Ébredés a fagyok után – nyomot hagyott mínuszok „minek nevezzelek?”

Alapvetően azt mondhatjuk, hogy a növények gyökere a leginkább fagyérzékeny, míg a nyugalmi állapotban lévő növény szerveinek a legmagasabb a fagytűrő képessége. Amikor a lágyszárú növények esetleges fagyásáról beszélünk, több típusú jelenségre gondolhatunk.

Kifagyásról beszélhetünk akkor, amikor a talaj megfagyása miatt a növényeink nem tudnak vizet felvenni, így azok elpusztulnak. Felfagyásról akkor beszélhetünk, ha a talaj megfagy, majd felmelegszik, ezzel együtt a talaj is mozog (1-1,5cm), melynek hatására a növények gyökere elszakad. Ekkor tehát a fagy hatására ugyan, de fizikai károsodás történik. Az elfagyás során az alacsony hőmérséklet hatására az egész növény elpusztul, hiszen annak sejtjeiben visszafordíthatatlan károk keletkeznek. A lefagyás esetében pedig a növénynek csak egyes szervei pusztulnak el, mint a virág vagy levél elfagyás.

Hogyan vehetjük észre a fagykárt?

A növényeinken a fagykárt szabad szemmel is jól láthatjuk, a megfagyott növényi részek üvegszerűvé válnak, majd elbarnulnak, később megfeketednek, majd a növényi rész vagy a teljes növény elhervad.

Amikor a téli fagy hasznos is lehet – mit jelent a jarovizáció?

A kétéves vagy évelő fajoknál a következő éves virágképződés érdekében szükség van a téli hideg órák „összegyűjtésére”. Ezt nevezzük téli hőküszöbnek, ami fajtól, akár fajtától eltérő. A folyamat neve vernalizáció vagy jarovizáció, amely során a növény áttelelő szerveinek meghatározott időtartamig hideg hőmérsékleti tartományban kell lenniük ahhoz, hogy a növényen a virágok fejlődése meginduljon.

A sok ezer év alatt kialakuló reakcióknak megvan a maguk oka, mi emberek pedig tevékenységünkkel leginkább csak alkalmazkodhatunk ezekhez a folyamatokhoz.

agrotrend.hu / Benedek Borbála