A termés növelése és a világ élelmezése műtrágyázás nélkül elképzelhetetlen?

Az éhség leküzdése az ENSZ egyik legfontosabb célja. Az „Agenda 2030: Fenntartható fejlődési célok” elnevezésű együttműködési programba Németország is belépett 2015-ben, többek között az „Éhség nélküli világ” különleges kezdeményezéssel.

A növénytermesztés számára az ENSZ célok a következők: A termőképesség és a termelés fokozása, az ökoszisztémák fenntartása, ill. a terület és a talajminőség javítása.

Az éhség leküzdése – ez a fontos cél nagy erőfeszítéseket igényel a mezőgazdaságtól, mivel egyértelműen több élelmet kell termelnie. Végül is nem csak a ma éhező embereket kell elegendő mértékben ellátni, hanem a következő évtizedekben tovább növekvő világnépességet is.

2050-ben mintegy 9,7 milliárd ember fog a Földön élni, ami a FAO, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének adatai szerint a mai népességhez képest 39 százalékos növekedést jelent. Ahhoz, hogy erre az időre minden embert megfelelően lehessen táplálni, a globális gabonatermesztésnek 46 százalékkal kell növekednie. Felmerül a kérdés, hogy ezt a többletmennyiséget hogyan lehet előállítani. Növelni lehetne a művelési területet, ami azonban csak kis mennyiségben, kb. 4 százalékkal lehetséges.

Jóval több területet lehetne nyerni az őserdők, sztyeppek és mocsarak, vagyis a védelemre érdemes területek termelésbe vonásával. Mivel ez nem fenntartható, egy lehetőség marad: a jelenleg mezőgazdasági célra hasznosított területeken kell jóval többet termelni. Ez ugyanakkor nagyobb mennyiségű tápanyagot kíván a növények számára, műtrágya formájában.

Miért van szükség több műtrágyára a termés növeléséhez, és a világ népességének élelemmel való ellátásához? A kultúrnövényeink, mint pl. a gabona, burgonya vagy egyéb zöldségfélék ásványi anyagokat vesznek fel tápanyagként, melyek a növekedésükhöz és a beltartalmi összetevőik felépítéséhez szükségesek.

A betakarítás során ezeket a tápanyagokat eltávolítjuk a szántóföldről. Ahhoz, hogy a következő kultúra számára elegendő tápanyag álljon rendelkezésre, ezeket ismét vissza kell juttatnunk műtrágya formájában. A műtrágyák tehát a talajból elvont növényi tápanyagokat pótolják.

Különösen nagy potenciál rejlik a fejlődő országokban a termés trágyázással történő fokozására. Európában és Észak-Amerikában magasak a termésátlagok, ugyanakkor növekszik az igény a kevesebb műtrágyázás, a növényvédelem csökkentése iránt, és a szerves gazdálkodásra való átállásra. Ezek a követelések azonban az éhséggel küzdő országok számlájára valósíthatók meg.

Európán kívül már ma is 15 – 30 millió hektár területen termesztenek élelmiszert európai exportra. Az európai termések nagyságától függően mozog az export ilyen tág határok között. Ha Európában magas a termés, akkor az európai nettó import alacsonyabb. A növénytermesztés extenzívebbé tétele, vagy a szerves gazdálkodásra történő átállás jelentősen csökkentené a hozamokat Európában. Ennek megfelelően Európán kívül jelentősen növekednének azok a területek, melyeken Európai Unióba importált növényeket termesztenének.

A táplálkozás szempontjából a műtrágyák jelentőségét különböző példákkal lehet jól szemléltetni. Németországban a búzatermés a növekvő műtrágyázás következtében az elmúlt száz évben négyszeresére emelkedett. Tudományos számítások alapján azt lehet mondani, hogy az emberiség 50 százaléka már ma is olyan tápanyagokat fogyaszt, melyeket műtrágyák alkalmazásával termesztettek.

Ez az arány a jövőben növekedni fog. A jelenleg művelés alatt álló területek intenzív műtrágyázásának azonban további előnyei is vannak. Megtermelt búza tonnánként így kevesebb klímát károsító, üvegházhatást okozó gáz termelődik, mint az extenzív gazdálkodás esetén, és fajokban gazdag, biodiverzitás szempontjából értékes ökoszisztémák maradhatnak fenn.

Végül fontos az a tény, hogy az európai gazdák ma kevesebb nitrogén felhasználása mellett több élelmiszert termelnek, mint 20 évvel ezelőtt. A nitrogéntrágyázás hatékonysága tehát növekedett, ami a gazdálkodók és a környezet szempontjából előnyös.

agrotrend.hu / proplanta.de