Sok almát étkezésinek szánnak, de mégis léként végzik

– Az idei évben nincs jó piaca a gyümölcsnek. Mi várható és miként lehet elõrébb jutni?

– Nyilván ezt fajonként kell elemezni, a felmerülõ problémákra pedig megoldást találni. Sõt külön kell elemezni a friss és ipari piacokat is.

Mindegyik fajta mást tud – fotó: flavor.hu

– Akkor nézzük az almát, jelenleg úgyis ez a termék, ami nagyon aktuális.

– Ebben az esetben a léalma egyszerûbb példa. Sokan elmondták már, hogy struktúrális probléma van! Sok az olyan termelt alma, amit étkezésinek szánnak a termelõk, de lé lesz belõle.

Vannak olyan évek, mint például az idei, amikor egyszerûen a kéziszedés költsége és némi fuvarköltség az, ami rájön a léalmára és csak ennyit kapnak a termelõk!

Persze, ha ebbõl akarunk megélni, akkor érthetõ, hogy nem igazán fog menni. A modern ipari léalmának van egy-két ismérve, tömören: alacsony összelõállítási költség.

– Ez hogyan lehetséges?

– Szedjük pontokba:

• Gépesített betakarítás,
• teljes gépesítés a termesztés során is,
• metszés és talajmûvelés,
• rezisztens fajta, amit alig kell permetezni,
• magas hozam, ami nem nélkülözi az öntözést és megfelelõ tápanyagellátást,
• alacsony beruházási költség, középerõs alanyon 5×3 méter, 5,2×2,5 méter vagy 2 méter 600-1000 fa/ha, támrendszer, jégháló stb. luxus nélkül,
• vegyszeres termésritkítás az alternancia elkerülése végett,
• kis szállítási távolság a gyártól, akár traktorral, hogy a föld szélérõl be lehessen vinni,
• vagy biotermesztés (bébiétel piac, speciális igényt kielégítõ fajtával, pl. rezisztens golden).

A felvásárlási árak nem rapszodikusak, szimplán alacsonyak – fotó: Balázs Attila/MTI

Nyilván számolni kell azzal, ha a gépi betakarítás és szállítás költsége megáll 12 Ft-nál, akkor a 20 Ft-ból is marad 8 Ft a mûvelésre. Ez 40-60 tonna terméssel éppen nulla egy ilyen évben, mint az idei, amirõl már említettük, hogy rossz. Ha viszont kézi betakarítás zajlik, mint ahogy nálam is, akkor nem jövök ki 15 Ft alatt a betakarításssal. Itt pedig már nincs mit számolni…

– Nem véletlen, hogy így akkor az étkezési piacban gondolkodnak a termelõk.

– Ez azért sok kérdést vet fel. Egyrészt a németek érdeke, hogy ebben a formában fenn tudják tartani az embargót az oroszok irányába – tudom, az oroszok vezették be -, de érdekes gázt vesz Európa, Oroszország pedig BMW-t.

Tehát ki az, aki megszívja az embargót? A lengyelek és mi a friss piacon.

Tehát nekünk marad a belpiac és ennek tekinthetõ a Kárpát-medence (Erdély, Szlovákia, Szlovénia, Horvátország), ahol a lengyel olcsó áruval kell versenyezni.

– Mitõl olcsóbb a lengyel piac?

– Alapvetõen más a lengyel termelési szerkezet, olcsóbb ültetvényeik vannak. Az ukrán munkaerõ nem olcsó, viszont jól dolgozik és nem olyan nagy a nyelvi különbség köztük. Az erõs fajtáikból tömegárujuk van, illetve olcsó és jó gépparkkal dolgoznak. A kérdéshez az is hozzátartozik, hogy a lengyelek – velünk ellentétben – a klímaváltozás nyertesei. Az pedig már csak hab a tortán, hacsak az öntözésre gondolok, hogy a bürokrácia is jelen van, így nevetségesen egyszerûbb helyzetben vannak. Persze azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a sok termelõt ott is ki tudnak használni a kereskedõk.

– Tehát meg kell mérkõzünk a lengyelekkel. Ebben az esetben milyen elõnyei vannak egy magyar gazdának?

– A belpiacon nyilván van elõnyünk, hiszen ha árban tartjuk a lépést, akkor tõlünk vásárolnak az áruházláncok.

– Mennyi alma fogy az áruházláncokban?

– Erre sajnos csak becslések vannak, egy piackutatás kellene ahhoz, hogy pontos képet kaphassunk. Amit jelenleg látunk, hogy a kispiacok, a zöldségesek, és a közvetlen értékesítés egyre inkább csökken. Nyilván a diszkontok és a láncok aránya nõ, ott helyt állni pedig komoly kihívást jelent.

– Bár sokszor nem érteni miért olyan magas az ár, miközben a minõség hagy kívánni valót maga után.

– Hát ez számomra is érthetetlen! A komoly elvárások mellett is becsúsznak iparialma-tételek a pultra, de ez egy másik kérdés. Nyilván az árak esetében sok rárakódó költség van: például a zacskós alma csomagolása 20 Ft/kg, a szállítása 20-25 Ft, raktározás-hûtés havi 5 Ft/kg, 2-3 Ft az irodai adminisztráció és így tovább. Látható, hogy költségbõl van rendesen. Illetve arról se feledkezzünk meg, hogy az áruházláncoknak olykor 60-80%-os az árrése, erre pedig jön még a 27% ÁFA. Így lesz a termelõi nettó 60-70 Ft-ból 3 havi hûtés után nettó 110 Ft a hûtõben, ha van 5% kiesõ, az 5-6 Ft és az alma még mindig csak egy hûtõházban van valahol.

A jéghálóval körbezárt ültetvény nem kellene, hogy luxusnak számítson – fotó: agrotrend.hu (Somodi Ferenc, a Magyarország Legszebb Birtoka 2017-es gyõztesének ültetvénye Kecskemét határában)

– Visszatérve a versenyre. A márkázás, brandépítés nyújthat megoldást?

– Az igazi kérdés az, hogy kivel szemben? Ha magyar almáról beszélünk, akkor annak mi az értéke? Szebb vagy jobb ízû, mint a lengyel?

– És ha a földrajzi árujelzõket vesszük értéknek, mint például a szabolcsi alma?

– Ez egy másik kérdés, ugyanis erre van támogatás: jól hangzik, divatos és még sorolhatnám az elõnyöket. Viszont piaci oldalról visszakérdezek, miért vennénk szabolcsi almát? Finomabb, szebb, olcsóbb, egészségesebb?

A gyümölcsben a márkázás nehéz kérdés.

Meg kell találni azt a pluszt, amitõl kitûnik a versenytársai közül. Ha példaként vesszük a Szentesi paprikát, ami biológiai növényvédelem mellett nem tartalmaz vegyszermaradékot: ennek van értéke.

– Ki fogja megfizetni?

– Jelen esetben az számít, hogy hordoz plusz értéket, amiért több pénz kérnek. A Szabolcsi, Szatmári, Zalai alma eseteit viszont máshonnan kell megközelíteni.

– Mi garantálja, hogy például Szabolcsban jobb termés terem?

– A közösségi termékek erre jó példák. A BalatonBor például:

“Összefogást jelképezõ, kizárólag olaszrizlingbõl készült terméke, amely egységes dizájnnal kerül kereskedelmi forgalomba, így a BalatonBort bárki elkészítheti, aki megfelelt az elõírt feltételeknek és akinek bora kiállta a vakkóstolás próbáját”.

Hasonló a villányi REDy közösségi bor. Ha ilyet kitalálunk és a célunk egy piaci pozíció más magyar, vagy lengyel áruval szemben, akkor hajrá! De ezen márkák mögött, mint a Szentesi paprika esetében is, cégek állnak, akik a felállított követelményeknek megfelelnek.

 – Apropó, fajtakérdéssel hogy állunk?

– Nos, ebben sincs piackutatás, csak amolyan kézközi információ. A piros alma 80-90%-a Golden, a zöldalma és a Granny Smith a maradék.

– Zöldalma? Most akkor az mi?

– Hát igen, ez egy kitalált történet: általában a zöld Golden vagy a Granny Smith, amikkel zöldalmaként találkoznak a vásárlók.

– És a piros almák?

– Ugye ebben 3 fõ típus van: a savanykás almák, mint az Idared, magyar specialitás, és ide sorolható a Jonathán is; édes almák, mint a Gála változatok, és Jonagold – Jonagored, illetve egyéb, Delicious-Starking típusok. A gond a színezõdéssel van: sok termõhelyen a meleg éjszakák miatt hamar megérõ almával foglalkoznak és nincs színe. Az új telepítéseknél komolyan kell venni, hogy nagy biztonsággal színezõdõ változatokat telepítsünk.

– Összefoglalva, akkor mi a megoldás?

– A piacunknak és a termõhelyünknek megfelelõ alany-fajta technológia választása.

• Ipari célültevény,
• megfelelõ gépesítettség és nagy hozam,
• friss piac, jól színezõdõ fajták,
• megfelelõ hozam,
• teljeskörû védelem: akár jéghálóval, vektorhálóval teljesen körbezárt ültetvény.

Viszont, ami elszomorító, az az alábbi táblázat, ahol csak kiemelt értékek tekinthetõ modern ültevénynek:

Életkor és ültetvényállapot:

– Mi a jövõkép? Mit terveznek a termelõk?

– A tavalyi év biztató volt, az idei viszont meglehet, hogy átírja a terveket:

Az alábbi táblázat számai nem biztatók, ha az öntözésrõl van szó.

Almafajták területe megyénként, 2017 [hektár]