Hírek

A szamóca növényvédelme

Bevezetésként, mi a különbség a szamóca és az eper között? Amit általában a fogyasztó epernek nevez, az valójában a kertészek szaknyelvén szamóca. Az eper valójában az eperfán, néhol szederfaként emlegetett fán terem, a szamóca pedig a talajhoz rendkívül közel az évelő bokrokon. A szamóca inkább nevezhető tehát földiepernek, de a szakma számára akkor is szamóca marad.


fotó: Benedek Borbála

A szamóca nem véletlenül a gyümölcsök királynõje, hiszen sokunk kedvenc gyümölcse. Ez az a gyümölcs, amit a nyár elején elsõként fogyaszthatunk frissen ízletes hazai gyümölcsként. A szabadföldön hazánkban május közepén kezdõdik a szamóca betakarítása és elhúzódhat egészen június végéig. Ebben az idõszakban érdemes tehát az igazi ízletes magyar szamócát a piacokon keresni. 

A szamóca termesztése során több olyan növényvédelmi problémával is találkozhatunk, ami sokszor könnyedén, növényvédelmi kezelés nélkül is megelõzhetõ. A szamóca termések egyik legnagyobb ellensége a szürkerothadás, más néven botritiszes betegség. A Botrytis cinerea kórokozó áttelelõ képletei a talajban vészelik át a hideget, így arra kell ügyelni, hogy azok ne kerüljenek a termések felületére. Ezt elsõsorban úgy tudjuk megakadályozni, hogy a talajról nem csapódjanak fel általában esõcseppel a gomba szaporítóképletei. Ebbõl a célból használható a fólia takarás, vagy a szalmával való talaj takarás is. Ha ezt megoldjuk, akkor jóval kisebb eséllyel jelentkezik majd a betegség. 

Egy másik fontos gombás betegség még a szamóca lisztharmat. A szamóca lisztharmat a szamóca növény minden föld feletti részét képes károsítani. A zöld növényi részeken fehéres bevonat képzõdik, amellyel egy idõben a levelek kanalasodni is fognak. Ha már kanalasodott leveleket látunk, a fertõzés elõrehaladott állapotban van. Meg kell azonban jegyezni, hogy a lisztharmat elsõsorban az arra fogékony fajtákon fordul elõ leginkább, így ültetés elõtt érdemes a fajtaválasztáskor errõl is tájékozódni. A lisztharmat sajnos a termést is képes megfertõzni, amelyen fehéres bevonatot láthatunk, illetve súlyos esetben a termések „elfolyósodnak” a fertõzés eredményeként. A lisztharmat ellen legsikeresebben a megfelelõ fajta, illetve a megfelelõ termõhely kiválasztásával védekezhetünk, megelõzve így az esetleges növényvédõszeres védekezést. 

A szamóca termesztés esetében nagy gondot okozhatnak a Fusarium fajok, a Verticillium dahliae, illetve a Phytophtora családba sorolt kórokozók is. Ezek a betegségek a növény talaj alatti részeit, a gyökeret, a gyöktörzset támadják, elsõsorban a talajból. A gombák megakadályozzák a tápanyagok áramlását, így szabad szemmel a növények hervadni kezdenek, ilyenkor az érintett növények gyökérzetét kell megvizsgálni, mert csak így különíthetõek el a kórokozók (pl.: fitoftórás betegség esetén barnuló gyökerek, feketedõ gyöktörzs). A fitoftórás betegség (amelyet több faj is okozhat) a termést is képes károsítani, barnuló, töppedõ gyümölcsök jelzik a megbetegedést. Ebben az esetben is a kórokozó a talajból fertõz, így a megfelelõ talajtakarással megelõzhetõ a fertõzés. 

A mikoszferellás levélfoltosság károsítása könnyen felismerhetõ, hiszen a leveleken jellegzetes világos szürke apró foltok láthatók vöröses-barnás udvarral. A diplokarponos betegség is a szamóca lombját károsítja, barnásan elhaló foltokban. Ezek a kórokozók a lombon telelnek át és a tavasz folyamán csapadékkal, széllel terjednek.  Védekezésre a lomb egészségének megõrzése miatt van szükség, hiszen csak így kaphatunk a nyár folyamán egészséges és ízletes terméseket. 

A Colletotrichum acutatum nevet viselõ kórokozó már a meggy és cseresznye növényvédelménél is felmerült. A kórokozók polifág, azaz számos faj károsítására képes, ezek közé tartozik a szamóca is. A kórokozó csapadékos idõben fertõz, a terméseken fekete, 2-3 cm átmérõjû besüppedõ foltok képzõdnek. 

A szamóca gnomóniás betegsége a levelek mellett a termést is károsíthatja. Besüppedõ, lilás árnyalatú foltok képzõdnek a leveleken, míg a termés barnás árnyalat mellett rothadásnak indul. Csapadékos idõben számítsunk a betegség megjelenésére.

A szamócát károsító betegségek kapcsán általánosan összefoglalható, hogy a talaj megfelelõ takarása az egyik legfontosabb megelõzõ védekezési lehetõség. Ezentúl a beteg termések eltávolítása olyan agrotechnikai mûvelet, amellyel hatékonyan megakadályozhatjuk a betegség tovább terjedését. Az idõjárás, mint általában a mezõgazdaságban, nagy mértékben befolyásolja a szabadföldi szamóca növényegészségügyi állapotát. Amennyiben csapadékos a május-június, nagyobb kihívások elé kerülhetnek a szamóca termesztõk. 
 


fotó: Benedek Borbála

Szabadföldön elõforduló szamóca kártevõk

A szamóca termesztõk egyik legjelentõsebb „ellensége” a szamóca bimbólikasztó bogár. Ez a kártevõ a szamóca virág bimbóit képes károsítani úgy, hogy a tojását a virágok kocsányába helyezi. Ekkor a virág bimbó kocsányán jellegzetes fekete pöttyöt láthatunk, majd a virágbimbó elhal, akár le is pottyan a kocsányról. A kártevõ imágóként telel a talajban, így tavasz beköszöntével azonnal megindul a tojás rakás folyamata.
 
A szamóca vincellér a bimbólikasztó bogárhoz hasonló kárképet okoz. A legfõbb különbség, hogy ez a faj a levelek kocsányát is képes megrágni, amelyen szintén barnás pötty látható, néha a levél lemez le is törik a károsítás hatására. Mindkét fajt a szamóca virágzása elõtt, a bimbók kialakulásával egy idõben kell megfigyelni és azok tömeges megjelenése esetén a virágzás elõtt védekezni szükséges. 

A szamóca atka jelentõs kár okozására képes. Az atka a szamóca növény lombján károsít. Az atka szívogatás jellegzetes kárképet mutat, elõször csak foltokban sárguló, majd teljesen sárga leveleket láthatunk a kártevõ felszaporodása esetén. A kártevõ a száraz meleg idõjárást kedveli, így csak ilyen körülmények között kell számítani a megjelenésére. A védekezés az atka ellen nehézkes, jelentõs fertõzés esetén leginkább a lomb lekaszálása után, a gyöktörzsbe húzódó atkák ellen érdemes védekezni. Megjegyzendõ azonban, hogy az atkák általánosságban nem kedvelik a vizet, így ellenük akár a növények felülrõl való öntözése is megoldás jelenthet. A szamócán elõforduló kórokozóknak ez az öntözési mód ugyan kedvezhet, de azok hatékony szaporodásához megfelelõ idõtartamban levél felület nedvességre is szükség van. Ha a lomb elég gyorsan felszárad, ami hazánkban a meleg nyári idõszakban könnyen elõfordul, esõztetõ öntözés esetén sem kell feltétlenül számítani a gombás betegségek jelentõs fellépésére. 

A bundásbogár a szamóca virágzás idején jelentõs kár okozására képes a virágok porzóinak megrágásával. A kártevõ feromon csapdával kiválóan megfigyelhetõ, az ellene való védekezést azonban a méhek megnehezítik. A szamóca virágokat a méhek is látogatják, így a növényvédõszeres kezelés nehézkes lehet. A méhek jelenléte miatt megfontolandó a bundásbogarak tömegcsapdázása. A tömegcsapdázás, ahogyan azt az elnevezés is mutatja, azt jelenti, hogy számos csapdát kihelyezünk az ültetvénybe, amelyek tömeges fogják majd a bundásbogarakat, így gyéríthetjük azok számát. 
A szamóca szabadföldi termesztésekor a cserebogarak is jelentõs kár okozásra képesek. A cserebogarak tulajdonképpen rendszertanilag egy család, amelybe több olyan faj sorolandó, amely számos termesztett növényünket képes károsítani. Éppen ezért a cserebogarak okozta károsításra, azok biológiai jellegzettességeire egy külön cikkben térünk majd ki hamarosan.
 
A szamóca gyökereinek és gyöktörzsének megrágásáért a cserebogarak mellett a szamóca vincellérek (kis-, és nagy szamóca vincellér) lehetnek felelõsek. Ezek a fajok elsõsorban a szamócatermesztõ körzetekben szaporodhatnak fel. Megfelelõ talaj elõkészítéssel, illetve talaj vizsgálattal elõzhetjük meg azok felszaporodását, megjelenését. Ezek a fajok azonban öntözött táblákon kevésbé fordulnak elõ. Mivel hazánkban a szamóca sikeres termesztése öntözés nélkül véleményem szerint elképzelhetetlen, így ezek a fajok jelentõs kárt csak ritkán okozhatnak. 
A szabadföldi szamóca termesztés esetén, amikor a szüret befejezõdött, nem szabad „magára hagyni” az ültetvényt. A lomb lekaszálása után fejlõdõ áttelelõ lomb egészségének megõrzése rendkívül fontos feladat annak érdekében, hogy a következõ év tavaszán megfelelõ kondícióban lévõ növényekkel induljon a tavasz és ezzel együtt a következõ évi termés képzõdés. 

A szamóca szabadföldi növényvédelme nem könnyû feladat. Kiemelendõ viszont, hogy az egyes károsítók esetén rendkívül jó hatékonysággal védekezhetünk növényvédõszeres kezelések nélkül megfelelõ agrotechnikai mûveletek alkalmazásával. Az agrotechnikai mûveletek mellett rendkívül nagy hangsúly kell fektetni a betegség ellenálló fajták, illetve a megfelelõ termõhely kiválasztására is. Évrõl-évre több tíz új szamóca fajta kerül a piacra, amelyek már a szamóca gyökerét károsító betegségeknek ellenállnak, de találunk olyan fajtát is, amely kevésbé fogékony a szamóca liszhtharmatra. A termõhellyel kapcsolatban pedig érdemes olyan területet választani, amely kevésbé párás, így a lombfelület hamar fel tud száradni, amellyel a lombot károsító megbetegedéseket elõzhetjük meg. 

Zárszóként pedig arra hívnám fel a figyelmet, hogy a hazai szabadföldi szamóca ültetvények termését május közepétõl találhatjuk meg a boltok polcain. Amennyiben szeretnénk friss, jó ízû szamócát fogyasztani, érdemes ezt az idõpontot kivárni, hiszen a külföldi import szamóca ugyan nagy szemû, csillogós és rendkívül tetszetõs, az íze viszont garantáltan elmarad a hazaitól. 

agrotrend.hu / Benedek Borbála

Tovább olvasom

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés

Facebook