Felelős szőlőtermesztés – bioszőlőből biobor Szajkon

– Az ökológiai gazdálkodásban a helyi erőforrások figyelembevétele elsődleges. Milyen természeti és társadalmi adottságokkal rendelkezik Szajk?

– Az egyik legfontosabb szempont az optimális termőhely, ez az alap. Ebben szerencsénk van. Szajkon, a Baranyai-dombvidék déli oldalán  az éghajlat enyhe mediterrán, délnyugati fekvésű lankás, fagymentes terrior. Talaja barna erdőtalaj, jó morzsájú talajszerkezet, kedvező tápanyag-gazdálkodással, mély humuszos rétegű, még 150 cm mélységben is 1,8% körüli humusztartalommal. A borvidék szőlőkultúrája többezer éves, és ha már említett okfejtés szerint a „terrior”-ba az ember szerepe is jelentős, akkor a termőhely ideális. A településen a sváb nemzetiségű szorgalmas emberek szépen gondozott ültetvényeken dolgoztak az elmúlt században. Az 1960-as években a kollektivizálás jegyében végrehajtott nagyüzemi telepítés ugyan átszabta a szőlőhegy arculatát, de a szőlőnek „nem gazda, hanem szolga kell” mentalitás tradicionalitása még érződik.

– Miért ment el  a pincészet ebbe az irányba? 

– Szerepet játszott benne a műszaki beosztásban eltöltött több évtizedes nagyüzemi tevékenység, s a kellő gondosság mellett is kialakuló környezeti károk felismerése, valamint a vegyipari lobbi befolyása a mezőgazdaságra. Hatása volt a baráti, családi életmódnak, és a széles hazai és külföldi irodalom hozzáférhetőségének is. Lehetőséget biztosított az is, hogy a szőlőtermesztés még nem a megélhetési kategóriába tartozott, így a „harmóniában a természettel elv” nagyobb súlyú volt, mint a feltételezett termésbiztonság. A természetes ökogazdálkodást követte az ellenőrzött biotermelés, bár ez költségnövekedéssel járt, gazdasági előnyt még nem biztosított. Ma már a szőlészet gazdasági válságában a biogazdálkodás kitörési (túlélési) lehetőséget jelenthet egyszer.

– 18 hektáron folytatnak ökológiai gazdálkodást. Milyen a fehér és kék szőlő aránya?

– Bár őseink fajtái között is 40% körül volt a kékszőlők aránya, a nagyüzemi telepítések során a Pécsi Borvidék fehér szőlőkre lett kijelölve. Telepítéseink során mi is először a fehér világfajtákkal indultunk, majd a hungarikumok és a tradicionális fajták után a kék szőlők következtek. Ma 30% a kékszőlők aránya.

– Ismert, hogy bioszőlésznek vallják magukat, nem bioborásznak. Miben látják a különbséget? Hogy látják ezt?

– Egyszerű, a szőlőből lesz a bor. Jó szőlőből jó bor. Vagyis e filozófia szerint a bort nem a borász hozza létre, és a legjobb borász a jól beérett szőlő. A klasszikus borász bármilyen szőlőből képes a fogyasztói igényeknek megfelelő bort előállítani. Mi nem. A bor lesz magától. No persze egy kis gondoskodást, törődést azért igényel, és adja természeteses értékeit a fajtának, termőhelynek, évjáratnak. A bioszőlész az, aki nem termeszti, hanem neveli a szőlőt. Persze lehet, csak azért hangoztatjuk a szőlészetet, mert egy sikeres bor kapcsán mindig a borászt említik csak meg.

– Hogy lesz szőlőből bioszőlő?

– Úgy, hogy bioszőlőnek neveljük élő talajon, sokszínű talajtakarással, műtrágyák, gyomirtók és rovarölő szerek nélkül.

– Átállási idő hogy zajlik?

– Az átállási idő hagyományos szőlőnél 4 év, melynek célja a korábban használt vegyszerek lebontása, a természetes egyensúly beállására.

– Ökológiai szaporítóanyag beszerzésének mi a módja itthon?

– A világfajták oltványainál gyakorlatilag nincs ilyen lehetőség, azaz megkülönböztetés. Az egyre keresettebb innovatív fajták, melyek kémiai növényvédelem nélkül nevelhetők, korlátozott számban beszerezhetők.

– A tápanyagutánpótlás, a talaj termelékenység fenntartása hogy zajlik?

– A hagyományos növénytermesztés tápanyagpótlása a tervezett termés mennyiségből számítódik. Az ökológiai gazdálkodás más alapelveket követ. A biogazdálkodó a talajt táplálja nem a növényt, mert a mikroorganizmusok dolga egyszerűbb vegyületekké alakítani a bonyolult szerves anyagot a szőlő számára. Tehát a talaj táplálja a szőlőt, csak hagyjuk, meg segítsük hadd csinálja. A humuszban gazdag élő talajban a kutatások szerint több mint 10 tonna élőlény tevékenykedik hektáronként, ami a természetes elhalásával javítja a talajszerkezetet. Kérdem, milyen egyszerű módszerrel lehet több tonna humuszt vinni a szőlő gyökérzónájába? Telepítések előtt az emelt adagú szerves trágyát minimum kettő vagy három részletben beszántjuk. Ha a lehetőség adott, akkor mustármagot vetünk (talajfertőtlenítés, zöldtrágya), s forgatás előtt mélylazítást is végzünk. A humusztartalom fenntartását segíti a venyige és a takarónövények mulcsozása. A szőlőtörkölyt és a borászati derítőanyagokat komposztálás után a következő évben szórjuk ki a területre. Meggyőződéssel vallva az „élő” talaj alapvető fontosságát, mindent megteszünk a talajszerkezet és a talajban élő szervezetek egyensúlyának fenntartásáért. 

– Az agrotechnika hogy jelenik meg az ökogazdálkodásban?

– Nagy jelentőséget tulajdonítunk az időben és a szakszerűen végzett zöldmunkának. A szakszerűséggel nincs gond, ám ez „időben” a kellő kézimunka hiány miatt kompromisszumokkal jár. Fakadás után, a szőlő 4-5 leveles korában kezdjük a hajtásválogatást, és ahol a gép elhagyta a törzstisztítást. A következő fázis a hajtásbefűzés. A nagy kézimunkaigény hatékonyságának növelésére úgynevezett lombösszefogók vagy drótkihajtók kerültek az oszlopokra. A drótpárokat tartó eszközöket kinyitva metszés után, a drótpárok nagyjából 20-30 cm-re szétnyílnak, és a hajtások nagy része belenő a drótpárok köze. A lombösszefogókat a hajtásnövekedés ütemében becsukva a kívánt keskeny lombfal kevesebb munkával biztosítható. A csonkázással, gyakorlatunk szerint, keskeny és 2,3-2,4m magas lombfelületet alakítunk ki (a fürt felett 12-15 levél). A rendszeresség úgy alakul, hogy kapcsolt műveletként a permetezéssel, mulcsozással egy menetben történik. A kellő asszimilációs felület biztosított, mivel nálunk erős a növekedési erély. A hónaljhajtások eltávolítása gyakorlatunkban nem jellemző, de az előretörő kacshajtások kurtítására szükség van a keskeny lombfal érdekében, amit a rendszeres gépi csonkázás biztosít. A levelezés célja a fürtök mikroklímájának javítása, amit az érés kezdetekor végzünk, fajtától függően. Fürtválogatást, fürtritkítást egyes fajtánál (Cirfandli, Hárslevelű) az évjárat függvényében végzünk, különösen, ha késői, töppedt szőlő betakarítása az elérendő cél.

– Milyenek a növényvédelem lehetőségei és korlátai a biotermesztésben?

– A növényvédelemben a klasszikus „éjjel permetezők” táborát erősítjük, mivel nálunk este hét óra körül megszűnik a légmozgás és kedvező a hőmérséklet. Az ökológiai szerválasztékból a réz és kén szerepel, mint alap. A nagyadagú ként rendszeresen, a réztartalmú szerek közül a rézhidroxidot előrejelzésre alapozva igazából virágzás után használjuk. A rézhidroxid finomabb szemcseszerkezete és a speciális eszköz kellő fedettséget garantál. A permetezőgép választását már a biogazdálkodás motiválta. Az irodalmi adatok szerint a légporlasztásos elv 60-80 mikronos szemcseméretet produkál a nyomásporlasztás 300 mikronjával szemben, a finom szemcsék elsodródását elektrosztatikus feltöltéssel csökkentve. Rovar- és atkaölő szereket nem használunk, még a biogazdálkodásban engedélyezettet sem, bízva a természetes ökoszisztéma egyensúlyában. A meglévő, de még nem számottevő kárral járó egyensúly néha felborul, de türelemmel elviselve ismét helyreáll. Ha beavatkozunk, vagy elpusztítjuk a felszaporodás előtt álló természetes ellenségeket, vagy éhen pusztulnak táplálék híján. Mindig büszkén mutattam a szőlőben a katicáinkat, a vegyszermentes technológiát bizonyítva, míg meg nem jelentek tömegesen a Harlekinek. Haraptak, csíptek, beették magukat a szőlőszemekbe keserű levet bocsátva. Szerencsére az  emberi „jóakaratot” a természet helyrehozta. Pacifista személetünket most az amerikai szőlőkabóca utáni hajsza borzolja fel. Mint biogazdálkodó hivatalos felmentést kaphatok a mérgezésre, sőt ezt még némi állami támogatással tehetem meg. Pedig szegény állatka nem tesz mást, mint csak átviszi a vírusos szőlőtőkéből a másikra a fertőzést. Szerintem az irtásukra felkínált állami pénzt a vírusmentes oltványok előállítására kellene felhasználni, bár tudom, ennyi nem elég. Csak érzékeltetni szeretném az a szakmai szemléletet, hogy mivel az alapvető problémát (vírusmentes oltványok) nem tudjuk, akarjuk megszüntetni, hát, ha már mérgezünk, valóban eggyel több rovarölő már nem számít. Csakhogy egy erős méreg bevetése felborítja az ökogazdálkodásban türelemmel kialakított ökoszisztémát. A szőlő immunrendszerének erősítésére növényi kivonatokat használunk, mégpedig a könnyen begyűjthető csalánból és fekete nadálytőből erjesztve. A technológia egyszerű, a zsákba gyűjtött (ez a szűrés) növényeket műanyag hordókba gyömöszölöm, és 6-9 nap után csapról engedem le a zöld és „illatos” levet, folyamatosan pótolom az összeroskadt zsákokat és a vizet. A töménységtől függően 5-10%-ot keverek a permetléhez. A biogazdálkodásban alkalmazható kereskedelmi szerválaszték növekedése egyrészt örvendetes, másrészt már kezd hasonló érzéseket kelteni, mint a vegyipari lobbi irritáló profitja. A szőlőben működik egy növényvédelmi előrejelző állomás, melynek adatait már tudjuk részben értékelni, és részben alkalmazni. Összefoglalva a növényvédelemi tapasztalataimat, a régebbieket is: majdnem mindegy mivel permetezünk, csak jókor! 

– Hogy lesz a borból biobor?

– Először is bioszőlőből. Előírás az allergén kén szintjének alacsonyan tartása, így a szőlő feldolgozásakor nem használunk kéndioxidot, gyors feldolgozással, hűtéssel próbáljuk a mikrobiológiai veszélyeket csökkenteni. A szőlőre, cefre adagolt kéndioxid a pillanatnyi előnyök után az erjedés során teljesen lekötődik, hasznos funkciója megszűnik, és csak késztermék kötött kénszintjét növeli. Nem használunk adalékokat , enzimeket, élesztőket, meg a sok csodaszert, amivel divatos piacos végtermék előállítását segítik. A korszerű borkezelő anyagok nagy része tiltó listán van. Természetes és ásványi derítőket használhatjuk. A jelentős maradékcukrot tartalmazó boroknál sajnos nem tudjuk a megengedett kénszinten biztosítani a mikrobiológiai stabilitást. A jelenleg futó borászati támogatási rendszerben szeretnénk egy olyan szűrőt beszerezni, ami reményeim szerint  megoldást jelent.

– Jogszabályi környezet EU-szerte egységes. Hogy zajlik a hazai ellenőrzés?

– Sokáig nem volt egységes, pléldául az EU-ban nem volt biobor, csak bioszőlő. A hazai ellenőrzés rendszeres, csak egy éve kapunk tanúsítványt. Néha bosszant, hogy az ellenőrzés legfontosabb eleme a papírok tömege, magára szőlőre, amit büszkén mutatok meg, nemigen van idő.

– Több mint 15 éve csinálják – rengeteg díjjal ismerték el a munkájukat. Milyenek a saját szakmai tapasztalatok az ökológiai és társadalmi szempontokat figyelembevéve? Mennyire elégedettek?

– A szőlőtermesztés és borkészítés során lehetőségünk nyílik legalább olyan jó paraméterekkel rendelkező borokat készíteni, mint a hagyományos technológiával. Akkor meg miért ne….

– Milyen a presztizsértéke a bioszőlőnek illetve a biobornak?

– A szőlővel a fogyasztó nem találkozik, így semmilyen. Pedig ha tudná, hogy a szőlő az egyik, a környezetet legjobban szennyező mezőgazdasági kultúra. A szőlő Európában a mezőgazdaságilag művelt terület 2%-át foglalja el, de a kijuttatott növényvédőszerek csaknem 50%-át ebben a kultúrában használják fel. A szőlő és a bor nemcsak kultúránk fontos része, hanem az ember által alakított táj esztétikailag is értékes eleme, ökológiailag önálló rendszer, megengedhetetlen, hogy a környezetet legjobban szennyező kertészeti kultúrák között maradjon.

– A hosszú távú fenntarthatóságot hogy látja üzleti szempontból? 

– Bizakodva idézni szeretnék dr. Ángyán József professzor úr téziseiből, mely szerint az „Ökológiai agrárgazdaság az, mely úgy állít elő értékes, szermaradvány-mentes, egészséges és biztonságos élelmiszereket, hogy közben megőrzi a környezeti elemeket, az élővilágot, a tájat és benne az embert, közösségeit, kultúráját, s munkát, megélhetést biztosítva a lehető legtöbb vidéki ember számára”. Mivel csaknem harminc évet töltöttem műszaki beosztásban nagyhírű mezőgazdasági nagyüzemben, tudom, hogy a legjobb szándékú vezetés mellett is a teljesítmény- és profitorientált gazdaság szükségszerűen környezetromboló. Rajtunk is múlik meddig. A biogazdálkodás nem csak technológia, életmód is: Barátságban élni a természettel, az emberrel.

agrotrend.hu / G. G.