Az egyenletes kelés titka – az eredményes repcetermesztés érdekében

Ki mint vet, úgy arat, tartja a mondás, ami arra utal, hogy mennyire fontos a megfelelő kezdés a kívánt hozam elérése érdekében.

Az optimális repceállomány a három halmaz – a talajnedvesség, a jó magágy és a megfelelő vetéstechnológia – metszetében kialakuló mágikus háromszöggel érhető el (3. ábra).

A talajnedvesség fontossága
A talajnedvesség döntő szerepet játszik a kelésben és a korai fejlődésben. A túl sok és a túl kevés sem jó. Túl száraz talaj esetén csökken, illetve elhúzódik a kelés, a túl sok nedvesség pedig negatívan befolyásolja a talaj fizikai tulajdonságait. A szántás vagy az intenzív talajmegmunkálás során viszont inkább vizet veszít a talaj. A direkt vetés során a nedvesség megmarad, illetve nem sérül a talaj vízelvezető képessége sem.

A magágykészítés szerepe
Alapvetően a tarlómaradványok és a vetés módja dönti el, hogy szükség van-e talajművelésre. Ha ezek optimálisan viszonyulnak egymáshoz, akár nagyobb mennyiségű felszíni tarlómaradvány is elfogadható. De az alapszabály az, hogy minél kevesebb a tarlómaradvány, annál kevesebb technológiai probléma lép fel. A szalma pedig negatívan befolyásolja a tápanyag- és vízfelvételt.

A vetési technológia megválasztása
Ha megfelelő a talajállapot, a vetés módja szinte mellékes. A talajnedvesség és az időjárási körülmények azonban fontos befolyásoló tényezők. A szemenkénti vetés eredményezi ugyan a legjobb kelést, de a túlzottan zárt/tömörített talaj nagyon csapadékos időjárás esetén nem tud lélegezni, ami befolyásolja a fiatal növény fejlődését.

A vetés utáni nagy esőzések a talaj eliszapolódásához vezethetnek, főleg, ha kevés a talajban a szerves anyag. A száraz körülmények között mélyebbre rakott magok és a tömörödés is nagymértékben befolyásolja a kelést. Nedves körülmények között inkább a felszínhez közelebb helyezzük a magokat a talajban. Ezzel szemben a talajherbicidek a vízzel könnyebben eljutnak a csíranövények gyökereihez, és ezáltal megzavarhatják a repce korai fejlődését (1. ábra).

A vetési idő meghatározásának lehetőségei
A technikai alkalmazkodás örök rejtély marad, a titok viszont az optimális vetésidőben rejlik. Alapszabály: a megfelelő magágy fontosabb a vetésidőnél. Célzott fajtaválasztással a vetésre alkalmas időintervallum meghosszabbítható, amivel az optimális feltételek jobban kihasználhatók (2. ábra). A korai, valamint a késői vetésre ajánlott fajták, továbbá a robusztusság és a stressztolerancia olyan genetikai tulajdonságok, amelyek elősegíthetik az optimális kelést és a magas terméshozamot.