, némi csekély többlethaszon reményében.

Szerencsére a következetes biogazdák ügyelnek a szabályok betartására, és a régi elkötelezettek már ismerik is egymást. Előfordul, hogy kell a segítség a kereskedelmi szerződések teljesítéséhez, ha például gyengébb az évjárat, vagy valamilyen nem várt esemény történik. Ilyenkor a bevált, megbízható kapcsolatokat keresem én is, és nagyon nem szeretek csalódni…

Az önök biogazdaságában töretlen, jól szervezett és tervezett fejlődési folyamatnak lehetünk szemtanúi. Mára hatékonyan működő biogazdálkodási vertikum alakult ki, kevés külső segítségre szorulnak. Megérte-e ennek érdekében fejleszteni?

Valóban módszeres és arányos fejlesztések eredményeként sikerült a mai szintre eljutni, amelynek fő rendezőelve az volt, hogy mindig csak „addig nyújtózkodtunk, ameddig a takaró ért”. A 160 ha rendelkezésre álló biotermelésre átállított terület is fokozatosan és térben is körkörösen alakult ki, a kártevők minél módszeresebb távoltartása érdekében.

A gépi beruházások is hasonló körültekintéssel történtek, nem mellékesen pedig a – az akkor a túlélést segítő – malom megépítése tette teljessé a biovertikum kialakulását. A 30 ha vegyes biozöldség-termelés és annak módszeres piacképes feldolgozása mellett a biobúza többféle – köztük teljes kiőrlésű – lisztté őrlése is az értékesítési biztonságot jelenti. Természetesen a vetésváltás szakszerűségének fontossága megköveteli, hogy tönkölybúza, durumbúza és facélia is kerüljön váltónövényként a földekbe, amelyeknek bio-értelemben vett kereskedelmi jelentősége szintén meghatározó.

Mára bejáratott biogazdaságunk van, ahol a kidolgozott biotechnológiai folyamatok szavatolják a termésbiztonságot. Persze a szélsőséges időjárási anomáliákkal éppen úgy meg kell küzdeni, mint a konvencionális termelésben. A kiszolgáltatottságot viszont sikerült megszüntetni, mert bizony volt időszak, amikor a kereskedelmi kapcsolatok még gyerekcipőben jártak, és egyes kereskedők ezt kihasználva méltánytalanul alacsony árakat szabtak a biotermékeinknek…

A biogazdálkodásnak is nagyon fontos eleme a piac aktivitása. Van-e pozitív elmozdulás a hazai felvevőpiac részéről a biotermékek iránt?

Határozottan állíthatom, hogy elsősorban a nagy áruházláncok részéről tapasztalható lényegesen nagyobb érdeklődés a biotermékek iránt, és ez a részükről történő megkeresésben nyilvánul meg. Nyitottak és fogékonyak a termékeink iránt, aminek köszönhetően a magyar biotermék-fogyasztás is megindult, és mára elérte a 2,5%-ot.

Részünkről a piacra nem lehet panasz, hiszen szállítunk Szlovéniába, idehaza pedig az alig néhány km-re üzemelő Hipp Kft. régi beszállítói vagyunk, ahol köztudottan bővült a termelés. A saját magunk által kiterjesztett közvetlen kereskedelmi tevékenység pedig nap mint nap igazolja a lakossági igények növekedését.

A piac tehát bővülőnek ígérkezik, viszont a területeinket nem akarjuk növelni, tehát, ha úgy tetszik, válogathatunk is a vevők között. A következő cél azonban inkább a minőség megtartása mellett a nagyobb termésszintek elérése lesz a közeli jövőben.

Volna-e javaslata a biotermelés további növelésére? Milyen politikai és szakmai intézkedésekkel, marketinggel, az emberek fogyasztási szokásainak befolyásolásával lehetne jobb eredményeket elérni?

Nagyon gyakorlatias megközelítésbe helyezem ezt a kérdést, amikor azt mondom, hogy olyan ismert politikusok is a termékeink rendszeres fogyasztói, akik sokat tehetnének a biogazdálkodás fellendítéséért. A végrehajtás technikáját nem tudom, de bizonyosan a biotermelés további anyagi támogatása, például a konvencionális és a biogazdálkodás egymástól elkülönített támogatási rendszerének kiépítése, pályázati segítése jelenthetne megoldást.

Nem lehet közömbös a kormányzat részéről sem az emberek – a dolgozók – egészségi állapotának megóvása, javítása egészséges élelmiszerekkel. Amelyik termelő az előállított termékeivel többet tesz ennek érdekében, több embert foglalkoztat, magasabb költségekkel dolgozik, azt talán jobban el kellene ismerni.

Nem lenne haszontalan a biogazdálkodás és munkafolyamatainak jobb megismertetése sem az emberekkel, hiszen sokaknak fogalmuk sincs arról, milyen erőfeszítések, milyen szakmai munka árán, valamint mennyivel több emberi munka alkalmazásával kerül az asztalra egy-egy biotermék. Nem véletlenül választottuk szlogenünknek az „amit eszel, azzá leszel”, látszólag egyszerű gondolatot, mert az egészséges, tiszta terméket fogyasztók valóban sokkal egészségesebbek, és nagyobb munkabírásúak is. Ezt a szemléletet kellene a köztudatban is elterjeszteni, éppen azoknak, akik már így táplálkoznak, és befolyásos emberek lévén, erre lehetőségük is van…

Anélkül, hogy mély összefüggéseket boncolgatnék, azért azt el kell mondani, hogy a konvencionális gazdálkodás növényvédelemi gyakorlatában használt vegyszerek sokszor „ismeretlen” eredetű betegségeket okoznak az embernél. Ilyenkor a szakma összezár, és bizonyítani igyekszik a határérték alatti hatóanyag veszélytelenségét, holott lehet, hogy több szer addig ismeretlen hatása érvényesült egy termékben.

Aztán következik a betegség gyógyszeres kezelése, ahol a gyógyszeripar kínál egy szert a diagnosztizált kórra, csak éppen más gyógyszerekkel való kölcsönhatása következtében okoz további bajt. A gyógyszeripar is védi a készítményét, amennyire csak lehet. A vesztes tehát mindenképpen a gyanútlan fogyasztó, akit megtéveszt egy-egy termék dekoratív megjelenése, amely áru egyébként az egészségére sok esetben ártalmas. Nos, ilyen összezárásra, ilyen egységre lenne szükség a biotermelők, -forgalmazók részéről is, csak egy olyan ügy szolgálatában, ami az ember egészségét, nagyobb munkabírását, hosszabb, tartalmasabb és tudatosabb életét szolgálja.

agrotrend.hu