A ribiszkék növényvédelme

fotó: pixabay.com

Sokat emlegetett fogalom az antioxidáns tartalom. A szakirodalom alapján jelentős megbetegedés nemzetközi és hazai szinten is a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a daganatos megbetegedések különböző típusai. Az utóbbi évek kutatási eredményeként ezeket a betegségeket több tényező között egyre gyakrabban a helytelen táplálkozási szokásokkal hozzák összefüggésbe. A gyümölcsök közül több olyan faj is van, amivel jelentős antioxidáns mennyiséget vihetünk be a szervezetünkbe.
Papp János és munkatársai egy kutatásban górcső alá vették 2004-2007 között a hazánkban termesztett bogyósgyümölcsök beltartalmi értékeit. A kutatás lezárásakor a következő eredményekre jutottak: vizsgált bogyósgyümölcsök antioxidáns kapacitása a vizsgált fajták átlagos értékei alapján csökkenő sorrendben a következőképpen alakul: fekete bodza, fekete ribiszke, szeder, piros ribiszke, málna és szamóca. (Papp János, 2009)

A ribiszke kártevői

A ribiszkének van „saját levéltetűje”: a ribiszke levélpirosító levéltetű megjelenését könnyen észrevehetjük, hiszen szívogatásának hatására a levelek pirossá válnak, és fonákjukon megtalálhatjuk a levéltetveket. A levéltetvek szívogatásával a hajtás növekedést csökkenthetik, amely a tavasz folyamán nem kívánatos, így azok feltűnésekor érdemes védekezést elrendelni. 

Végzetes kártevője a ribiszke növénynek az üvegszárnyú ribiszkelepke. A lepke tojását a vesszőre helyezi, majd a lárva berágja magát a vessző belsejébe, amelyet odvasít táplálkozásával, amely után a vessző kiszárad. A kártevő ellen nagyon nehéz a védekezés, mert éppen akkor rajzik, amikor a betakarítás zajlik, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a rovar egy nemzedékes faj, és feromon csapdával a rajzás pontosan meghatározható.  A feromonos légtérterítés egy olyan védekezési módszer, amely alapja a kártevők megzavarása. Ezt a típusú védekezést csak faj specifikusan lehet végezni, az üvegszárnyú ribiszke lepke ellen már létezik ez a védekezési megoldás. 

A köszmétearaszoló egy fehér lepke, amelynek hernyója nem kívánatos a ribiszke és köszméte ültetvényekben sem, hiszen az a lombot fogyasztja. A levéllemez rágásáról könnyen felismerhető, védekezni ellene a lomb védelme miatt nagyon fontos. Erre a kártevőre is létezik feromon csapda.

Mind a ribiszke, mind a köszméte levelét több lepke faj lárvája, hernyója is károsíthatja, amelyek ellen a sikeres hajtás fejlődés érdekében, érdemes védekezni. A ribiszke gubacsatka elsősorban a fekete ribiszkén képes jelentős károkat okozni. Az atka kárképe, a megduzzadt rügygubacs, amely a rügyek pusztulását is jelenti. 

A ribiszke termesztés során, az ültetvényben különböző pajzstetvek is megjelenhetnek. Ezek megjelenésekor az első legfontosabb lépés, hogy azokat faji szinten beazonosítsunk, mert csak így tudhatjuk, hogyan és mikor kell ellenük védekezni, hogyan kell megfigyelni az adott kártevőt. A ribiszkék esetében elsősorban a kaliforniai pajzstetűvel, illetve a közönséges kagylóspajzstetűvel kell számolnunk. 

A gombás betegségek

A ribiszkének és a köszmétének közös kórokozója a Sphaerotheca mors uvea, azaz a ribiszke és a köszméte amerikai lisztharmata. A kórokozó a fonákon képez először fehéres lisztes bevonatot, amely aztán átterjedhet a levél színére is. A kórokozó nemcsak a leveleket, hanem a hajtást és a bogyót is képes megbetegíteni. A köszméte termése súlyos fertőzés esetén fel is repedhet, amellyel elveszti piacképességét. A ribiszke terméseken kevésbé jelentkeznek a tünetek, annak elsősorban a lombját és a hajtásait károsítja a gomba. A gomba a vesszőkön telel elsősorban, micéliummal és kleisztotéciummal, ahonnan a tavasszal a fertőzés újra megindul.

A ribiszke és a köszméte esetében, nemcsak az amerikai, hanem az európai lisztharmattal is számolnunk kell. Ennek a kórokozónak a latin neve Microsphaera grossulariae (Walle.)  Ez a betegség elsősorban a leveleken telel át, onnan indul a fertőzést. A két lisztharmatok közé sorolt faj hasonló kórképet és károsításra képes, így a megfelelő védekezéssel mindkét kórokozót megállíthatjuk, megelőzhetjük.

A lisztharmat fajokról összességében elmondható, hogy a fekete ribiszke fajták inkább érzékenyek a lisztharmat fajokra, mint a piros ribiszke. Erre már a telepítéskor érdemes gondolni, arra felkészülni. 

A ribiszkék és a köszméte betegsége még a lombot károsító drepanopezizás levélfoltosság. Ez a kórokozó a leveleken telel át a talajon, így azok beforgatása, vagy eltávolítása hatékony védekezést eredményezhet. A levélen barnuló, megszáradó foltokat láthatunk, amelyet a levéllemezek megsárgulása, majd lehullása követ. A lomb megóvása érdekében, szükséges annak védelme, hiszen a lomb közvetlenül befolyásolja a termések minőségét, mennyiségét, tömegét és beltartalmát is.

A ribiszke rozsda egy különleges betegség, amely megjelenhet a ribiszke bokron. Ugyan a kórokozó akkor fejlődik igazán sikeresen, ha Pinus fajok is vannak a közelben, de hazánkban ez a rozsdagomba, uredotelepekkel is képes áttelelni. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy hosszú távon is fertőzőképes legyen a kórokozó, hazánkban nincs szüksége arra, hogy a teljes biológiai fejlődési ciklusa lezajlódjon. A kórképe nagyon látványos, ugyanis a levelek fonákján ecídiumok képződnek, amely a rozsdagombák egyik fejlődési formája. A betegség a lehullott levelekben telel, így azok beforgatásával előzhetjük meg a következő évi jelentős fertőzést. (Glits-Folk, 2000)

Összegezve a ribiszke növényvédelmi kérdéseit, sok olyan károsító léphet fel, amelyre kiemelt figyelmet kell fordítani, de a nemesítés igyekszik megoldást találni a legnagyobb betegségekre. A rezisztencia nemesítés egy nagyon fontos irány, a bogyósgyümölcsök nemesítése során is.   

agrotrend.hu / Benedek Borbála