Hívatlan vendégek a szántókon

A legegyszerűbb definíció alapján minden gyom, ami ott fordul elő, ahol nem kívánatos, vagyis a szántóföldön megjelenő, nem vetett növények mindegyike gyomként tekintendő.

Természetesen akadnak a szántókra alkalmanként kiszökő növények, akadnak olyanok, amelyek életstratégiája a zavart, bolygatott, nyílt talajfelszíneken történő gyors megtelepedésre épül, így meglepően alkalmas élőhely számukra a szántó, és akad számos olyan faj, amely kifejezetten a kultúrnövények termesztési módjához alkalmazkodott. Ezen fajok fokozatosan átvették a kultúrnövény jellemvonásait: terméseik, magvaik nagyobbak lettek, elvesztették természetes terjedési képességüket.

Legismertebb közülük a konkoly, ami hiába gyönyörű növény, mérgező magja miatt tömeges előfordulása egy-egy gabonavetésben veszélyessé válhat.

Fotó: konkoly

A 20. század második felétől a mezőgazdaságban alkalmazott korszerűbb eljárások miatt a növény – számos más szántóföldi gyomhoz hasonlóan – erősen visszaszorult, így sok helyen védetté nyilvánították (többek között Magyarországon is). Az utóbbi években a vegyszeres kezelések visszafogottabb használata miatt ismét terjedőben van.

Fotó: búzavirág

Ugyancsak közismert szántóföldi gyom a dísznövényként is ültetett búzavirág, amelynek szárított virágját szappanok, fürdősók díszítéséhez használják, míg a belőle nyert virágvíz enyhe gyulladáscsökkentő, nyugtató hatású a bőrre.

Fotó: Pixabay

A mindenki által ismert, és a földművelők kivételével vélhetően mindenki által kedvelt pipacs a mákfélék családjába tartozik. A család gazdasági szempontból legjelentősebb faja a kerti mák, méghozzá a még éretlen termés (gubó) megkarcolásával nyerhető tejnedv miatt: ez az ópium, vagy régies magyar nevén mákony. Alkaloid tartalmú, erős fájdalomcsillapító, már több mint 3500 éve használják gyógyászati céllal. A család Magyarországon honos fajai alkaloid-kinyerésre alkalmatlanok, de virágjuk hasonlóképp látványos.

Fotó: Pixabay

A csucsorfélékhez (burgonyafélék) tartozó fajok közül sok tartalmaz mérgező alkaloidákat – ezeket általában arról a növényről nevezték el, amelyikből először kimutatták, ilyen pl. az Atropa-ból (nadragulya) kinyert atropin, a Nicotiana-ból (dohány) kinyert nikotin. A legtöbb mérgező alkaloida megfelelő adagolásban gyógyászati célokra is alkalmazható, pl. az atropint pupillatágítóként használják. Itáliában a mindig tetszeni vágyó hölgyek a vonzónak tartott nagy szembogárra áhítozva azt a kockázatot is vállalták, hogy akár meg is vakulhatnak a rendszeres használat következtében.

Fotó: wikipedia

A növény tudományos neve (Atropa belladonna) is ilyentén használatára utal: a bella donna jelentése: szép hölgy. A számos mérgező faj ellenére a család több tagját termesztik, és fogyasztják, mit pl. a paprikát, paradicsomot, padlizsánt, vagy a burgonyát, amelynek gumója fogyasztható ugyan, de a szárrészek és a termés mérgező.

A szarkalábaknak itthon két faja fordul elő. A keleti szarkaláb főleg az Alföldön, ezen belül is főként a Tiszántúlon él, míg a mezei szarkaláb a Dunántúlon, középhegységeinkben é s az Alföldön egyaránt megtalálható.

Fotó: keleti szarkaláb

A szarkalábak közeli rokonai a sisakvirágok – e két nemzettség tagjainak virágszerkezete látványosan eltér a hunyorféléknél megszokottól. A jellemzően a közép- és magashegységek jó állapotú erdeiben előforduló sisakvirágok erősen mérgező voltuk, hangzatos nevük (pl farkasölő sisakvirág) és feltűnő, szépséges virágzatuk miatt számos irodalmi műben is megjelenik (pl Jókai Mór, Mikszáth Kálmán könyveiben, Lázár Ervin A hétfejű tündér meséjében).