2021.05.13., csütörtök , Szervác, Imola

Kertészet

2017. március 16. csütörtök • 10:19

„Újrateremthetjük Törley József hagyatékát Etyeken”

„Fontos, hogy ne csak a szőlőink, a boraink fejlődjenek, de vele együtt az egyéb termékek és szolgáltatások, a vendéglátó egységek, a szálláshelyek is gyarapodjanak. Tehát a fenntarthatóság záloga az, hogy együtt az egész vidék újra élettel teljen meg!” – mondta Hernyák Tamás.

Az etyeki bioborász hitvallását az organikus gazdaság mellett tette le. „A bioban a természettel együtt és nem ellene dolgozunk. Amikor belátjuk, hogy a természet törvényeinek a megismerése a saját malmunkra hajthatja a vizet, akkor nyert ügyünk lesz.”

- Hirdetik, hogy a magyar borászat sikerágazat, szemben más mezőgazdasági területtel. A hivatkozás alapja a szakralitás. Mesélne erről?

- Nem hinném, hogy ebben bármiféle szakrális úton kellene elindulnunk. Sikeresebbnek tűnhet, mint egyéb mezőgazdasági területek, mert a borról talán több szó esik. Külön kultúrája és a mai világban már rajongótábora is van. Holott ugyanez a búzáról mondjuk nem mondható el. Viszont nem érzem azt, hogy sikeresebbek lennének mondjuk a borászok a szántóföldi termesztőkkel szemben. Minden ágazat fejlődött egy kicsit a rendszerváltás óta, de minden agrárszektornak van még mit pótolnia. Így van ez a szőlészet-borászat tekintetében is. Hazugság lenne azt állítani, hogy európai színvonalon dolgozunk. A marketing, ami viszont a mai világban már mindent behálóz, a borászatot kapta a szárnyára legelőször. Így külső szemlélőknek úgy tűnhet, ez egy sikerágazat. Az igazi sikereket abban könyvelem el, hogy mára megtanultak együtt gondolkodni és együtt dolgozni a borászok.

- Megoszlanak az álláspontok arról, hogy hol tart ma a magyar borászat? Ön mit gondol?

- Épp kezdjük talán belátni, hogy komoly építőmunkával az elmúlt 20 évben eljutottunk a nulla pontra. Azokon a borvidékeken, ahol már itt tartanak, ott most kezdődhet a finomhangolás, a stílus, az identitás keresése, megteremtése. Jó lenne, ha a szűk szőlész-borász szakma köré most már professzionális szakemberek is gyűlnének. Az eddigi években zömében a kereskedők, szakírók, marketingesek mind-mind valamelyik másik szakmából, ágazatból jöttek és mondták meg a tutit. Jó lenne olyan szakértőkkel együtt dolgozni ebben a szakmában, akik mondjuk egy életen át erre készülnek vagy gyerekkoruk óta van kötődésük a szőlőhöz. Mi, parasztok a szőlőben dolgozunk és ott álljuk a sarat. Nem vágyunk és nem értünk a törvényhozáshoz. Kellenének olyan szakemberek, akik a hivatalokban könnyítenék a munkánkat, gyakorlatiasabb törvényekkel, támogatásokkal, útmutatásokkal, számunkra fontos ellenőrzésekkel.

- Van egy fogyasztói kör, ahol a bor trendi lett. Hogy látja, mennyire befolyásoló tényező az életkor a fogyasztási szokásokban és ízlésben?

- Trendi a bor, ezt mindenki tapasztalja. A trendi szó is trendi. És fiatalos. Ebből is kirajzolódik, hogy a fiatalok nyitottak a borkultúrára, és ez bizakodásra adhat okot. Hiszen, aki fiatal felnőttként ma még csak Irsai Olivéreket és rozéfröccsöket rendel a fesztiválokon, évek múltán belőle lesz az is, aki mondjuk majd a dűlőszelektált furmintért is hajlandó fizetni egy étteremben. Tőlünk nyugatra például a franciák erre az egy tendenciánkra biztosan irigyek lehetnek. Ott a bor annyira a hétköznapok része, hogy a fiatalok inkább fogyasztanak longdrinkeket a bulikban, mintsem bort. Jót tesz a magyar bornak a sok színvonalas borbár, és étterem, ahol egyre felkészültebb felszolgálók, pultosok vagy sommelierek segítik a borászok munkáját a kommunikációban. Egy két borbár és étterem, aki fel merte vállalni, hogy kizárólag magyar bort tartson, szintén egy nagy előrelépés és tudatalatt egy nagyon jó üzenet a fiataloknak.

- A borkészítés mennyire bír vonzerővel a fiatalok számára? Miben áll az ágazat vonzereje? Azt nyilatkozta korábban, hogy a borágazat jövőjét és elsődleges motorját a tradicionális borászatok második generációjában látja. 

- Sajnos sokan választják ezt a szakmát olyanok is, akiknek semmi fogalmuk nincsen a mezőgazdaságról. Sok esetben ők hosszútávon nem is maradnak a pályán. Az egyetemre is úgy ülnek be, hogy nem igazán tudják, hogy miről is szól ez a munka. Sorra kapok gyakorlatra jelentkező diákoktól megkeresést, de a legtöbben csak borászkodni szeretnének, de azt is úgy, hogy közben ne kenjék össze a ruhájukat, ha lehet. A szőlőben való munka pedig egyre kevesebb fiatalnak tetszetős. Még borászgenerációknál is sokszor látom, hogy az új generáció viszi a marketinget, meg a kóstolókat, amíg az “öreg” meg izzad a szőlőben. Nyugaton büszke farmerek, parasztok dolgoznak. Nagyobb tisztelete van a fizikai munkának. Ezt nagyon irigylem tőlük.

- Egyes álláspontok szerint az ágazat aktuális problémái szinte minden területet érintenek: öregedő szőlők, öregedő szőlésztársadalom, rossz birtokrendszer, sok szőlőfajtából adódó piaci és termelői fragmentáltság, alacsony felvásárlási ár, rosszul működő, szabályozatlan felvásárlási rendszer, marketingbeli hiányosságok, nyomasztó adminisztráció. Hogy látja Ön?

- Mindegyik felvetés megérne egy egy oldalas kifejtést. A legszomorúbb helyzetet a szellemi táplálék hiányában vélem felfedezni. A nyugati kollégáink sokkal tudatosabban végzik a munkájukat. Hiányzik a szakszerű oktatás és a felnőttképzési lehetőségek. De az is lehet, ha lenne, akkor sem menne el senki, mert az előző generáció - sokszor úgy érzem - azt gondolja, mindenhez eleget tud. Szerencsére a fiatalok között nagyobb nyitottságot, őszinteséget tapasztalok. Nem ciki kimondani, hogy ehhez meg ahhoz nem értek, szükségem van segítségre vagy együttműködésre. Ha fogunk tudni együtt, közös célokért dolgozni, akkor van jövője a magyar bornak. A másik nagy hiányosság a stílustalanság. Azok a borvidékeink fognak a jövőben kiemelkedni és elöljárni, melyek már most a saját stílusukat keresik. Ahol még most telepítik el a huszonhatodik legújabb kísérleti fajtát, ott még ki kell majd sétálni egy-két zsákutcából. Érdekességekre, különlegességekre mindig vevő lesz a piac egy apró része, de be kellene most már látni, hogy nem a szomszédot kellene minden évben überelni, hanem talán összefogni vele és egy fajta bort készíteni egy-egy borvidéken. Sok-sok kompromisszum, közös beszélgetések, kóstolók, tanulmányutak, külső szakkritikák, erre van szüksége a legtöbb hazai borásznak és borvidéknek.

- Többször említette a saját karakter fontosságát. Több borvidéken ez már megvalósult. Ez hogyan hathat a piacra?

- Ez nem marketingfogás, ez létkérdés. Az a borvidék, aki kitart a többtucat fajtája mellett, csak azért, hogy politikailag korrekt maradjon, az elbukik. Azt lassan már a magyar fogyasztó sem hiszi el, hogy például nálunk Etyeken a legjobb a Zenit, a Királylányka, az Olaszrizling, a Sauvignon Blanc, Szürkebarát, Cabernet, stb… Meg kell találni azt, amiben a legjobbak lehetünk, és a jövőben CSAK arra koncentrálni. Magyar bormarketinggel én még sosem találkoztam. Láttam már, hogy költöttek el pénzeket ezzel kapcsolatban. Menő retro logóink vannak és egy belterjes kis mislengájdunk, de ezt nem nevezném marketingnek. Nincs is egyelőre termék, amire építeni lehetne. Helyette vannak szép borvidékeink. Most inkább arról kellene, hogy szóljon a marketingünk, hogy jöjjenek minél többen a borvidékekre. Az tenne a legjobbat, a legtöbbet a szakmának. Később, ha már kitaláltuk magunkat, akkor foglalkoznunk kell majd a marketinggel is.

- Milyen az az etyeki bor?

- Az etyeki bor nagyon sokat fejlődött az elmúlt 20 évben. A legtöbb profi borászat hibátlan termékeket készít. A stílus még vegyes, de vannak már előremutató kezdeményezések. Etyek 360 a neve annak az egyesülésnek, ahol az etyeki vezető pincék letették a voksukat 3 szőlőfajta mellé. Ezek a Sauvignon Blanc, Chardonnay, Pinot Noir. Jelen pillanatban ezeket a borokat keresi és várja tőlünk a szakma. Mi pedig évről évre egyre jobbakat készítünk, ami szerintem sokakat egyre jobban meglep. A végleges kiugrási pontját az etyeki bornak a jövőben én a pezsgőben látom. Hiszem, hogy 20 év múlva az Etyeki Pezsgő fogalom lesz. Ezen a borvidéken lesz a legkoncentráltabb a tradicionális pezsgőkészítés. Ma a mi birtokunk csak 20% pezsgőt készít és 80% csendes bort. Azon dolgozunk, hogy ez az arány tíz év alatt megforduljon. Kellenek a jó példák a borvidéknek, mert sokan nem mernek ennyire drasztikusan váltani. Viszont én hiszek az etyeki szőlész-borász kollégáimban, a felkészültségükben, a munkabírásukban. Hiszem, hogy velük együtt újrateremthetjük Törley József hagyatékát a borvidékünkön is.

- A biobor a nagytermelők körében is egyre népszerűbb, gyakoribbak a biotelepítések és -feldolgozás. Ön szerint ez szemlélet vagy piaci kérdés? Hol van az organikus borászat szerepe a fejlődésben?

- Három éve kezdtük meg az átállást az organikus művelésre. Nem tapasztalom, hogy azóta nőtt volna, vagy ezért nőtt volna a kereslet a borainkra. Szerintem a piacon még ez a tendencia alig érezhető. A bio növényvédelem egy szemlélet, egy filozófia, ami jó esetben minden mezőgazdaságban napi szinten dolgozó emberre hatással lesz az évek múlásával. Ma még sokan nem hiszik el, hogy ugyanazt a beállt mezőgazdasági művelést átválthatnák biora is, és úgy is megmaradna a termésük. A bio sokaknak mumus, vagy egy nagyon nehezen vállalható kockázati tényező. Sajnos nem úgy állnak hozzá, hogy a bio az egyetlen fenntartható forma, ahogy gazdálkodhatnánk

- Milyen a felelős szőlőtermesztés?

- A felelős termelést abban látom, hogy természetes eszközökkel próbálom visszaadni az anyatermészetnek azt, amit előtte elveszek vagy kiveszek belőle. Nem hiszek a mesterséges dolgokban. Ahogy egy szájfeltöltés is viccesen néz ki az önjelölt selfiekirálylányok esetében, úgy a műtrágya sem a legmegfelelőbb módja a táplálék visszapótlásának. Van erre természetesebb, tisztább mód. A takarónövények, szevestrágya, komposztgyártás. Ja, hogy ezek mind macerásabbak, mint kiszórni egy fehér granulátumot? Aki nem szeret dolgozni, az ne is gondolkodjon a biotechnológiákon. Aki organikusan műveli a szőlőt, az onnantól kezdve nem csak szőlőt művel, hanem takarónövényeket gondoz, gilisztákat, gombákat telepít, madarakat, rovarokat óv és még a legapróbb baktériumok is egyaránt fontosak neki. Az egész egyben segíti a munkáját.

- Mekkora az organikus termékek ereje a piacon?

- Nem tapasztalok lényeges változást az utóbbi években. Kevés fanatikus biovásárlótól eltekintve nem igazán keresik a bio termékeket. Biztos rám tudnának cáfolni legalább százan, és talán meg is sértem őket, de nekem az lesz majd az igazi változás, amikor a vidéki boltokban is jól láthatóan minden terméknek lesz bio helyettesítő változata. Nemcsak bio zabpehely sorok, hanem bio marha, csirkehús és bio helyi zöldségek.

- A kisebb termelők a közösség és az összefogás erejét hirdetik. Újfajta piaci szemlélet?

- A kisebb termelőknek nem kellene kitalálniuk semmi újat, jól működő piaci stratégiák léteznek már külföldön, onnan kellene koppintani. Mindig akkor van baj, ha úgy akarunk piacokat nyerni, menedzselni egy terméket, vagy marketinget építeni, hogy közben igazából csak a mezőgazdasághoz értünk. Mindegyik előbb sorolt aktivitás egy külön szakma, aminek ugyanúgy meg kell adni a tiszteletet. Amíg a biopiacokon Word-ben szerkesztett címkékkel találkozunk zömmel, addig még szerintem nem kell gondolkodni komolyabb piacokról.

- Milyen piacosítási opciókat lát a biobor számára itthon?

- Biobor mint bio termék nem fog teret nyerni. Kicsi az átjárás a bio vásárló és a tehetős borfogyasztó között. A biobor, mivel többletmunkával készül, elvárná, hogy magasabb árkategóriában szerepeljen. Az ilyen magasabb árú borok legjobban a gasztronómiában tudnak érvényesülni. Ráadásul ez most trendi is lett. Csúcséttermek is sorra nyitnak a bio vagy organikus borok irányába.

- Meséljen a saját borkészítési koncepciójukról!

- A célunk hogy az elmúlt 25 évben megszerzett tudást most a pezsgőkészítésben kamatoztassuk. Sok tanulóév vár még ránk, mind a szőlőben, mind a pincében, mind pedig a piacon egyaránt. Nem érzem magam kiforrott szakembernek, sokat kell még fejlődnöm, s talán még a stílusom is csiszolódni fog. Fontosnak tartom a jó példaképek kiválasztását. A mezőgazdaságban és vele együtt a szőlészetben úgy érzem, hogy kemény munkával bárki érhet el sikereket. Kicsit olyan mint a sport, aztán az már csak rajtad múlik mennyire vagy szívós, mennyire vagy kitartó. Milyen könyveket olvasol mondjuk szombat este, amikor a legtöbben szórakozni járnak. Szóval hasonlít a sporthoz, mégsem jó, ha az ember versengésnek fogja fel. Ez egy nagy magyar probléma. Mindig jobbak akarunk lenni a másiknál. Nekem elég az, ha a családomnak, a szeretteimnek, de leginkább magamnak vagyok elég jó.

- Ön külföldön élt, illetve tanulta a szakmát. Mit sikerült áthozni Franciaországból? És hogy lehet itthon implementáni a gyakorlatban?

- Rengeteg elmaradásunk van, főleg a szőlők tekintetében aggasztó a helyzet. Sokkal szebb, modernebb pincék léteznek már ma idehaza, mint szőlőbirtokok. Itt az ideje a korszerűsítésnek ezen a téren is. Számomra sokat jelentenek a külföldi gyakorlatok, az egyetem elvégzése után előbb Bordeaux-ban, aztán Sancerre-ben, végül Champagneban töltöttem el gyakorlati hónapokat. Legutóbb pár hete újra kimentem immár harmincas fejjel stázsolni Champagneba. Tudatosságban messze megelőznek minket, viszont nem féltik tőlünk a tudásukat. Úgyhogy ez a fajta tanulási lehetőség mindenki számára adott, akiben van egy kis “bátorság”, hogy kipróbálja magát egy idegen országban. A jövőben is fogok szakmai útra kimenni, beállni dolgozni, mert a mi szakmánk egy gyakorlati szakma, melyet könyvekből nem igazán lehet elsajátítani.

- A hosszú távú fenntarthatóságot hogy látja üzleti szempontból?

- A családi gazdaságunkban sosem voltunk profi gazdálkodók. Senki nem mutatta meg nekünk, hogyan is építsük fel a birtokot, minden olyan ösztönösen ment. Mindent a szüleimnek köszönhetek, akik elindítottak ezen az úton és megadtak minden eszközt, amivel dolgozhatok. Nekik nagyon nehéz lehetett teljesen nulláról felépíteni a birtokot, le a kalappal előttük. Nekem sokak szerint már könnyű a helyzetem, hiszen csak fenntartani kell a gazdaságunkat. A családunk egyik mottója, hogy aki nem halad előre, az már tulajdonképpen hátrál. Ilyen neveléssel, ilyen példákkal tehát úgy érzem, hogy csalódást okoznék, ha nem fejleszteném majd a jövőben a birtokot. A fejlődési lehetőséget viszont nem méretben vagy termékbővítésben látom, hanem sokkal inkább a még jobb, még tudatosabb, még precízebb munkavégzésben. A most beállt birtokmodellünk fő pillére a borturizmus. Hiszem azt, hogy olyan adottságokkal rendelkező borvidék esetében mint amilyen Etyek, egy gazdaság hosszútávú fenntarthatóságát a helyi értékesítés jelentheti. Ezért kell, hogy ne csak a szőlőink, a boraink fejlődjenek, de vele együtt az egyéb termékek és szolgáltatások, a vendéglátó egységek, a szálláshelyek is gyarapodjanak. Tehát a fenntarthatóság záloga az, hogy együtt az egész vidék újra élettel teljen meg!

agrotrend.hu / GG.

Feliratkozás az Agrotrend.hu hírlevelére

Teljes név:
E-mail cím:*
Elfogadom az Adatvédelmi nyilatkozatot.