Szőlő növényvédelem: mire készüljünk idén?

fotó: 123rf

Először érdemes összegezni, mely növényi károsítók voltak legaktívabban jelen az ültetvényében az előző vegetációban. Ezután fontos átgondolni, hogy ezek a károsítók milyen módon telelnek át a téli időszakban. Majd mindezek után nem árt arra is figyelmet fordítani, hogy melyek azok a károsítók, amelyek megjelenhetnek a szőlőben, még akkor is, ha nem találkozunk velük minden évben, vagy akár évtizedben.

Gondoljunk csak a szőlő rügyeit szinte észrevétlenül károsító ékköves faaraszolóra, amelynek az elmúlt 1-2 évben sikerült rendesen meglepnie a szőlővel foglalkozó szakembereket, noha a szakirodalomból tudjuk, hogy a kártevőt hazánkban már 1910-ben jegyezték. Az első jelentős kártételét 1936-ban dokumentálták, majd újabb károsítási hulláma 1975-ben volt. Nem is annyira a kártevő faja, inkább annak megjelenése volt kellemetlen meglepetés.

Érdemes figyelemben tartani, hogy az ökoszisztéma folyamatosan változik: egy-egy ültetvény vagy termesztett kultúra esetében nemcsak a benne lezajló sajátos folyamatok alakítják, hanem mi, emberek is befolyásoljuk a növényeink termesztése során alkalmazott termesztéstechnológiai fogásokkal.. Éppen ezért kell résen lennünk, mert a természet bármikor meglephet minket.

A növényeinket számtalan szervezet képes károsítani. A szőlő egy különösen komplex kultúra ilyen szempontból, hiszen a kártevőkön és a gombás betegségeken túl, vírusok, baktériumok és fitoplazmák is jelentős károkat okozhatnak a termelőknek.

Kezdjük talán az Aranyszínű sárgaság fitoplazmával, amely terjedéséért a szőlőkabóca (Scaphoideus tytanus) a felelős, amit sárga ragacslappal tudunk csapdázni. A szőlő ennek a kártevőnek nem a fő tápnövénye, hiszen az az erdei iszalagon él, onnan kerülhet a szőlőtőkékre. Megjelenésére számítanunk kell, gyérítése a fitoplazma terjesztésének megakadályozása miatt fontos. A szőlő aranyszínű sárgaság betegség jelentős veszéllyel fenyeget, ezért a kár megelőzése érdekében a Nébih cselekvési tervet dolgozott ki. Megjelenését több szakember is a filoxéra vészhez hasonlítja.

fotó: mti / Varga György

A szőlőnek több jelentős gombás betegsége is van. A szőlő lisztharmat a tőkén, illetve a vesszőkön is képes áttelelni, az ún. kleisztotéciumokkal, de ennél is veszélyesebb a rügyben áttelelő micélium. A tavasz folyamán, a kleisztotéciumok felrepednek, és abból megindul az aszkospóra szóródás, amely a friss zöld növényi részeket képes megbetegíteni. A rügyben telelő micélium is növekedni kezd a rügy fejlődésével, és konídium képzéssel elindulhat a fertőzés. A lisztharmat a levél színi oldalán okoz tüneteket, de a levélen túl a termést és a hajtást is fertőzheti, károsíthatja. A kórokozó számára a meleg párás időjárás kedvező, a hűvös csapadékos időt nem szívleli. Kiemelt fontosságú, hogy a védekezést az esetleges fertőzést megelőzően végezzük el és fordítsunk kiemelt figyelmet az időjárás megfigyelésére.

A szőlő peronoszpóra a lisztharmattal ellentétben a levél fonákán képez telepeket, kezdeti tünetként a levélen ún. olajfoltot láthatunk. A peronoszpóra más típusú gomba, mint a lisztharmat, így annak telelelése is kissé eltérő. Egyik érdekessége, hogy a fertőzés esetén eltérő tünetet láthatunk a fiatal levélen és az idősebb leveleken. A nyári időszakban az idősebb levelek peronoszpórás fertőzöttségét barnuló nekrotikus foltok jelzik, míg az olajfoltok elsősorban a fiatal leveleken jelennek meg a nyár elején. A szőlő peronoszpóra a levél mellett a fürtöt is képes károsítani, az erős fertőzést a lilás, töppedő bogyók jelzik. A szőlő peronoszpóra alapvetően párás, csapadékos időben képes terjedni, az időjárástól és évjárattól függően általában májusra kell beütemezi az első védekező kezeléseket. Ráadásul nemcsak a saját ültetvényünk áttelelő oospórái fenyegetnek veszéllyel, mivel ezek az oospórák csapadékos időben, akár Dél-Európából is érkezhetnek a csapadékos időjárással.

A szőlő harmadik fontos gombás betegsége a fekete rothadás. A kórokozó a szőlő levelét, hajtását és termését is képes megfertőzni. Minden növényi részen, alapvetően barnás-fekete foltokat képez a gomba, amely az előző éves növénymaradványokon telel át, onnan indulhat a tavaszi-nyári fertőzés, ha csapadékos az idő. A gomba fertőző képletei az esőcseppekkel terjednek és csak akkor képesek fertőzni, ha viszonylag hosszú ideig nedves a levél, illetve a bogyó.

A szőlő botritiszes betegsége néhol előnyös is lehet, de a legtöbb borvidéken annak megelőzésére törekszenek. A botritiszes betegségnek alapvetően utat kell nyitni. Ez a kórokozó elsősorban akkor képes megtelepedni a szőlő fürtön, ha azon fizikai sérülés van, például jégverés, vagy szőlőmoly okozta fizikai károk.

A szőlőt megbetegítő gombás betegségek elleni védekezés szempontjából kiemelt fontosságú a szőlősorok futása. A szőlőültetvényeket lehetőség szerint az uralkodó széliránynak megfelelően telepítik annak érdekében, hogy a szél megtegye jótékony hatását, és lehetőség szerint „eltávolítsa” az ültetvényből a fertőző képleteket. További termesztéstechnikai fogás még a szőlő lombjának ritkítása, azaz a csonkázás, amellyel szintén a szélnek, illetve a növényvédő szernek biztosítunk utat.

De térjünk át a szőlő kártevőire, először is a szőlő levélatkára, amely tipikusan olyan kártevő, amelyet a téli/tavaszi időszakban kell megfigyelni. A kártevő a rügyekben, illetve a fás részeken is képes áttelelni, ezért tavasszal érdemes megvizsgálni a rügyeket, hogy hány egyed vészelte át a telet. A fertőzöttségre vonatkozó információ birtokában ez a faj már nem okozhatnak nekünk kellemetlen meglepetést, amennyiben időben felkészülünk az ellene való védekezésre.

A szőlő talán egyik legveszélyesebb kártevője a szőlőmoly, amely akár 3 nemzedékével is megnehezítheti a szőlészek munkáját. A nyerges-, és a tarka szőlőmolyok is a generatív részeket károsítják, azaz a bogyókat rágja meg ezek hernyója, már az egészen a virágbimbós állapottól kezdve károsíthat. Mindkét szőlőmoly faj bábként telel, így a lepkék jelennek meg tavasszal. Az imágók időben való megfigyelése nagyon fontos, amelyet arra alkalmas fajspecifikus szexferomon csapdával meg is tehetünk.  

A fentieken túl számos kártevő és kórokozó okozhat még a szőlőn komoly növényvédelmi problémát. A teljes kép kedvéért a szőlő növényvédelméről egész könyvek íródtak, olyan szerteágazó annak növényvédelme. A cikk a szőlő legfontosabb károsítóit foglalja össze, amelyekre kiemelt figyelmet kell fordítani. Az, aki tökéletes és teljes képet szeretne a szőlő növényvédelmi kérdéseiről kapni, jó néhány tíz / száz szakirodalmi oldal elolvasása előtt áll.

agrotrend.hu / Benedek Borbála