Időszerű az őszi árpa egyes kórokozói, valamint az őszi káposztarepce fiatalkori kártevői elleni védekezés

A február utolsó hetébe beköszöntött „télvégi tavasz” hatására megmozdultak az ősszel elvetett áttelelő gabonák és az őszi káposztarepce is. Ugyanakkor nem csak a növények fejlődése indult meg ebben az időszakban, hanem a rájuk leselkedő kórokozók és kártevők sokaságáé is.

Az őszi vetésű kalászosok közül leginkább a sok helyütt túlságosan korán elvetett őszi árpa az, amely jelenleg többféle növénykórtani veszélynek van kitéve. Az őszi árpa termelő gazdák egy része már az elmúlt év szeptembere elején elvetette az árpát, amely a meglehetősen nedves őszi talajállapotok mellett igen gyorsan ki is kelt. Ennek több, az árpára negatív hatással bíró következménye is lett, amelyek napjainkban a határt járva már igencsak jól láthatóak.

A március elején megejtett határszemlék során az őszi árpa vetések – különösen a korán vetett, nagyra nőtt állományok – már messziről észrevehetőek az intenzív sárga színükről. Ez döntően annak a következménye, hogy az ősz folyamán ezek az árpa állományok gyakorlatilag „nyakló nélkül” növelték a lombozatukat, amellyel a gyökérzet fejlődése nem tudott lépést tartani. Ráadásul a már hideg talajból a foszfor felvétele is jelentősen lecsökkent, amely pedig hatékony segítség a különböző növénybetegségek leküzdésében. A részaránytalanul fejlett (illetve fejletlen) gyökérzet a tavasz folyamán gyakorlatilag képtelen ellátni megfelelően a hatalmas lombozatot, amely így éhezik. Az őszi árpa állományok általános tavaszi sárgulása nagy részben ennek köszönhető.

Ez az általános sárgaság viszont sok más problémát is erősen el tud fedni. Ilyen pl. a vírusos fertőzések jelenléte. Némi tünettani ismerettel, gyakorlattal azért ki lehet szűrni a vírusos egyedeket, növény csoportokat az élettani eredetű sárgulás okozta háttérből.

A gombás eredetű fertőző növénybetegségek is „feltámadtak” a télvégi tavasz hatására. A fogékony árpafajtákon (pl. Laverda, Quadriga) jelentős mértékű lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. hordei) fertőzés alakult ki a tél utolsó másfél hónapja során. Ez reális veszélyt jelent a későbbiekben az őszi árpa lombozatára. Ezzel egyidejűleg a már korábban, a nagyon csapadékos őszi hónapok során dominánssá váló barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana) is jelen van az árpa vetések lombozatán, mégpedig meglehetősen nagy populációval. A jelenlegi időjárás mindkét kórokozó számára kedvező, így nagy az esély e betegségek további drasztikus mértékű terjedésére.

 A legnagyobb problémát az őszi árpa vetések esetében az jelenti, hogy a gyors kitavaszodás során e kultúrának villámgyors a fejlődése, és a szárba indulás kezdete után gyakorlatilag napok alatt levélszintek sokaságát képes a súlyosan elfertőződött legalsó levélszintek fölé nevelni. Ettől a pillanattól kezdve a növények alsó levelein elhatalmasodott fertőzéseket már semmiféle, a bio termesztésben engedélyezett készítménnyel nem tudjuk elérni.

   Ezért fontos, hogy még az árpa szárba indulása előtt a fogékony fajták állományait – amennyiben a kórokozók jelenléte és mennyisége a gondos szemlézések alapján ezt indokolja!! – valamely engedélyezett készítménnyel védjük meg. Ajánlott és alkalmas készítmény a Nevikén Extra, amely olajtartartalma miatt ritkító hatást fejthet ki a vektor rovarokra is. Amennyiben nincs szükség a vírusvektorok gyérítésére, a helmintospóriumos, szeptóriás betegségek, valamint a kalászfuzáriózis megelőzésére használható a Pythium oligandrum mikoparazita gombát tartalmazó Polyversum készítmény is. Később erre a védekezésre – még ha egyébként szeretnénk is – a fent leírtak miatt már nem lesz lehetőségünk. A megkésett védekezések – kijuttató eszköztől függően – csak a legfelső 2-3 levélszint megvédésére lesznek alkalmasak. Az alattuk levő, esetenként igen súlyos fertőzési gócokkal teli levelek védelmére már nem!

Az árpa állományokban már jelenlevő és felismerhető vírusos növények kezelésére már semmiféle lehetőségünk nincs. Ugyanakkor a különböző vírusos fertőzések terjedésének megakadályozásában a fent említett Nevikén vektorgyérítő mellékhatása segíthet.

   Ha nem kórokozók és kártevők, hanem a korábban említett élettani okokból sárgul a gabona (ld. tápanyaghiány ill. tápanyagfelvétel problémája), egy könnyű fogasolással vagy gyomfésű használatával nemcsak a magról kelő gyomnövényeket ritkítjuk, hanem a talaj levegőztetésével a talajlakó mikroorganizmusokat is serkentjük, így a mineralizációt segítjük. Üzemi gyakorlattól függ, hogy fejtrágyázást végeznek-e bio gabonában vagy sem, és ha igen, akkor mivel. Mivel istállótrágya, illetve hígtrágya ritkán áll rendelkezésre, maradnak a kereskedelmi forgalomban kapható granulált trágyák, azonban figyelembe kell venni, hogy ezek feltáródásához is aktív mikrobiológiai tevékenység szükséges, ami a hideg időszakban lassú. Idővel feltáródik az így kijutatott tápanyag is, de nem azonnal. Számos olyan növénykondicionáló termék van, amely szántóföldi permetezővel kijuttatható, nitrogén domináns, de foszfort, ként, valamint a kalászosok számára fontos rezet, cinket és mangánt is tartalmaz (pl. Dell Agro Plus, Naturamin WSP, Rokohumin, Terra-Sorb Foliar), ezek használatával az élettani sárgulás tüneteit csökkenteni tudjuk. A huminsavas készítmények (pl. Kondisol) tápelemtartalma szerényebb, de a huminsavak mellett jelenlévő makro, mezo és mikroelemek segítik a növények fejlődését. Az állomány kondíciójának javításával megelőzhetjük azt, hogy az élettani sárgulásból „visszazöldült” őszi árpa állományok a tavasz folyamán a nyomelem hiány miatt kialakuló élettani eredetű levélfoltosságok és levélcsúcs száradás miatt betegedjenek meg. Hangsúlyoznunk kell azonban azt, hogy a biotermelés sikerének a kulcsa a tudatos szervesanyag gazdálkodás, a talaj humusztartalmának emelése és a biológiailag aktív talajállapot biztosítása. Az időszakos növénykondicionálás ezt nem helyettesíti.

   Az őszi káposztarepce esetében a tavaszi felmelegedés nemcsak a repce fejlődését gyorsította meg, hanem előcsalogatta a kultúra koratavaszi ellenségeit, a különböző szárat támadó ormányos bogarakat és a repce fénybogarakat is. Igazság szerint jelen időszakban a repce szárában majd kifejlődő nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi), illetve a valamivel kisebb, a hátán apró fehér foltot viselő repce szárormányos (Ceutorhynchus quadridens) és a bimbókat később kiodvasító repce fénybogarak (Meligethes spp.) már kirajzottak és a repce növények lombozatában rejtőznek. A repce szárát támadó ormányos bogarak már a február utolsó hetében beköszöntött meleg, tavaszi időben tömegesen rajzottak. Szerencsére 3-5 napos ivari érési táplálkozásra is szükségük van, mielőtt petéket raknának a repce szárkezdeményeire, vagy a vastagabb levélnyelekre. Elméletileg a nagy repceormányos inkább a szárra, a szárormányos meg inkább a levélnyelekre petézik, de a modern, gyors kezdeti növekedésű hibrid repcék esetében ez a különbség mára már eltűnt.

Ezek az ormányos bogarak lárva állapotban okoznak kárt, a lárvák táplálkozása nyomán torzul, sokszor fel is reped a szár, amely kiváló fertőzési kaput biztosíthat a repce egyik fontos betegségének, a fómás levélfoltosságnak és szárrákosodásnak (Phoma lingam). Ugyanakkor hatékonyan a lárvák ellen még konvencionális termesztésben sem lehet védekezni! Csak az imágók ellen, amelyre viszont a bio termesztés feltételei mellett is lehetőségünk van.

A védekezés alapja a kártevők egyedszámának ismerete. Erre mind a sárga tálak, mind pedig a sárga ragasztós lapok alkalmasak. Laza talajú, szeles, így poros közegben jobb a sárga tálak használata, míg a vadak által sűrűn járt területeken jobb, ha a sárga tálak helyett a ragasztós lapokat használjuk. A por ugyanis belepi és hatástalanítja a ragacsos felületet. A vadak ugyanakkor a sárga tálakba gyakran beleisznak, feldöntik a tálcsapdákat. Amelyik sárga tálba egy vaddisznó már belemosta a sáros pofáját, az már rovart utána nem fog fogni. Ha mégis a tálcsapda mellett döntünk, érdemes lehet az 1-2 csepp mosogatószer (a nedvesítő hatás miatt) mellett némi rossz ízű anyaggal (kinin, timsó stb.) is kezelni a tálban levő vizet. Fontos, hogy mindkét csapda típus messziről látszódjon, azaz a lapnak a növény állomány szintje felett, a sárga tálnak pedig annak szintjében kell lennie. Naponta 3 ormányos felett már indokolt lehet a védekezés.

A jelenleg engedélyezett növényvédőszer kínálatban nincs olyan növényvédőszer, amely öko repcében az említett kártevők ellen használható lenne.  Arra van lehetőség, hogy hazai öko felhasználásra engedélyezett hatóanyagú növényvédőszert úgynevezett szükséghelyzeti engedéllyel használjanak olyan kultúrában is, amelyre a készítményt alapból nem engedélyeztették, ezt az engedélyt azonban előre meg kell kérni. Az ökológiai termelésben engedélyezett spinozad (Laser, Laser Duplo) és piretrin (Pyregard) hatóanyagú készítmények esetén van racionalitása szükséghelyzeti engedély kérelem beadásának. A szükséghelyzeti engedély kérelem eljárásrendjét megtalálják a NÉBIH oldalán.

   Fómás levélfoltosság és szárrák ellen nem rezisztens repce fajta, vagy hibrid termesztése esetén érdemes felmérni a lombozat fertőzöttségét, és amennyiben szükséges, bio termesztésben engedélyezett Polyversum készítménnyel védekezzünk a kórokozó ellen. A fómás levélfoltosság kórokozójának rendkívüli a nedvesség igénye, de eddig a környezeti tényezők gyakorlatilag az ősz közepe óta folyamatosan segítették. Még rezisztens hibridek állományaiban is lehet helyenként találkozni vele. A repce esetében is fennáll az a helyzet, hogy a növényzet gyors növekedése után a legalsó, fertőzött levelekre, illetve a szomszédságukban levő szártőre technikai okok miatt semmiféle permetező szert nem lehet már kijuttatni. Ha bármilyen készítményt a repce legalsó leveleinek zónájába el szeretnénk juttatni, akkor annak most van az ideje!

A fentiekből kitűnik, hogy a repcetermesztés nagyon nagy kockázatokat rejt. Nem véletlenül az ökológiai gazdálkodásban művelt repce területe 2019-ben mindössze 1900 ha volt, az öko szántóterület kevesebb, mint 2%-a. Nagyon ritkán vannak szép termést adó évek: ha jól telel a repce, és kissé hűvösebb és csapadékosabb a május, ami a rovarkártevők fejlődésének nem kedvez, akár 3 t/ha körüli termésátlag is elérhető. Ez a ritkább eset, tavaszaink többnyire gyors felmelegedéssel és aszályos időszakokkal terheltek, a rovarkártevők és gyomok jelenléte miatt nem könnyű a termesztés. Számít az is, mennyire jellemző a repcetermesztés a környezetünkben, illetve, ha végeznek zöldtrágyázást a repceterületünk környékén, azt milyen keverékkel végzik: ha rendszeresen a legegyszerűbb mustár-olajretek keverékkel végzik, szinte reménytelen az öko repcetermelés, akkora lesz a kártevő nyomás.

Az ökológiai termesztésben a repce (őszi és tavaszi) inkább egy kiváló zöldtrágya növényként, a zöldtrágyakeverék egy komponenseként kerül a vetésforgóba. Ekkor a növény zöldtömege a fontos és virágzáskor aprítás után a talajba van beforgatva. Remélhető, hogy multirezisztens fajtákkal és az agroökológiai kutatások bővülésével a nem túl távoli jövőben olyan technológiai megoldásokkal, mint például a csapdázónövények használata, kockázatmentesebbé válik a bio repcetermesztés.  A bio repceolaj ára és a fokozott piaci kereslet iránta már ma is arra sarkallja az ágazati szereplőket, hogy jó megoldásokat találjanak a bio repce termésbiztonság és termésminőség stabilizálására.

agrotrend.hu / ÖMKi