Minden, amit a cserebogarakról tudni kell

fotó: termeszettar.hu

A cserebogarak további közös tulajdonsága, hogy több éves fejlődésmenetűek, azaz a pajor a cserebogár lárvája több évig károsíthatja a talajban a növények gyökerét. A cserebogarak közül néhány faj imágója is károsíthatja a talaj feletti növényi részeket, de a lárvák kártétele még akár egy több tíz éves törzses ültetvényben is végzetes károkat tud okozni. Az imágókat fénycsapdával is megfigyelhetjük, mert a bogarak a fényre repülnek.  A fénycsapda fogási eredményeinek elemzéséhez elengedhetetlen a pontos szaktudás. 

A cserebogarak ellen éppen a több éves fejlődésmenet miatt, nagyon nehéz védekezni. A talajban élő lárvák ellen nehézkes és kevésbé hatékony a védekezés, bár igen hatékony eszköznek bizonyul a talajművelés. Az imágók gyérítéséhez szükséges a rajzás időpontjának meghatározása. A több éves fejlődésük miatt, az imágók csak bizonyos években jönnek elő tömegesen.

Így csak ekkor tudjuk beazonosítani az imágók alapján, hogy éppen melyik fajjal állunk szemben. Ahhoz, hogy megfelelően fel tudjunk készülni a faj rajzására, már célszerű előre tudni, hogy melyik faj található a területen. A pajorok vizsgálatával megfelelő szakértelemmel elkülöníthetők a cserebogár fajok. A pajorok fenekén lévő szőrök állása és elhelyezkedése alapján, a szakavatott ember meg tudja állapítani a pajor faji hovatartozását. 

A cserebogarak is vannak természetes ellenségeik. A madarak és a vaddisznók is tömegesen fogyasztják a talajból „előbányászott” pajorokat. 
A közönséges vörhenyes cserebogár (Rhitotrogus aequinoctialis) Magyarországon elsősorban az Alföldön és a szomszédos domboldalakon fordul elő, inkább kötött talajon. Ez a faj elsősorban a lágyszárú növényeket kedveli, mint a lucerna vagy a gabonafélék. 3 évig fejlődik a pajor a talajban, a harmadik telet már imágó formájában tölti, majd április elején, közepén kezdenek kirepülni. Az imágó nem táplálkozik, így ez ellen a faj ellen a védekezés kimondottan nehéz. 

A közönséges sárga cserebogár (Amphimallon solstitialis)a laza és középkötött talajt kedveli. Ez a faj két éves fejlődésű, az imágó nem táplálkozik a felszínen. A lárva elsősorban a lágy szárú növények gyökérzetét kedveli, a faj kártétele néha nagyon jelentős is lehet. 

A májusi cserebogár (Melolontha melolontha) már egy jelentősebb kártevő. Az imágó vöröses barna, de csak nehezen különíthető el az erdei cserebogártól. A pajorok minden gazdasági növény gyökerét károsíthatják. Ennél a fajnál az imágó is táplálkozik a leveleken. Ezzel együtt ez a faj az egyik legjelentősebb kártevők közé tartozik. Az imágók április végén – május hónapban rajzanak és fogyasztják a lombos fák, cserjék leveleit. A lárvák a növények gyökérzetét rágják, amelynek nyomán a föld feletti részek elhervadnak. A lárvák akár a vastagabb  gyökereket is képesek megrágni, a gyökér feltárásakor pedig megtalálhatjuk a gyökér zónában a pajorokat. A faj 3 éves fejlődésű, a lárvák az agyagos barna erdőtalajt kedvelik. Egy m3-re jutó lárva mennyiségét tekintve, már néhány darab / m3 is igen jelentős kár okozására képes. 

A májusi cserebogár érdekessége, hogy az elmúlt években a kutatások során, az egész Kárpát-medencében 7 törzset különítettek el. Hazánkban ezek közül a V., VI., és a VII. törzseket találjuk meg. Mivel ezek fejlődése 3 évig tart, így a törzsek alapján, elkülöníthető, hogy melyik törzs melyik évben éri el a tömeges rajzás szintjét. 

Az erdei cserebogár (Melolontha hippocastani) is egy igen jelentős kártétellel fenyegető faj. Ebben az esetben is a pajor okozza a kárt a talajban lévő növényi részek megrágásával. Ez a faj elsősorban a homok talajokat kedveli, de előfordulhat az is, hogy a májusi cserebogárral együtt él. Ez a faj is polifág, minden termesztett növényünket képes károsítani, akár a fás szárú gyümölcsösök esetében is végzetes kár okozására képes. Az erdei cserebogár kártétele, a gazdasági kár mértékét tekintve, hasonló a májusi cserebogárhoz. 

A kalló cserebogár (Polyphylla fullo) a legnagyobb méretű cserebogár faj, ami hazánkban előfordul. A faj sötét színű, fehér foltokkal a szárnyfedőjén. A Kárpát-medencében elsősorban a homokos területeken fordul elő, gyakori az alföldi szőlő és gyümölcs ültetvényekben. A faj 4 éves fejlődésű, május-júliusban rajzik. 

Az zöld cserebogár (Anomala vitis)Közép- és Dél-Európa homoktalajain fordul elő, hazánkban a Duna-Tisza közén és az Alföld homoktalajain károsít elsősorban. Az imágó elsődleges tápnövénye a szőlő, de a termesztett lombos fákat is kedveli. Mivel az imágó ezen növények lombját fogyasztja, így a lárvák is a fák közelébe kerülnek a talajba. A pajorok képesek károsítani ezen fás szárú növények gyökereit is. 3 éves fejlődésű, június – júliusban rajzik. Az imágók képesek táplálkozásukkal teljes lomb rágást okozni, mert kártételük során csak a levél erek maradnak a fákon.  

A cserebogarak rendkívüli gazdasági kár okozására képesek, tulajdonképpen szinte minden termesztett kultúránkban. Mindezt a talajban élő lárváikkal érik el, amelyek gyérítése, ha egyszer „betelepszenek” egy területre igen nehézkes. Egyes cserebogár fajok esetében már létezik a megfelelő rovarcsapda, amely megkönnyíti az imágók megfigyelését. Az imágók megfigyelése, az esetleges talajvizsgálat adhat csak pontos képet, hogy az adott területen jelen vannak-e a cserebogarak, illetve milyen mértékben vannak jelen. 
 

agrotrend.hu / Benedek Borbála

Jenser és mtsi, 1998. könyve nyomán