Kertészet

Nehézkes a hazai gesztenyék élete

1970-ben országszerte mintegy 450 hektár áruültetvényt telepítettek, amelyek mára szinte teljesen megszűntek létezni.

A szelídgesztenye jellemzően októberben érik, így a napokban frissáruként megtalálható már a piacokon, az üzletek polcain; ha pedig beköszönt a hidegebb idő, az utcai gesztenyesütőknél is megjelenik. Hazánkban a legtöbb a Nyugat- és a Dél-Dunántúlon, valamint a Börzsönyben terem belőle – közölte a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK).

A Dunántúlon terem a legtöbb szelídgesztenye – fotó: Pixabay

A szelídgesztenye hazánkban is honos, azonban nagyon igényes. Termesztéséhez speciális ökológiai követelményeknek kell megfelelni:

kiegyenlített, csapadékosabb időjárás és savanyú talaj.

Emiatt csak az ország néhány táján lehetséges az üzemi méretű termesztése, így

a dél-dunántúli,
a nyugat-dunántúli és a Börzsöny-hegységi termesztőtájakon.

A mogyoróhoz hasonlóan jellemzően kisüzemi növény. Az 1970-es években telepített,

összesen mintegy 450 hektár felületű áruültetvények mára szinte teljesen kipusztultak,

jelentősebb méretű üzemi ültetvények nincsenek az országban. Az éves termés nagy részét ma is főként a ligetes szórványgesztenyések és a vadállományok adják.

Az árutermő szelídgesztenye ültetvények területe a SAPS-adatok alapján mindössze 215,5 hektár, az ültetvények elsősorban a nyugat-dunántúli megyékben helyezkednek el.

A szelídgesztenye perspektivikus gyümölcsfaj, termesztése azonban kockázatos.

Az utóbbi másfél évtizedben egy gombás betegség, a kéregelhalás (Cryphonectria parasitica) járványszerűen tizedeli a fákat. Mellette néhány éve megjelent a szelídgesztenye gubacsdarázs (Dryocosmos kuriphylus), amely szintén komoly károkat képes okozni.

Hatékony védekezés egyelőre egyik károsító ellen sincs,

bár a szelídgesztenye gubacsdarázs természetes ellenségének (a hazánkban nem honos Torymus sinensis fürkészdarázsfajnak) betelepítésével kapcsolatos vizsgálatok ígéretes eredményeket mutatnak.

Az országos éves termésmennyiség 200-500 tonna közötti, mely a kevés számú üzemi ültetvénynek és a termesztéstechnológiai fejlesztések hiányának tudható be. Exportunk elhanyagolható, azonban jelentős a feldolgozóipari igény, így behozatalra szorulunk. Az import évente 1000-2500 tonna között mozog, jellemzően Olaszországból.

agrotrend.hu / NAK